Magunk mögött hagytunk egy évszázadot, és jó néhány kilót is. A huszadik század kicsit más volt, mint a többi. Sokkal gyorsabbak voltak a változások, sokkal hamarabb reagáltunk mindenre, és egy-egy csata nemcsak a politikai életben, hanem a szabóműhelyekben is éreztette hatását. Most nézzük végig lépésről lépésre a huszadik századi formákat!

Húsos lábszárak

A század elején keveset tudhattak a férfiak arról, mit is vesznek az esküvő előtt. A hölgyek ugyanis nem sokat mutattak magukból, már komoly szexnek számított egy-egy boka kivillanása. Ősanyáink nem voltak túl kövérkések, de túl soványak sem, ha mai szemmel nézzük őket. Ám akkoriban egyáltalán nem számított problémának, ha deréktájon kicsit nagyobb volt a zsírpárna. A lábakat hosszú szoknyák takarták, minden ruha bő és hosszított fazonban készült, így jótékonyan nyújtotta viselőjét.

Aztán az első világháború változást hozott az „alakfronton” is. Az urak a csatatérre vonultak, otthon maradt aráik pedig munkába álltak. Természetesen ez azzal járt, hogy az öltözködés is változott. Ősanyáink meg akarták mutatni, ők is megállják a helyüket, tudják, mit akarnak. Persze mindezt nem tehették habos-babos ruhákban, ehhez már határozott vonalak kellettek, így a vonalak is élesedtek, a gömbölydedebb formák feledésbe merültek. Akinek nagyobb volt a melle, leszorítani igyekezett egy gumírozott kombinéval, és divatba jött a mozgás, ettől pedig a comb is vékonyodni kezdett. Teniszezni és strandra járt a polgári réteg, szabadidejében pedig charlestont járt. Az irigyelt nőknek 81-65-81 volt a jellemző paramétere, és a szoknyák is rövidülni kezdtek, így a hosszú lábszár volt az esztétikus a húszas és harmincas évek derekán. Aki teltebb volt, az fűzővel sanyargatta magát. Elkezdődtek az első fogyókúrák, s ősanyáink bizony szenvedni kezdtek, csakhogy legyőzzék a konkurenciát.

Hát a hát!

Miután az urak hazatértek a harctérről, és rendet raktak otthon, újra nőiesebbek lettek a hölgyek. Véget ért az őrült fogyókúrák korszaka, és divatba jött a telt kebel. Telt-múlt az idő, s a harmincas években azért új fazonok kerültek ki a szabászműhelyekből. Mivel a lábszárat már megmutatták anyáink, most a vállukat és a hátukat tették közszemlére. Így természetesen fel kellett polcolni a melleket. A szoknyák A-vonalúak lettek, így nem kellett ügyelni arra, mennyi felesleg rakódott a comb felső részére. Rita Hayworth-re (lent középen) és Ingrid Bergmanra figyelt mindenki, rájuk akart hasonlítani a világ apraja-nagyja. Derekasan élre tört a deréköv, így a darázsfazon vált divatossá. Az aljak a térd alatt végződtek, ám már beköszöntött a magas sarkú cipők korszaka, szép bokát varázsolva eleinknek. Aztán a háború előszele újabb változásokat hozott, az egyenes szabású kosztümök jöttek divatba, de anyáinknak szerencsére még mindig nem kellett fogyókúrázniuk. Illetve sajnos, Európában elérkezett a kényszerfogyókúra időszaka.

Így kerek a világ

Nélkülözés, éhínség és halál. Ez volt a második világháború. Erre valahogy reagálnia kellett a női alak divatjának is. A pusztulás után az építkezés időszaka következett, és mindenben az volt a menő, ami a pazarlást, a pompát és az életörömöt sugallta. Így a formák is teltebbek lettek, mellbedobással nyertek azok, akik dúsabb idomokkal rendelkeztek. A nő visszaváltozott nővé. Csábítani, csábítani és csábítani! – ez lett a jelszó. Az ideális méret a 95-85-95 volt. Ekkor már teljesült az a követelmény, hogy a csípő- és a mellbőség megegyezzen. A harisnyatartó is új életre kelt. Egybeépítették a csípőszorítóval, hogy még jobban „összekapja” viselőjét.

A divattervezők ceruzája az ábécé betűit kereste, így vált ismertté az A-, a H- és az Y-szabásminta. Annak viszont szabódnia kellett, akinek kicsi volt a keble. Minden, ami divatba jött, a filmvásznon jelent meg először. Marilyn Monroe is, akinek az adottságait az egész világ irigyelte. Persze, évtizedek múltán derült csak ki, hogy ruháinak mellrészét kitömte. Az ő filozófiája az volt, hogy egy számmal kisebb pólót kell felvenni, ami még jobban kidomborítja a domborműveket. A popsit is látni engedték már az akkoriban divatos nadrágok, így ez ügyben is kerekded formákra vágytak anyáink, miközben persze darázsderékra.

Sőt, boldog-boldogtalan vetkőzni kezdett. Bár ezt a módit sokan kétkedve fogadták, a bikini legyőzött mindent. A csacska szexbomba tetszett legjobban a férfiaknak, akinek nemcsak a keble volt telt, de a száját is vérvörösre, csábítóra rúzsozta. Az ügyesebbek apró rongydarabokkal tömték ki a bikinik felsőrészét.

