Ükapáink odavoltak érte, ükanyáink egyszerre csodálták és irigyelték. Egy Balaton parti kisvárosból hódította meg Párizst, később az egész világot. Nem tudta elcsábítani sem a divat fényűző birodalma, sem a luxus parfümáruházak kecsegtető üzleti ajánlatai, pedig kitartóan próbálkoztak. A filmipar és a színház sem szerezte meg magának, hiába fenték rá fogaikat tekintélyes rendezők tucatjai. A keszthelyi parkot, ahol gyermekkorát töltötte, a nizzai pálma allée sem tudta felejtetni vele. Az elfeledett szépség, Simon Erzsébet, az első Miss Magyaroszág, később Miss Európa Dr. Szarka Lajos történész kitartó munkájának köszönhetően került újra reflektorfénybe.

Keszthely sétáló utcájában áll egy kétszáz éves, patinás ház, melynek egyik hófehér szobájában 1909. február 15-én megszületett dr. Simon Sándor körorvos és Hoffmann Janka lánya, Simon Erzsébet. Amikor a család nevelőnője kis kocsijában végigtolta a korzón az aranyhajú, nefelejcsszemű babát, a járókelők lépten nyomon „lestoppolták”,  úgy gyönyörködtek benne. 

Erzsébetet erős kapocs fűzte édesapjához. Később, amikor már Miss Universe-ként fotósok százai próbálták lencsevégre kapni mosolyát, ő akkor is csak apukának kacagott. Az járt a fejében, hogy mennyire fognak majd tetszeni ezek a nevetős képek a keszthelyi körorvosnak. Hogy hány férfiszívet fog majd rabul ejteni ez a mosoly, nem érdekelte. „Még soha nem voltam szerelmes, és sokat gondolok arra az időre, amikor egy ideális férj oldalán a mostani napoknak fénye és izgalmas boldogsága már csak fiatalkori emlékként fog lelkemben tovább élni” – mondta a keszthelyi Miss Universe egy újságírónak, amikor az a szerelemről faggatta.

Szigorú neveltetést kapott

A kötet első ízben adta közre Dr. Szarka Lajos történész által feldolgozva Simon Böske részletes életrajzát, naplóját és egyéb írásokat, gazdag képmelléklettel. (Szarka Lajos: Simon Böske naplója. Kiadja Immánuel Magyar-Izraeli Baráti Társaság, Keszthely, 2017)

„Bánatban nem csüggedsz, örömben nem bízod el magad. Mérsékelt vagy” – idézte fel édesapja szavait Erzsébet egyik visszaemlékezésében, akit soha egy percre sem vakított el a siker. Az alig húszesztendős lány mindvégig megőrizte méltóságát és józan ítélőképességét. Nem felejtette el a keszthelyi muskátlis ablakokat, tudta, honnan indult, és hová szeretne visszatérni. Simon Böske gyermekkora tündérálomként repült el a Balaton parton. Nyáron a kék tó hullámai ringatták, tavasszal a környező hévízi rétek ibolyái varázsolták el illatukkal. Simonék kislánya hatévesen már kitűnően úszott, rajongott a madarakért. Az énekükről felismerte őket, órákig barangolt a természetben. A leánypolgári igazgatónője, Koncz Ella szerint ő volt a legszebb és a legszerényebb lány, gyönyörű énekhanggal és zongoratehetséggel megáldva, mind emellett a színjátszó körben is jeleskedett. 

 Ha Böske nevelőnőjével, vagy szüleivel végigsétált a városka korzóján, vonzotta a tekinteteket. Komoly fiatalurak versenyeztek kegyeiért, de neki, mint minden jó házból való úrilánynak, erről nem volt szabad tudomást vennie, nem is sürgette a szerelmet. Élete első bálja azonban meghatározó élmény volt számára. „Emlékszem, hogy készülődtem erre a mulatságra, hogy kérleltem anyámat, csináltasson nekem, »igazi báli ruhát«. Valami habos fehéret, vagy selymes rózsaszínt, szóval olyasmit, amiben egy 15 éves lány nagylánynak képzelheti magát egy estére. Erről azonban szó sem volt. Mint egy jól nevelt középiskolai növendéklányhoz illik, anyám igen-igen egyszerű sötétkép crépe de Chine ruhát csináltatott, hosszú ujjal,és minimális nyakkivágással.” – emlékezett vissza húszéves fejjel a rózsaszín bakfisálomra.

