Milyen ridegen tartjuk a lelket. Megtanítjuk a gyereknek, hogyan gondozza a testét, mosni, óvni, ápolni, de a lélek sebei gyógyuljanak csak be maguktól. Gyakran mondásokkal mosakszunk, ha a gyerekünk sérelmeiről van szó, „meg kell tanulnia”, „mi is megszoktuk”. Pedig szirupot adunk a torkára, és addig udvarolunk neki, amíg engedi kiporszívózni az orrát. A lepedéktől félünk, a nehéz szótól nem. Jómagam, aki mindig is hajlamos voltam a nagyotmondásra, a betartatlan ígéretektől – eddig – különösen kevéssé tartottam.