Hetvenes évek – a közbiztonság kora. Akkoriban a gyerekeket még gond nélkül el lehetett engedni egyedül iskolába, sőt, nagycsoportos óvodások is hazasétálhattak a nap végén. Sok mai szülő el sem tudja képzelni, de a gyerekek szülői felügyelet nélkül játszottak a játszótéren, utaztak a villamoson, mentek a boltba vásárolni, és mindeközben szüleiket nem gyötörték rémképek. Mindez önállóbbá tette a gyereket és szabadabbá a szülőt. Akkoriban bűncselekménnyel a legtöbb ember csak a tévében találkozott, jobbára amerikai kalandfilmekben, és mindig megnyugtató végkifejlettel.
Ezt az ősbizalmat törte össze jó időre az a borzalmas gyermekgyilkosság, amelynek áldozata egy mindössze nyolcesztendős budapesti kislány volt. A bűntett, amely az egész országot megrázta és megviselte, 1976 szeptemberében történt, a tárgyalás már egy évvel később zajlott le, és a halálos ítéletet is akkor hajtották végre, 1977-ben, negyvenöt évvel ezelőtt.
Tíz nap félelemben
A korabeli híradásokban teljes névvel – sőt lakcímmel – szerepelt az áldozat és az elkövető is, így mindenki tudta, hogy hívták azt a nyolcéves kislányt, aki Budán lakott, és szeptember tizenhetedikén a szokásos útvonalon indult el az iskolába. Végigment a Toldy Ferenc utcán, aztán nekivágott a Vár felé vezető lépcsőnek, majd befordult a Szabó Ilonka utcába, onnan a Schulek-lépcsőn kellett volna elérnie a Tárnok utcai általános iskolát. De oda már nem érkezett meg. Szülei, miután hiába várták haza délután, keresni kezdték az iskolában, és döbbenten értesültek róla, hogy Katit aznap a hiányzók között tartották számon. Hol lehet? A szülők azonnal a rendőrséghez fordultak, nagy erőkkel meg is kezdődött a keresés, és röviddel később már fel is fedezték a kis holttestet egy Halászbástya-közeli barlangban, alig valamivel letakarva.
A hír az egész országot megrázta, pedig akkoriban a közéleti események még nem tudtak olyan sok csatornán eljutni az emberekhez. Erről mégis értesült mindenki. Ráadásul a tudósítások némelyikéhez fényképet is mellékeltek… Azokon egy rövid hajú, nagy szemű, szemüveges kislány szerepelt, ennek a kedves arcocskának a látványa átélhetőbbé tette a tragédiát mindenki számára. A rendőrség felhívásban kereste Kati barna iskolatáskáját, amelyben a tolltartóját, az üzenőfüzetét és az ellenőrzőjét vitte magával. Aki bármit tud, hívja a 07-es telefonszámot, vagy forduljon akármelyik rendőri szervhez – kérték a lakosságot. A tettest nagyon gyorsan, tíz nap alatt elfogták, de abban a tíz napban szinte pánikban éltek a családok. Sok helyen az utcára sem engedték ki a gyerekeket, kísérték őket mindenhová. Mert ugyan mi mindenre képes még, aki ilyet tesz? Rémhírek is terjedtek, hogy több áldozat is van, de róluk valamiért nem beszélnek, ezeket a rendőrség minden lehetséges fórumon, így a tévé Kék fény című műsorában is cáfolta.
