––––––––––––––– SZPONZORÁLT TARTALOM –––––––––––––––

„Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza” – szól a dal, és van is benne valami. Majd’ 20 éven keresztül éltem Szolnokon, így szívemben mindig is kivételes helyet töltött be a szőke folyó. Talán emiatt is éreztem azonnal otthon magam, amikor Szegedre látogattam, és engedtem, hogy a Napfény városa – a borús idő ellenére is – elcsábítson.

Korábban mindig csak nyáron jártam Magyarország harmadik legnagyobb városában, ami rengeteg kiülős helyével és hangulatos folyópartjával könnyen megszerettette magát. Éppen ezért nagyon érdekelt, hogy télen mit tud nyújtani Szeged. Vajon a borongós idő és a korai sötétség elvesz a bájából, vagy éppen ellekezőleg: olyan arcát mutatja meg így, amit a nyári melegben nem tudott? Vigyázat, spoiler következik: decemberben is fantasztikus úti cél a város, mondom is, hogy miért.

Varázslatos hangulat

Decemberben nincs is hangulatosabb, mint egy bájos karácsonyi faluban sétálni, és elveszni az árusok között forralt bort kortyolgatva, mindezért pedig nem kell külföldre sem utazni. Szegeden ugyanis több helyen is találkozhatunk adventi vásárral: a Széchenyi téren gasztroárusok és óriáskerék vár, a Dóm téren – aminek közepén szalmalabirintus áll – hagyományos árusokkal is találkozhatunk, a Klauzál és Dugonics tereken pedig több tízezer égővel díszített, óriási rénszarvast és hatalmas karácsonyfát csodálhatunk meg.

Ráadásul mindezt nemcsak a felnőttek, hanem a gyerekek is élvezni fogják, mert a város több programmal is kedveskedik nekik, és kézművesfoglalkozásokon vagy különböző meseelőadásokon is szórakozhatnak. Mi a Dóm téren kezdtük a téli vásár felfedezését. Bár a mostani a vírus miatti intézkedésekkel valamivel kisebb a korábbiaknál, ez egyáltalán nem vesz el az élményből, sőt. Nem igazán bírom a tömeget, így kifejezetten örültem, hogy anélkül tudtunk bolyongani az árusok között, hogy valaki kiverte volna a kezemből az egyébként nagyon finom forralt bort, de mégsem volt kihalt a rendezvény, helyiek és hozzánk hasonló turisták élvezték a hangulatos teret. Apropó, forralt bor: több fajtát is kipróbáltunk, és bátran ajánlom a szilvás változatot, de a klasszikus sem fog csalódást okozni. Az árusok gondoltak a gyerekekre és azokra is, akik inkább más itallal melengetnék meg magukat: több alkoholmentes puncsot és meggyes-csokis forralt sört is kínálnak.

A Dóm térről a Széchenyi tér felé vettük az irányt, de előbb megnéztük a kivilágított rénszarvast és mikulásszánt, majd a díszfényekben úszó sétálóutcán végigandalogva a Klauzál téren megcsodáltuk a város fáját is. A kiállított és feldíszített fenyő különlegessége, hogy évtizedekkel korábban hagyományos karácsonyfa volt: a felajánló család a közös ünnep után kiültette a kertjébe, majd most a városnak adományozta.

A Városháza előtti hatalmas Széchenyi tér köré öreg platánok magasodnak, de még közülük is kiemelkedik a színpompás óriáskerék, ami Balatonalmádiból érkezik ide évek óta minden télen, aminek tízemeletnyi tetejéről csodás kilátás nyílik a fényárban úszó városra. Aki hozzám hasonlóan tériszonyos – de aki nem, az is –, leszállva meglepheti magát a bátorságáért valamilyen finomsággal, mert ember legyen a talpán, akit a téren árult lepény, sült gesztenye, kolbász és kürtős kalács illata nem csábít el „bűnözésre”. De nem is baj, hiszen a sétáláshoz kell energia, mert még rengeteg látnivaló vár ránk!

Igazi építészeti csemege

Sétálni nemcsak az adventi vásár miatt, célirányosan jó Szegeden, hanem ha engedjük kicsit elveszni magunkat, lépten-nyomon gyönyörűséges, szecessziós épületekbe botlunk, amik mozgalmas homlokzatukkal, stilizált növényi motívumaikkal festői hatást keltenek. Ezek az épületek elszórtan találhatóak a városban, mert az 1879-es árvízben elpusztult belváros jelentős részétt később teljesen beépítettek, és csak néhány foghíjtelek maradt szabadon, ahova kerülhettek.

Az eklektikus házak között bóklászva pedig váratlan helyeken bukkannak fel a csodák – csak ne felejtsünk el felnézni. Az egyik legjelentősebb szecessziós épület az új Zsinagóga, mely az ország egyik legszebb belső terét rejti, és kupolájának csipkés díszei csodásak ragyognak a napfényben. A másik a Reök-palota, mely a szegedi szecesszió legtermékenyebb mesterének, Magyar Edének a fő műve. Utóbbiban hangulatos cukrászda működik, ahova mindenképpen érdemes betérni, nemcsak az ínycsiklandozó sütemények, hanem a belső teret és a plafont borító gyönyörű minták miatt is. Az organikus növénydíszítés utal a tulajdonos foglalkozásra, hiszen a palota névadója, Reök Iván a vízépítő mérnök volt.

Érdekesség, hogy eredetileg lenge ruhás hölgyszobrok is ékesítették volna a homlokzatot, ám azokat a helyi asszonyok kérésére végül eltávolították. Az eredetileg lakóháznak épült palota 2007 óta Regionális Összművészeti Központ nevet viseli. Az azóta eltelt években többek között Picasso, Goya, Chagall és Rembrandt műveit csodálhatták meg a látogatók az időszaki kiállításokon, emellett zenei programoknak, kisebb színházi produkcióknak és más kulturális eseményeknek is otthont ad. Az épület előtti teret szecessziós kút díszíti, és kedvelt találkozóhelye a helyieknek. A Tisza Lajos körúti Gróf-palota is lenyűgöző látványt nyújt, Raichl J. Ferenc nagyságát dicsérik a gazdag díszítőelemei.

Klasszikus szegedi látnivalónak számít a neoromán stílusú Fogadalmi templom, a Dóm is, aminek terén rendezik nyaranta a Szegedi Szabadtéri Játékokat, decemberben pedig a már említett és letesztelt karácsonyi vásárok egyikét. A Szegedi Tourinform irodájából egyébként rendszeresen indulnak szecessziós séták, melyek során tapasztalt idegenvezetők ismertetnek meg a nevezetességekkel, hogy biztosan ne menjünk el mellettük. Nekünk bár csak egy rövidítettre volt alkalmunk, de Jutka, a vezetőnk lenyügöző helyismeretével sokkal élvezetesebbé tette az élményt, mintha egyedül kellett volna felfedeznünk.

Illik rád Sisi ruhája?

Tavaly teljesen megújult a Móra Ferenc Múzeum és Vár, amiben új állandó kiállításokat alakítottak ki. Az intézmény korábbi igazgatójának (és jelenlegi névadójának) műveiből és életéből Móra Rengeteg néven nyílt interaktív kiállítóterem az emeleten. Ezt nemcsak a felnőttek fogják élvezni, hanem a gyerekek is, mert az egész valóban mesebeli rengeteg hangulatot áraszt: a plafonig nyúló fák és könyvespolcok között szinte labirintusszerűen lehet elveszni, közben pedig minden kiszögellésben érdekességek várnak. A másik állandó kiállítás a neves természetfotós, Máté Bence képeivel színesített Folyónk és földje, amin Szeged főutcáját, a Tiszát, ehhez kapcsolódóan az Alföldet és annak élővilágát ismerhetik meg a látogatók interaktív és játékos formában.

