Gyakran okoljuk az internetet a hiedelmek, téves információk terjedéséért, ráadásul valós alappal: a világhálón minden elfér, függetlenül attól, igaz-e vagy sem. Ha kíváncsiságtól fűtve kezdünk el keresgélni, nyomozni konkrét betegségek – vagy akár a legegyszerűbb tünetek lehetséges okai – után, könnyen útvesztőbe tévedhetünk. Sarkított példa, de ha valaki beírja a keresőbe, hogy fáj a kisujja, pár perces böngészés után akár arra a végköveztetésre is juthat, hogy súlyos agydaganata van. Ugyanis vannak olyan oldalak – sajnos nem is egy –, amelyek a legvadabb összefüggéseket is tényként tálalják, aki pedig tájékozatlan az egészségügyi kérdésekben, könnyen elhihet bármit. A jelenség az orvosokon is lecsapódik, sokuk panaszkodik például arra, hogy betegeik eleve „kész diagnózissal” érkeznek, mondván, tudják a probléma okát, legyen az akármi.

Mindenki medikus

– Amit manapság érzékelünk, az hasonló a medikusszindrómához. Ez természetesen nem egy valós betegség, arra a jelenségre találták ki, amikor a fiatalok az orvosi egyetemen a betegségekről tanulva magukon is elkezdték felfedezni azok tüneteit. Persze ez csak pszichés hatás, de a jelenséget jól ismeri minden orvostanhallgató. Viszont ma bárki hozzáfér az egészségügyi információkhoz, ha pedig azokból kiragad egy-egy részletet, könnyen juthat téves következtetésre – mondja dr. Magyar László András orvostörténész.

Az internet és az orvos között nem a fehér köpeny az egyetlen különbség: míg utóbbi a tüneteket elemzi, egymás mellé teszi, megnézi a vizsgálati eredményeket és a beteg életútját, addig a számítógép böngészője ezekkel a képességekkel nem rendelkezik. Persze ez még nem jelenti azt, hogy az orvos csodát tud tenni, mert hiába használunk ma már röntgent, CT-t, MR-t és ultrahangot is, hiába érhetők el a legkülönbözőbb vizsgálatok, egy betegség felismerése nem egyenlő azzal, hogy gyógyítani is tudják. De már a fejlett diagnosztika is komoly előrelépés, hiszen segíti a megfelelő gyógymód megtalálását.