Vámos Miklós kérdése:
Kedves Tamás, emberemlékezet óta színészi pályafutásod mellett különböző színházakat igazgattál, a rád leginkább jellemző három idegen szó jegyében: empátiával, humanizmussal és toleranciával. Most ezt befejezted, interjúid szerint végleg. Érdekelne, hogy vannak-e meg nem valósított vagy ki nem vitelezett álmaid. Mottó: Csak az ember álmodik. A Nagy Emberek pedig szünet nélkül.
Jordán Tamás válasza:
Elfogadom a kérdésben megfogalmazott három, engem jellemző tulajdonságot. Eddigi utamon talán ezek segítettek előre. Mélyen hiszek a determinációban. Még olyankor is, amikor be akarják láttatni velem, hogy ez a sors könyvébe vetett fanatikus hit felment a felelősség vállalása alól. De én másként látom. Általában világos előttem az ok és okozat viszonya. Ha egy adott helyen a munkám eredményes, akkor ez ok arra, hogy megbízzanak komolyabb feladatokkal, és így fokról fokra előbbre jussak a kijelölt utamon. Ennek alapján röviden megvizsgálom az én rendkívül szerencsésnek mondható pályám egyes döntő pillanatait.
Kezdődik a 60-as évek Egyetemi Színpadával, azon belül az Universitas Együttessel. Bár még nem tudtam semmit, tehetségesnek bizonyultam, és felfigyeltek rám. Ennek köszönhettem a meghívást az 1970-ben alakult 25. Színházba. Itt már figyelemre méltó eredményeim voltak; a II. Richard című tévéfilm címszerepe, a József Attila-versek vagy Don Quijote szerepe. Ezekkel a tarsolyomban érkeztem 1980-ban a legendás kaposvári Csiky Gergely Színházba. Ahol szinte megszámlálhatatlanul sok szerepet játszottam, egyre jobban, közben jöttek a tévé- és filmszerepek. 1991-ben, többed magammal megalapítottuk a Merlin Színházat. Ennek igazgatója voltam. A 90-es években a Merlin Budapest egyik legfontosabb kulturális helye volt. Ezt követte a Nemzeti Színház igazgatói széke 2003-ban, majd 2008-ban létrehoztam az addig színházi társulat nélküli Szombathelyen a Weöres Sándor Színházat. Később ebben az intézményben ért véget a kereken harminc évig tartó színházigazgatói pályafutásom, 2021. január 31-én. Emellett ugyanebben a harminc évben számtalanszor bizonyíthattam jól működő kreativitásomat. (Néhány példa: a Csepűrágó Fesztivál a Várban, a POSzT, azaz a Pécsi Országos Színházi Találkozó, a Nagy Versmondás.)