Erzsébet kereskedelmi középiskolában tanult, majd Bécsben, Anna Metzger nevelőintézetében. A jó nevű leányintézetben sokféle nemzetiségű növendék tanult, általában középosztálybeliek, de egy-egy arisztokrata is megtalálható volt közöttük. Erzsébet itt szerette meg a táncot és a teniszt. Ez a kettő lett legkedveltebb hobbija. A bécsi mozgalmas hónapok után boldog vakáció és egy váratlan fordulat következett a fiatal lány életében. Barátnője a Színházi Élet hasábjain bukkant rá a felhívásra, miszerint Siófokon szépségversenyt rendeznek. Amolyan barátnős rajongástól vezérelve benevezte Böskét, aki először a Keszthelyi Korzó Szépe lett, majd 19 rivális lány közül újra első lett, ezzel elnyerte a romantikus hangzású Balaton Tündére címet is, és egy címlapfotót. Igaz csak a Színházi Élet belső oldalán szerepelt a képe, de megtette a hatását. A budapesti korzón többen utána fordultak „te, nézd csak, ez a Balaton Tündére!” felkiáltással.

Miss Hungária

Az első Miss Magyarország szépségversenyt 1929. január 6-án, egy vasárnapi napon a Színházi Élet szerkesztőségében rendezték meg, azzal a kecsegtető ígérettel, hogy Miss Hungary képviselheti hazáját Párizsban a Miss Európa versenyen, majd, ha azt is megnyeri, ringbe szállhat a Világszépe címért is. Simon Böske tréfából nevezett, természetesen az elmaradhatatlan barátnő drukkertábor nógatására. A verseny napján egészen délig a fürdőkádban ejtőzött, különösebb izgalom nélkül vágott neki a nagy kalandnak, ahová édesanyja kísérte el.

Simon Böske mint Miss Hungária (Fotó: Szarka Lajos tulajdona)

„Egy kis fekete crépe-satin ruha volt rajtam fehér csipkegallérral és csipkemandzsettával. Abban a pillanatban egy barátnőm érkezett lihegve, hogy ott volt a Színházi Élet épületében, és hallotta, meg látta, hogy a legtöbb pályázó, aki eddig már jelentkezett, estélyi ruhában van. Én ne legyek őrült, és ne menjek egyszerű, hosszú ujjas ruhában!”  mire Böske kijelentette, hogy ő nem megy sehová délelőtt estélyi ruhában. 

A szerkesztőségben több száz fiatal lány tolongott, összebarátkoztak, csevegtek, hogy a feszültségüket oldják. Erzsébet szótlanul, elmélázva ült a sarokban, és cigarettára gyújtott. Később úgy összegezte az eseményeket, hogy őt nem a hiúság, a feltűnni akarás, inkább a kalandvágy és a világlátás hajtotta a versenyre. A zsűri tagjai között ott trónolt az irredenta Pekár Gyula, Márkus Emília díva, Hegedűs Gyula színész és még sokan mások az akkori kulturális és művészeti elit tagjai közül. A lányok tízesével sétáltak el az asztaluk előtt. Simon Böske a 116-os sorszámot kapta. Amikor kihirdették a győztest a 116-os számú versenyzőt, akkor sem esett le neki, hogy róla van szó. „Igazán? Igazán én voltam?” – kérdezgette magától megdöbbenve.

Bizonyos köröknek azonban nehezére esett megemésztenie, hogy Miss Magyarország egy keszthelyi zsidó orvos lánya lett. A korabeli irredenta sajtó egyenesen boszorkányüldözésbe kezdett a szépségverseny ellen, Simon Böskét pedig egyszerűen csak Miss Palesztinaként emlegették. 

Támadások a gyönyörű, fiatal lány ellen

1929. február 7-én tizenhét Miss érkezett Párizsba. A zsűriben a kor legelismertebb festőművészei ültek, akiknek a szeme és esztétikai érzéke csalhatatlan volt. Böske egy diszkrét bézs csipkeruhát viselt, hozzá illő cipővel, és egy gyönyörű tónusú bársony, barna köpenyt, kékróka gallérral. A hajába egy lila orchideát tűzött. Megnyerte a versenyt.

