A hazugság szóhoz mindenki nagyon negatív érzéseket társít, olyasmit, amit nem engedünk meg magunknak és másoknak. Valójában azonban sokkal több hazugság vesz körül minket, mint gondolnánk, nem egyszerűen azért, mert ennyire rosszak vagyunk, hanem azért, mert ha mindig szigorúan az igazat mondanánk, meglehetősen nehezen boldogulnánk egymással.

Vajon hogyan tudnánk együtt élni egy olyan emberrel, aki kíméletlen őszinteséggel osztja meg velünk az érzéseit és a gondolatait, és folyamatosan a teljes igazságot vágja hozzánk? Nem szépítene soha, és nem hallgatná el a rossz álmait sem. Vajon mennyire szeretnénk? Gyaníthatóan kevéssé, ami nagyjából azt jelenti, hogy olykor-olykor mindannyiunknak szükséges hazudni.

A pszichológusok szerint ezt már elég korai életkorban megtanuljuk, és a hazugság egyáltalán nem a gyermek romlottságának a jele, inkább mentális fejlettségét mutatja. Vannak olyan két-három évesek, akik már profin hallgatják el az igazat, többnyire annak érdekében, hogy elkerüljék a büntetést. Ennek igazolására egy kísérletet is végeztek. Arra kérték a gyerekeket, hogy tippeljék meg, milyen szám szerepel a felnőtt kártyáján, és a helyes találatért vonzó jutalmat ígértek. Játék közben azonban a kísérletet végző személy valamilyen indokkal elhagyta a szobát, de előtte a gyerek lelkére kötötte, hogy ne leskelődjön, és ne nézze meg a kártyán szereplő számot. A kutatók rejtett kamerával figyelték meg, mi történik, és utána megkérdezték a leskelődő gyerekeket, megnézték-e a kártyán szereplő számot. Azt tapasztalták, hogy a legőszintébbek a kétévesek voltak, a leskelődők hetven százaléka őszintén bevallotta tettét. A hároméveseknek már csak az ötven százaléka tette ugyanezt, a négyéveseknek pedig mindössze a húsz százaléka. Az életkor előrehaladásával tovább csökkent ez az arány, vagyis előbb-utóbb mindenki megtanult hazudni.   

Mentális képesség

Bármennyire is furcsa, de a hazugság emberi dolog, csak mi vagyunk rá képesek, mert elég magas szintű mentális képességet feltételez.

– Akkor válunk képessé a hazugságra – erősíti meg Schell Gergely pszichológus, család- és párterapeuta –, ha már el tudjuk képzelni, mi lehet a másik fejében. Az a gyerek, aki a kísérletben hazudott, tudta, hogy a felnőtt nem láthatta, mi történik a szobában, amíg ő kint van. Az, hogy a gyerekek többsége leskelődött, ebben az életkorban teljesen természetes jelenség, mert az önkontroll képessége még nem alakulhatott ki. Valószínűleg az öt-hatéves kor azért vízválasztó a hazugság szempontjából, mert ilyenkor válik igen jelentőssé a teljesítmény, és már egyáltalán nem mindegy, hogyan értékelik őket a felnőttek. Érdekes megfigyelni, hogy a nagycsoportos óvodások például gyakran akkor is jelentkeznek, ha fogalmuk sincs a helyes válaszról. Ezt már egy kis hazugságnak is tekinthetjük, hiszen azt hitetik el, hogy tudják a választ. Csakhogy az elismerés iránti vágyuk olyan erős, hogy felülírja azt, hogy valóban tudják-e a választ. Ez azért lehet így, mert az idegrendszer fejlődése nem egyenletes, nagyon egyéni utat jár be, gyakran például a matematikai képességek fejlődése és a moralitásé nem jár kéz a kézben.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .