Nos, elérkeztünk cikksorozatunk végéhez: a tarot lapjait ismerhettük meg, a 0-val jelzett Bolondtól kezdve. Végig hangsúlyoztuk: ez nem jóslási rendszer, noha számos félreértés kering a tarot-val, mint „kártyavetéssel” kapcsolatban. Sokan ugyanis azt hiszik, hogy a kártya lapjai azt mutatják meg, mi fog velünk történni – holott ez csak nagyon jelképes értelemben és nagy vonalakban igaz. A valóságban a tarot-nak inkább a pszichológiához van köze, mint a jövendöléshez. A pszichológusok is ismerik, használják azt a módszert, amikor szimbólumok segítségével ábrázoljuk személyiségünk fejlődésének egyes állomásait. A tarot pontosan ilyen: a lapjain levő, egyetemesen ismert jelképek az ember belső ösvényét mutatják be, amelyet, mióta világ a világ, mindenkinek végig kell járnia.

A Bolond, aki Bölcs is egyben

Az út – és egyben ez a cikksorozat is – a 21-es kártyával, az Univerzummal ér véget. Ám ahhoz, hogy megértsük, mi is ennek az üzenete, előbb érdemes kicsit visszatérnünk a 0. lap, a Bolond mondanivalójához. A tarot ugyanis nem egyenes vonalúnak mutatja be az emberi személyiségfejlődést, hanem ciklikusnak, ahol végül a kiindulópontba jutunk vissza – csak éppen egy magasabb szinten, mint ahol elinduláskor voltunk. A Bolond kártyalapjának már a neve is beszédes. Azt hinnénk, pejoratív, hiszen a modern felfogásban bolondnak lenni általában rendbontásra, esztelenségre utal. Csakhogy itt az ősi misztika szóhasználatában mozgunk, ahol a Bolond olyan lényt jelöl, aki megszabadult minden létező kötöttségtől. Már nem akar megfelelni a társadalmi elvárásoknak, mert tudja, hogy ezek relatívak és mulandóak, akárcsak az anyagi világ.

A Bolond kártyáján ezért látható egy bohócruhás, csörgősipkás fiatalember, aki vidáman indul el egy vándorúton. Hátán batyu, a távolban falvak, városok, dombok tűnnek fel, ahol nyilván emberek élnek – ez jelképezi a földi világot, ahonnét a kép főhőse most kiszabadult. Vándorútja során egy kutya mar a lábába, de ő ezt fel sem veszi, ami jelentheti azt, hogy a Bolond nem törődik mások „harapásaival”, azaz az emberek kritikájával, véleményével – talán azért, mert „bolond”, de az is lehet, hogy inkább elég bölcs ahhoz, hogy rájöjjön: az embernek, ha boldog akar lenni, mernie kell a maga útját járni. A Bolond tehát azt a tudatállapotunkat jelképezi, amikor teljesen tisztán, naivan, csupa szépet és jót várva elindulunk életutunkon. Ez lehet a születésünk, gyermekkorunk: egy olyan állapot, amikor még nem viselünk álarcokat, nem akarunk megfelelni semminek és senkinek. A kisgyermekek ösztönléte egy olyan különleges állapot, amely leginkább az éteri létformákéhoz hasonlítható, nem véletlenül tartották a gyerekeket mindig is angyalkáknak.

Beavatás a tarot ösvényén

Ám ez egyfajta édeni tudatlanság is. Mindenki ebből a helyzetből indul el a születése után, hiszen – az ezoterikus tanok szerint – úgy érkezünk meg mostani testünkbe, hogy az előző életeinkből mindent elfelejtettünk, azok emléke legfeljebb a tudatalattink mélyrétegeiben húzódik. Minden inkarnációnkat, így a jelenlegit is, tehát tiszta lappal kezdjük. Feladatunk, hogy életünk során e lapot „teleírjuk” – mégpedig emlékekkel, információkkal, a megszerzett felismerésekkel és tudással. A tarot 22 lapja ezt a tudásszerző folyamatot ábrázolja. Fejlődésünk során a Bolondtól kezdve magunkra öltjük azokat a tudatállapotokat, amelyeket az egyes kártyák bemutatnak: Főpapnővé, Főpappá válunk, Diadalszekéren robogunk célunk felé, majd Remeteként visszavonulunk egy kicsit, és erőt gyűjtünk. De nem lenne teljes az életünk buktatók, kísértések, megrázkódtatások nélkül, melyeket az „ijesztő” lapok jelképeznek: az Akasztott, a Halál és az Ördög. Majd ismét „békésebb” kártyák következnek. Utunk egyre feljebb halad, immár kozmikus magasságokban: megtapasztaljuk a Nap adta szerencsés korszakot éppúgy, mint a reménységet, amelyet a Csillag sugároz felénk. A Holdtól gyógyulást merítünk az út során szerzett lelki sebeinkre, a Végítélettel pedig mi magunk is feltámadunk, és lerázzunk magunkról a régi terheket.

