Két új Szinetár-kötettel a hónom alatt lépek be a csillaghegyi ház kertjébe, közben örülök, hogy az otthonában beszélgethetünk, hiszen kíváncsi vagyok, milyen körülmények között él egy művész, aki annyi díjat, kitüntetést gyűjtött, hogy teleírhatnék velük egy újságoldalt, aki modernizálta a zenés színházat, és rengeteget tett azért, hogy színvonalas tévéfilmeket nézhessünk, ráadásul alig akad olyan felnőtt honfitársunk, aki egyetlen tévéfilmjét vagy színházi rendezését sem látta. Persze az ápolt kert szerénységének láttán gyorsan megérzem, itt nyoma sem lesz a gazdagok szemkápráztató luxusának.

Nézzen körül, tágas, barátságos a nappalink, de nincsenek vagyont érő festményeink, viszont tele a polc mesélő tárgyakkal. Az egyiket egy kanadai énekesemtől kaptam, a másikat egy kazahtól, és így tovább. De foglalkozzunk a jelennel, mert látom, magával hozta a 88 című könyvemet, amelyet 2020-ban, nyolcvannyolc évesen írtam, és a nemrégiben megjelent 88 és fél címűt is!

Élveztem a könyveit, mert megismertem egy kivételesen szabad embert, akinek nemcsak a szakmájáról, a színház, az opera, az operett jelenéről, jövőjéről vannak a megszokottól eltérő, eredeti gondolatai, hanem a választójogról, a hatalomról és az emberi természetről is. Meglepett önmagát sem kímélő őszinteségével, hiszen felemlegette, hogy a sok elismerő kritika kiegészítéséül valaki ékes magyar nyelven leírta a Facebookon, hogy Szinetár egy seggfej.

Ilyen vélemény is van, meg olyan is, lehetetlen, hogy valakiről csak jót mondjanak. Nem véletlenül olvashatjuk a Bibliában, hogy akit mindenki halálra ítél, azt nem lehet kivégezni. A „mindenki” veszélyes, mint a követendő divatok, művészeti irányzatok, stílusok is. Én mindent elfogadok, ami nem kötelező, és nem önti el az összes színpadot, irodalmi művet, újságot. Létezzen sokféle irányzat, gondolkodásmód, isten mentsen attól, hogy csak egyetlen legyen!

Pedig sok vezető várja el, hogy mások is úgy gondolkodjanak, mint ő, és fenntartás nélkül fogadják el az utasításait. Ön a Magyar Állami Operaházban nyolc esztendeig, az Operettszínházban öt évig, a valahai Magyar Televízióban huszonnyolcig volt vezető, és sokaktól hallottam, szerették a beosztottai. Hogy csinálta?