(2. rész)
Három barátnő, a vörös, a barna, a szőke találkozik a kétgyerekes, elvált Bori balatonfüredi otthonában, hogy együtt töltsenek egy nyári hétvégét. De az első este úgy elszabadulnak az indulatok, hogy az öreg füredi ház döbbenten dörmögi az orra (az erkélye) alatt, hogy a mai rongybabák sokkal szabadabban járják táncukat, mint a régiek. De boldogabbak is?
ÉJJEL KETTŐ Üres a salátatál, elfogyott a fasírt, nincs már pogácsa, a nagy tölgyfa asztalon ásványvíz, kávé, a lányok szeme karikás. A CD-lejátszóból Leonard Cohen Hallelujája szól, s valószínűleg a különös mély hang váltja ki a már csontjózannak tűnő Sárából az őszinteséget. – Nem bánom, hogy balhéztunk, kiabáltunk a piától és a lefojtott indulatainktól, mert végre kihúztuk a dugót a palackból. Bő harminc éve vagyunk barátok, mégis mennyit színészkedünk egymás előtt! Hányszor játszottuk el, hogy minden rendben, pedig az életünk széthányt kazalhoz volt hasonló, és ezzel önmagunkat is becsaptuk.
– Igaz – veszi át a szót Bori töprengve –, én akkor is elcipeltem a férjemet a te szilveszteri bulidba, amikor már tudtam, becsajozott a munkahelyén, miközben én egyedül kínlódtam az ikrekkel. Életem legszörnyűbb bulija volt! Emlékeztek? Nem értettétek, miért bőgök éjfél után. Nem a meghatottságtól, hanem a pániktól. Fogok-e boldogulni az ikrekkel egyedül? Aztán márciusban beadtam a válókeresetet.
– Én nemcsak azért váltogatom a partnereimet sűrűn, mert fontos nekem a szex, és ragadnak rám a pasik, hanem azért is, mert rájöttem valamire – vesz nagy levegőt Sára, majd bohóckodás nélkül sorol drámai példákat arra, hogy a legdominánsabb emberi tulajdonság az önzés. – Néha akadnak villanásaink, amikor készségesen segítünk másokon, csakhogy az együttélés során valamiféle énközpontú kényelem alakul ki – magyarázza. – Az első évben még felpattan a párod, ha kérsz tőle valamit, a harmadikban már egyetlen hibádat sem hagyja megjegyzés nélkül. Eszébe sem jut, hogy önként segítségedre siessen, ha nem tudsz beüzemelni egy műszaki kütyüt, mert zavarod a pihenésben, a meccsnézésben, bármiben. Tehát én eldöntöttem, egy pasit sem kívánok megtartani, mert nem akarok szenvedni, sírni, esendővé válni. Jobb egyedül! Mert halálbiztos, hogy nem jön a királyfi, és nemigen akad a földön olyan férfi, aki egy életen át képes szeretni engem. Júlia is elvált volna Rómeójától a házasságuk ikszedik évében. Akkor minek a sok cirkusz? Csajok, most is van párom, amolyan sétáló kapcsolatban élünk! Külön lakásban, nem túl messze egymástól, ez pont jó. Persze ő össze akar költözni, mert így nem birtokol teljesen, de ha együtt laknánk, gyorsan az agyára mennék. Igyekezne átformálni és rángatni, mint bábos a rongybabáit, de ha nem sikerülne – nem sikerülne! –, akkor egyre többet kukucskálna ki a kapcsolatból. Erre vágyunk mi, nők évezredek óta? Erre terelgettek anyáink? A szerelem jön, feldob, letör, megtör, elillan.