A legnagyobb durranás azonban kétségtelenül a Sisi-kiállítás, ami még a nem nagy múzeumlátogatókat is érdekelni fogja, de sajnos már csak néhány hétig látható. Mert bár mindössze két teremről van szó, de egyrészt a tárlatvezetés nagyon érdekes, másrészt kézzel fogható közelségből láthatjuk a királyné személyes holmijait, hálóingjét, és több ruháját is, amiken jól látszik, hogy tényleg mennyire vékony volt a dereka.

Vicces adalék, hogy az egyik falra egy kép van applikálva Erzsébetről, mellette pedig egy centi, így összehasonlíthatjuk a méreteinket az övével (ezt a lehetőséget én inkább kihagytam). A legkülönlegesebb – és valószínűleg legértékesebb – kiállítási tárgy az a ruhadarab, amit az ellene elkövetett merénylet közben viselt. Borzongató érzés belegondolni, hogy bő száz évvel ezelőtt mit sem sejtve öltözött fel, hogy aztán egy őrült gyilkos kése végezzen vele.

A kiállítások megtekintése után felkapaszkodtunk a múzeum tetejére: ugyanis az emeletre felsétálva onnan egy létra vezet ki a tetőre, ahonnan a Tiszát és a belvárosi hidat látni, illetve a város nagy szeletét. 

Egy másik remek kilátópont a Dóm tornyából nyílik a városra, de nem csak ezért érdemes oda is átmenni. A Látogatóközpontban ugyanis multifunkciós kiállítótér található, a terepszint alatti helyiségsor újratervezése során pedig információs pultot, zarándok büfét, artshopot és könyvesboltot alakítottak ki. A Dómban átalakult a liturgikus tér is, új padsorokkal bővültek a kereszthajók, javult az akusztika és nem csak a nyugati-, hanem a Dömötör-torony is megnyílt a látogatók előtt. Sajnos ide az idő szűke miatt már nem jutottunk fel, de vendéglátónk szerint kihagyhatatlan élmény.

Film- és építészetmániásoknak kihagyhatatlan a 101 éves, art deco stílusú Belvárosi Mozi épülete, amire az idő rövidsége miatt szintén nem jutott sajnos időnk, de legközelebb mindenképpen ellátogatunk ide is, mert a filmtörténetet bemutató múzeumi részében olyan, Szegedről származó filmeseknek állítanak emléket, mint Zsigmond Vilmos, Balázs Béla és Csőke József.

Aktív pihenés télen is

Már megérkezésünkkor is azonnal látszik, hogy a városban a legnépszerább közlekedési eszköz a kerékpár. Ennek megfelelően mindenhol jól kiépített utak várják a tekerőket. Ottjártunkkor éppen esett az eső, de egyébként simán nyeregbe pattantunk volna, amit akár a Szegedi Tourinformnál is bérelhettünk volna. Ha pedig már mozgás, akkor a Füvészkert is megér egy kis kerekezést, hiszen több mint 90 éves botanikai gyűjteményt csodálhatunk meg Újszegeden, benne Közép-Európa legnagyobb szabadföldi indiai lótuszállományával. Szegedi Vadaspark hazánk egyik legfiatalabb, legnagyobb területű és egyben legkülönlegesebb állatkertje, amit folyamatosan fejlesztenek, legutóbb például elefánt- és orrszarvú házak kerültek átadásra.

Persze télen a sok séta után jól esik egy forró fürdő és felfrissülés, amit a Napfényfürdő Aquapolisban is megtehetünk, ami minden korosztálynak kikapcsolódást nyújt, többek között azért is, mert itt található Európa leghosszabb éves üzemelésű fedett vízi csúszdája, amit télen is használhatunk. A négy évszakos „vízivárosban” belső élménymedence tér várja a vendégeket sodrófolyósokkal, zuhatagokkal, pezsgőágyakkal és egyéb élmény elemekkel. A másik lehetőség a pihenésre az Anna Gyógy-, Termál- és Élményfürdő, amelynek műemléképületében gyógy- és élménymedencék, infra- és finn szaunák várják a feltöltődni vágyókat. 

Kirándulásunk végeztével élményekkel tele és kipihenve megállapítottuk: Szeged bármelyik évszakban csodás.

 

Kiemelt kép: Pixabay