Bármily hihetetlen, a várakozás készsége is idegélettani alapoktól függ, meghatározó neurológiai és működésbeli rendszerek szövevényében épül. E téren nagyon sok rosszul szocializálódott, s emiatt feszült gyerekkel találkozom, akikkel, ha így maradnak, később mint boldogtalan felnőttekkel kell birkózni és asszózni a munkahelyeken, a családban.    

Most, hogy a különböző kultúrkörökben és vallásokban közelednek a jeles ünnepek, talán érdemes erről beszélni. Hogy mi magunk hogyan hangolódunk rá a várakozásra és az ünnepekre, s ennek fényében a gyerekeinket hogyan készítjük fel minderre. Mert nem mindegy, hogy a gyerekek ebben a mai „azonnal akarom” korban megélik-e a türelmes vagy izgatott várakozás élményét. 

Ha a gyerekek koruknak megfelelően rendszeresen ahhoz szoknak hozzá, hogy megtanulják, hogyan kell felkészülni egy adott napra, a holnapra, egy alkalomra – ez több mint szerencsés. Felkészülni egy születésnapra, meglepetést kitalálni a másik számára, titkot tartani, és várni a napot és nem elszólni, elárulni a meglepetést – ez bizony tanulandó. Ez esetben mindenhol ott a késleltetés, a várakozás, a ráhangolódás élménye, s ilyenkor indul el a fantázia, a képzeleti működés. S ez lesz a majdani felnőttkor tervkészítési képességének kezdete, alapja.

Természetesen a várakozásra való felkészítés az életkornak megfelelően más és más. Amíg a kicsi gyerek nincs tisztában a holnap, a holnapután, a jövő hét fogalmával, azaz nincs még benne az időben, akkor jön a hányat alszunk még?. Ez nem más, mint jövőképépítés. A legjobb, ha egy jól szerkesztett, képes naptárt készítünk, s ezen követjük a napokat. Így, vizuális segítséggel a kicsik messzebb látnak a jövőbe. Ha van például nyitogatós adventi naptár, azt közös élmény együtt kezelni.