Meghatározható bármilyen mérőszámmal egy nő értéke? A ruhaméretével, a mellbőségével, a fényképeire kapott lájkok számával biztosan nem. És mi van a gyerekkel? Akinek van, az pusztán ezért értékesebb volna annál, akinek nincs? A kétgyerekes kétszer annyit ér, mint az egygyerekes? A válasz nyilvánvalóan mindkét kérdésre nem, de az évezredes beidegződésektől nehéz szabadulni, és ahhoz, hogy a gyerekesek és gyerektelenek között ne mélyüljön tovább a szakadék, muszáj empátiával fordulnunk egymás felé. Kezdetnek megteszi, ha nem minősítjük a másikat.

Végzettség és hozzáállás

Azt gondolnánk, a gyermekvállalás életünk egyik legszemélyesebb döntése, de valójában rengeteg külső tényező befolyásolja.

– Nagyon meghatározók a társadalmi elvárások, a kultúra, amelyben felnőttünk, a családi mintáink és maga a társadalompolitika, a társadalom értékrendje is – magyarázza dr. Szabó-Tóth Kinga szociológus, a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézetének igazgatója, aki számos kutatást végzett a témában. – Emellett fontos az is, milyen az elérhető, megfizethető bölcsődei és óvodai szolgáltatások színvonala és száma, és mit sugall a társadalom a nemi szerepekről. A gyermekvállalási hajlandóság az ösztönösség mellett nagyon is társadalmi jelenség. A statisztika azt mutatja, hogy az alacsony végzettségűek körében az átlaghoz képest magasabb a gyermekvállalási kedv, illetve alacsonyabb az első gyermek vállalásakor betöltött átlagos életkor. Ez azzal is összefügg, hogy a legalacsonyabb végzettségi csoportban találjuk a kistelepüléseken, főként szegregátumokban élőket, akiknek termékenységi mintázata mindig is markánsan eltért a többiekétől. A középfokú végzettségűek hol a magasabb, hol az alacsonyabb iskolai végzettségű társadalmi csoporthoz húznak. Ez a csoport eleve nagyon heterogén: egyik részük inkább az alsó, másik részük a felső középosztályhoz tartozik, például irodai munkát végez, értelmiségi pozícióban. Jelenlegi gyermekvállalási magatartásukban megmutatkozik ugyanez a kettősség.