Tele a padlás(om) olyan szomorkás, vicces, történetetekkel, amelyek arról szólnak, hogy az újévi fogadalmak gyakran nem használnak, inkább ártanak. Persze emiatt nem kell megszaggatnunk ruháinkat, mert e szokást nem a 21. század zűrzavaros értékrendű, elidegenedett polgárai vezették be, hiszen már a rómaiak is – ahogy az lenni szokott a kultúrtörténetben – fogadkoztak évváltásokkor. Állítólag Julius Caesar volt az első, aki fogadalmat tett, mégpedig Janus, a kétarcú isten tiszteletére. Valószínűleg jól választott, hiszen nagy tekintélye volt Janusnak, az istenek apjának tartották, akihez minden fontos döntésük előtt imádkoztak a rómaiak, ráadásul január hónap róla kapta a nevét. Nem szólnak legendák Caesar fogadalmának sikerességéről, de arról bőven vannak adataink, hogy a ma embere is szeret megújulni január elsején – egyszerre tekintünk előre és hátra, mint Janus isten –, ezért teszünk okos és bumerángként visszaütő, haszontalan fogadalmakat.
Nyomuló anya, stílust váltó feleség
Ha nem gondoljuk, hogy tőlünk nő a fű, és képesek vagyunk iróniával viszonyulni saját tökéletlenségeinkhez, fel tudjuk dolgozni azokat a kudarcokat is, amelyeket a rosszul megválasztott fogadalmak okoznak. Például egy óvónő édesanya már tud nevetni két évvel ezelőtti fogadalmán, miszerint a jövőben intenzívebb lesz a kapcsolata a fiával, pedig túlzott nyomulásával majdnem elrontotta jó viszonyukat. Ugyanis fenntartás nélkül hallgatott az óvodás korosztályhoz szokott kolléganőire, és figyelmen kívül hagyta, hogy imádott kisfia már tizennégy éves. A nagyra nőtt srác szerette az édesanyját, de nem igényelt már rengeteg puszit, sok érintést, és elvárta, hogy a szülei Balázsnak szólítsák, ne „Bubukának”. Édesapja méltányolta a kívánságát, de az anya – épp a fogadalma miatt – agyonajnározta, „bubukázta”, és minden szabad percében beszélgetni akart vele, mert olvasta valahol, hogy sok szülő naponta hét percet sem fordít a gyerekére. Nem vette észre, hogy egyébként is zárkózott, introvertált fiával, aki szíve szerint éjjel-nappal kerékpárt és motort szerelt volna, nem lehet csacsogni, és a „melyik lány tetszik?” vagy a „bántott-e valamelyik tanárod?” kérdésekre csak morgást kaphat válaszul. Az anyai nyomulás tetőpontján, egy február végi szombat délutánon a srác sebességváltós kerékpárokat tanulmányozott a neten két barátjával, amikor az anya századszor lejtett be a szobájába, és arról érdeklődött „Bubukától”, hogy lekvárt vagy mogyorókrémet tegyen-e a palacsintába. Mire a fiú köszönet helyett elvörösödött, és halkan sziszegte válaszul: „Ha nem hagysz békén, átmegyek Marciékhoz, ott is alszom!”
– Végigsírtam a szombatot, majd nagyot beszélgettem a férjemmel, és felébredtem. Nem lehet könyvek és kolléganők tanácsai alapján nevelni, mert a legkiválóbb módszerek is visszaütnek, ha nem szabjuk őket a gyerekünkre. Azóta jól megvagyunk, ha komoly gondja van a fiamnak, velem osztja meg, amikor nyáron működőképessé tett egy ócska motort, nekem mutatta meg először, a humora is megcsillan időnként. Például karácsonykor azt (is) kérte ajándékba, hogy idén januárban ne tegyek fogadalmat – mesélte az anya, amikor felhívtam.