Kidobott melltartók

Olyan sikeresen játszották anyáink a csacska macskát és a bugyuta lánykákat, hogy ez így nem maradhatott tovább. A hatvanas években a szép reggeleken, munkába menet a hölgyek öntudatukra ébredtek. A cipők talpa magasodni kezdett, a szemhéjakat fekete tussal húzták ki, és a nagy, tupírozott frizurák egyszerű lófarkakká változtak. A kor nőideálja a szemtelen fruska volt, s így a nőies alak a múlté lett. Twiggyre haragudtak akkoriban a kövérebbek, ugyanis a pálcikaszerű modell 78- 56-78 centis paraméterekkel büszkélkedett. A világ koplalni kezdett, de ez sovány vigasz a ma fogyókúrázóknak. Aztán a feministák mindentől meg akartak szabadulni, ami csak béklyóba köthet egy nőt. Míg az ötvenes években mézet evett az, aki olyan kebleket akart, mint Sophia Lorené, a hatvanasban az igazán menő csajok megszabadultak a melltartóktól. Sokan kukába dobták a melltartójukat, a virággyerekek lányai pólóba, farmerbe, és színes ruhákba bújtak. Nem volt divat teltkarcsúnak lenni, az volt a jó, ha a margarétamintás felsőrész kislányos formákat mutatott. Aztán megérkezett a csoda, a nejlonharisnya. Ehhez persze minél rövidebb szoknya illett. Persze, ekkor már kissé húsosabbak is lehettek a combok, mert a magas sarkú cipő és a harisnya így is szexissé varázsolt mindenkit, aki éppen nem azzal volt elfoglalva, hogy „Bezzeg az én időmben!” felkiáltásokkal zaklassa a fiatalokat. Felgyorsult a divatvilág, és egyik trend követte a másikat. A hetvenes évek maga volt a káosz, de még mindig nem köszönt vissza a rubensi szépségek módija.

Mindent a szemnek!

Szemenszedett hazugság lenne azt állítani, hogy a nyolcvanas évek egyetlen szépségideál jegyében teltek el. Abban az évtizedben minden felborult, ami addig legalább néhány évig tartott. Zűrzavar uralkodott el a kifutókon, és a formák is formátlanodni kezdtek. Az egyik ház a „gebékre” álmodta a ruháit, a másik pedig az enyhén túlsúlyosokra gondolt egy-egy kreációnál. Ám az is kérdéses lett, ki számít túlsúlyosnak, s elmúlt az az idő, amikor egy sztár négy-öt évre meghatározta az ideális női alakot. Rudy Genrech botrányt okozott azzal, hogy egy merész mozdulattal feltalálta a monokinit. így mindennél fontosabb lett a kebel formája, ezért újabb fogyókúrás időszak vette kezdetét. Lányos alakot szerettünk volna, de még nem kislányosat. Csak azt, hogy olyan pimasz, ám mégis formás melleink legyenek, mint Madonnának.

Fitneszek

És a színésznők mellé megérkeztek a modellek is. A kifutók világa romba döntötte a mozi varázsát, és már a manökenek szabták meg, hogyan szeretnénk magunkat látni a tükörben. Cindy Crawford minden addiginál nagyobb hatást gyakorolt a női alaktanra. A kilencvenes években a fitnesz „zajai” beszüremlettek a próbafülkébe. A sportos, nem túl sovány, és nem is túl izmos alkatra esküdött az utca asszonya is. Jane Fonda kezdte ezt a módit, aztán nálunk is követőkre talált, például Esztergályos Cecília hangjára emelhettük lábainkat, és formálhattuk testünket izmosabbá. Aztán egy tizennégy évesen, a repülőtéren felfedezett lány sokkolta a világot, és a kórházak neurológiai osztályait. Kate Mossnak hívják a hölgyet és mire tizennyolc éves lett, már zörgő csontúvá kényszerített boldog-boldogtalant. És ez a módi nemcsak kicsit más, mint a többi. A kifutókról leparancsolták azokat az újoncokat, akik alkatilag Cindyhez hasonlítanak. A fitnesz divatja helyett az anorexia lett a menő, s az, akinek a melle borogatás nélkül is elmúlt, a feneke helyén pedig fokhagymagerezd van. Míg Cindy a 86-60-86-ra esküdött, Kate követőinek már alig van csípőjük, és a derekuk sincs több ötvennyolc centiméternél. Az urak viszont némi nosztalgiával gondoltak azokra a hölgyekre, akiken még lehetett fogni valamit. Erre Pamela Anderson a Baywatch-ban meglobogtatta a melleit és szilikonforradalmat hirdetett. Akinek csak volt egy kis félretett pénze, az mellbe fektette. És fellázadt a világ. Elég volt a piszkafa-lányokból, a Kate Moss-imitátorokból és a csontsovány szépségekből. Néhány hónappal ezelőtt divatbemutatót tartottak Londonban, ahol csak ötven kiló feletti modellek grasszálhattak a kifutón. Így most annyi biztos, hogy az újévi malacból csipegethetünk egy kicsit, de nem kell átesni a ló (vagy malac) túlsó oldalára. A XX. századot gömbölydeden kezdtük, és a csontvázállapotból kissé felhízva végeztük, és nekünk nyolc, mi lesz a XXI.-ben a divat. Úgyis követjük! 

Szabó Patrícia

Kiemelt kép: Fortepan / Privát Fotó és Film Archívum-Urbach gyűjtemény

Nők Lapja 2000/52. (Forrás: Nők Lapja archívum)