Szabadulás a karma láncaiból

És ezután eljutunk a 21-es laphoz, amely az Univerzum (más csomagokban: Világ). Ez a kártya az út végállomását, a kör bezárulását jelöli: ennek megfelelően egy körbe zárt emberalak látható benne. A figura az egyik tarot-csomagon se nem nő, se nem férfi, hanem androgün (nemek feletti) – utalva rá, hogy egyrészt a hagyományok szerint valaha ez volt az ember természetes állapota –, másrészt a léleknek, az emberi igazi lényegének nincs neme. Mindannyiunkban ugyanaz a fénytermészetű energia működik, mindössze a biológiai testünk az, amely férfi- vagy női jelleget ölthet. A kör a világot, azaz a teremtett, anyagi univerzumot jelképezi, amelyben most élünk. A rajta kívül eső terület lehet a szellemvilág, felső dimenzió, ahonnét származunk, és ahová halálunk után visszatérünk. Nem véletlenül látunk a kártyán a kép négy alsó sarkában – tehát a tojásdad alakú világon kívül – négy angyalt. Ők Gábriel, Uriel, Mihály és Rafael, a makrokozmosz irányító erői, de gyakori az olyan tarot-csomag is, ahol a négy bibliai „lelkes állat” őrzi a kép négy sarkát: egy angyal, egy bika, egy oroszlán és egy sas. Ők akár a négy dimenziót vagy az égtájakat is szimbolizálhatják, azokat a kötőerőket, melyek meghatározzák a teremtett világ rendjét. Az androgün emberalak – aki tehát mi magunk vagyunk – a tojásforma keretben táncol, arcán eksztatikus boldogsággal. Nem véletlenül ilyen boldog: megszabadult minden kötöttségtől, ami csak a földi születésekhez láncolta, amit akár úgy is értelmezhetünk, hogy legyőzte a karmát. Immár nem kell többé inkarnációban visszatérnie a Földre, végleg hazamehet örök otthonába, a Fénybe. Ezzel tehát az út véget ér. A 21-es lap a mesehős célhoz érését is jelképezi, amikor újra megtalálja az elvesztett Édent. Ha ezt a kártyát húzzuk, arra utalhat, hogy dolgaink szerencsés véget érnek: a kívánt célt, amelyért megdolgoztunk, amelyre sokáig vágytunk, végre sikerül elérnünk. Most már megnyugodhatunk, megpihenhetünk, örülhetünk az eredménynek.

Kozmikus tarot-meditáció

A Világ lapján látható univerzumgyűrű a tarot-állomások köre is egyben. Ezért volt szokás az ősi misztikában az a tarotmeditáció, amely nem kötődik egyik laphoz sem, hanem mindegyikhez együtt. Ha szeretnénk kipróbálni, így tehetjük: terítsük ki egy asztalra magunk előtt a Nagy Árkánum mind a 22 lapját, balról jobbra haladva, a szám szerinti sorrendben! Majd gyújtsunk mécsest, gyertyát, és próbáljunk kicsit elcsendesedve befelé figyelni! Nézzünk végig egyenként a kártyákon! Mindegyiknél tűnődjünk el azon, hogy életünk melyik korszakát jelképezi, azaz mikor és hogyan voltunk olyan élethelyzetben, mint amit a lap mondanivalója sugall. Egyben arra is figyelhetünk, mi volt számunkra a tanulság ennek során, azaz mennyiben fejlődtünk az adott állomáson. Haladjunk végig a Bolondtól és a Mágustól a Világig úgy, hogy eközben minden lapnál néha hunyjuk be a szemünket! Képzeljük el, hogy mi magunk vagyunk azon a kártyán, tehát azonosuljunk a rajta látható főalakkal – váljunk kicsit Császárrá, a Szeretők egyikévé, másszunk fel gondolatban a Szerencsekeréken, vagy zuhanjunk a Toronyból –, míg végül elérkezünk a Világhoz, melynek során érezhetjük: a tarot révén fejlődtünk, tanultunk, emelkedtünk, kitágult számunkra a világ.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2016/3. számában jelent meg.

Szöveg: Kincses Boglárka

Fotó: Thinkstock