A fogadáson, amit a párizsi elit a tiszteletére rendezett, egyszerű estélyi ruhában jelent meg. A ruhán egyetlen dísz volt csupán, a szíve fölött díszelgő Trianon gyászszalag. 

 A Le Journal riportere megdöbbenve hallgatta Miss Európa jövőre vonatkozó terveit: „Semmi mozi, semmi színház, semmi music-hall, hanem házasság egy szép, intelligens, gazdag fiatalemberrel, mint az általam szeretett regényekben. A felfogásom és az eszméim régimódiak. Jó háziasszony és jó anya akarok lenni, mert a szépség még nem minden. Csak csodálom, hogy az emberek azt képzelik, hogy színésznőnek, vagy énekesnőnek kell lennem, mert a szépségdíjat megnyertem.” Böske győzelme és elismertsége óriási „elégtétel” volt a Trianonban megcsonkított, perifériára szorított Magyarország számára. „A hazáért ugyanis mindenkinek dolgoznia kell úgy, ahogy tud. A munkások milliói a karjukkal, a katonák milliói az életükkel, Miss Hungária (és Miss Európa) pedig a szépségével” – írták a lapok.

Miss Európa, vagyis Simon Böske (középen) Miss Franciaország és Miss Románia társaságában. (Fotó: Szarka Lajos tulajdona)

De mivel Miss Európa egy keszthelyi zsidó orvos lánya volt, az antiszemiták ezt a győzelmet sem találták örömtelinek. Budapestre érkezésekor a ünneplő tömegben egy csoport kifütyülte, inzultálta a lányt, amikor pedig márciusban jótékony célra egy pengőért autogramokat osztogatott, egy női küldöttség inzultálta. Miss Palesztinának nevezték, azt kiabálták felé, hogy „ronda zsidó lány”, „nem vagy magyar!” Böske azonban nem ingott meg nyugalmából:

„Végtelenül örülök ennek a szeretetteljes fogadtatásnak és hálásan köszönöm Budapest székesfőváros üdvözlését.

Nem annak örülök, hogy Miss Európa lettem, hanem annak, hogy általam Miss Hungária lett Miss Európa, és ezzel magyar népnek szerezhettem dicsőséget.

Egész fővárosomat, Budapestet végtelen nagy szeretettel köszöntöm és nagyon örülök, hogy újból itthon lehetek” – fogalmazott tisztelettudóan hazatérésekor.

Bár úgy tervezték, hogy Böske Miss Európaként részt vesz az Amerikában megrendezendő Miss Universe versenyen, erre nem került sor, de még ez év július 28-án a deauville-i strandon Miss Europa megmérkőzött Miss Amerikával. A zsűri nem tudott dönteni. Mindkét lány győzött. Böske ezután sem élt a számára felkínált filmes és egyéb lejetőségekkel, a szerelmet választotta. 1929-ben házasságot kötött Brammer Pál textil nagykereskedővel, akitől rövidesen elvált. A válópert Miss Európa nyújtotta be, oknak a hűtlen elhagyást jelölte meg. 

Később Jób Dániel oldalán találta meg a boldogságot, aminek a II. Világháború borzalmai, és a nyilas terror vetett véget. Böske szeretett szülei Auschwitzban égtek el.

A finom, törékeny nőnek soha nem sikerült megemésztenie az őt ért veszteséget: idegrendszere súlyosan károsodott a vészkorszak idején, a bujkálás alatt. Életének további részében teljes ápolásra szorult.

Az ötvenes években már alig emlékeztek rá néhányan. Végül teljesen elfeledve, magányosan, nagybetegen, agysorvadástól szenvedve halt meg 1970. októberében. Az a szűk kis társaság, aki kapcsolatban volt vele, azt beszéli, hogy 61 évesen is gyönyörű volt. Sokan még mindig nem tudják, hogy sok évvel ezelőtt a Balaton kék vize partra vetett egy sellőt Keszthelyen.

Szöveg: Németh Ványi Klári
Kiemelt kép: A képek Szarka lajos tulajdonában vannak, szerzői jogvédelem alatt állnak.