Kneszl Beáta Carmennel tavaly március végén beszélgettem betegségéről, a borderline személyiségzavarról. (Ezt a korábbi interjút itt olvashatod el.) Carmen akkor elmondta, hogy sokáig öngyilkos gondolatok üldözték, dühkitörései, falásrohamai voltak, folyamatos önértékelési gondokkal küzdött ­– végül saját maga döntött úgy, hogy bevonul egy pszichiátriára. Könyvet is írt küzdelméről Én, a megbélyegzett címmel. Miután pedig elég erősnek érezte magát, eldöntötte, mostantól sorstársait segíti. Bár sokszor érzi úgy, elfáradt, nincs ereje rá, ahogy jön egy segélykérő levél, ő talpra áll, és újra segítő kezet nyújt. Mindezt annak ellenére, hogy betegsége miatt munkát is alig talál, és párkapcsolatot is nehezen alakít ki.

Kneszl Beáta Carmen (Fotó: Emmer László)

Egy évvel ezelőtt azzal búcsúztunk, hogy addig megy, míg nem kap a borderline személyiségzavar is egy világnapot. Bár ez még folyamatban van, ennél egy sokkal nagyobb eredményt ért el:

sorstársak és szakemberek segítségével megalakította a Borderline Tehetségekért Alapítványt, hogy még több borderline személyiségzavaros ember élhessen boldog, teljes életet.

Mennyi időt és energiát vett igénybe az alapítvány létrehozása?
Több éve gondolkoztunk egy alapítvány létrehozásán, kizárólag borderline személyiségzavarban szenvedők számára. Az egyik alapító egy olyan gyermekkori barátnőm, aki mindig is szeretett volna egy olyan szervezet munkájában részt venni, amihez nem sokan szeretnének, vagyis inkább nem mernek nyúlni. 

Én lettem a szervezet kurátora, amit természetesen nagy örömmel vállaltam. Fél évig dolgoztunk rajta, hogy létrejöjjön az alapítvány, mert az alapító tőke is nehezen jött össze, és a többi szükséges költségre is mi dobtuk össze a pénzt. Anyagi értelemben még nincsenek támogatóink, de szentül hisszük, hogy sokan mellénk állnak majd, és hogy rengeteg emberen fogunk segíteni. Az anyagi támogatásra azért is van szükség, mert például csak úgy tudunk profi platformot – egy weboldalt ­– létrehozni, és még megannyi másra kellene pénz. A Facebook-oldalunk is most készül, azt is alaposan átgondoljuk. A lényeg, hogy végre elindultunk. 

Mi a legfőbb célja az alapítványnak?
Leginkább a borderline személyiségzavarban szenvedő emberek életén segíteni. Az ők és hozzátartozóik életminőségén szeretnénk javítani, úgy, hogy sikeresen tudjanak alkalmazkodni az úgymond „normális” élethez. Mindezt úgy, hogy segítünk megtalálni azt a tehetségüknek megfelelő elfoglaltságot, foglalkozást, amiben kiteljesedhetnek, magabiztosnak és megbecsültnek érezhetik magukat a társadalomban. 

Mit gondolsz, neked is segített volna egy ilyen alapítvány, amikor évekkel ezelőtt megkaptad a diagnózist?
Minden bizonnyal. 2015-ben tudtam meg, hogy borderline személyiségzavarom van egy olyan kórházban, ahova önszántamból feküdtem be, mert éreztem, hogy valami nem stimmel velem.

Soha nem voltam könnyű eset, sőt, ha lehet így fogalmaznom, leginkább önmagam számára nem voltam az.

A kézhez kapott diagnózisommal azt sem tudtam, mihez kezdjek. Több évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újragondoljam magam, úgy, hogy szinte alig volt elérhető segítség számomra.

Hogy vagy most?
Köszönöm, jól. Illetve, elvagyok. Most rengeteg erőt ad, hogy sokan tiszta szívből szorítanak nekünk.

Hogyan tudtok segíteni?
Sajátos tematika alapján működünk, hiszen mindenkinek más segítségre van szüksége. Egy mesterszakos pszichológushallgató és egy festőművész, művészetterápiával foglalkozó hölgy is segíti a munkánkat, sőt ha szükség van rá, egy pszichiáter szakembert is bevonunk.

Viszont ahhoz ragaszkodunk, hogy szakember által kiállított diagnózissal rendelkezzen, aki felkeres minket.

Csak úgy tudunk érdemben segíteni. Illetve, ha valaki úgy érzi, ebben a személyiségzavar típusban szenved,de nincs diagnózisa, elirányítjuk a megfelelő szakemberhez.

De mégis, hogyan kell a gyakorlatban elképzelni ezt a segítséget?
A hozzánk forduló ember adott kompetenciáit, képességeit segítünk felszínre hozni, és megerősíteni abban, hogy ő is értékes (mi, borderline-osok sokszor ebben vagyunk a leginkább bizonytalanok), és együtt megtaláljuk azt az utat, ahol végre sikerélménye lehet. Értelmet, célt, célokat szeretnénk adni az életének.

Az alapítvány hivatalos logóját Bagó Anita borderline művész készítette 

Mi van akkor, ha felismeritek, hogy valaki, tegyük fel, súlyos depresszióban szenved?
Kizárólag csak borderline személyiségzavarban szenvedőknek, vagy társbetegségként jelen lévő borderline személyiségzavarban szenvedőknek tudunk segíteni. Kerestek már meg más mentális betegségekkel kapcsolatban is,  nekik elmondtuk, kihez, hova fordulhatnak. Szerencsére sok ilyen szervezet van nálunk. Mi pont azt tartottuk fontosnak az alapításnál, hogy csak a borderline személyiségzavarban szenvedőknek segítsünk. Személy szerint öt éve folyamatosan kapom a leveleket, e-maileket, nagyon sokan számítanak rám – pont ezért tudom, milyen sokan vannak hasonló helyzetben. A korábbi interjúnk után is rengetegen írtak, és úgy érzem, az emberek elkezdtek ezzel a tünetegyüttessel foglalkozni, sokkal komolyabban veszik. A társadalom elkezdte lehámozni rólunk a stigmát, és végre minket is emberszámba vesznek.

Hozzátartozók is kérhetnek tőletek segítséget?
Természetesen. Rengetegen kerestek már meg az elmúlt években hozzátartozók is. Tapasztalati szakértőként és borderline-kommunikátorként a visszajelzések alapján azt gondolom, tudtam érdemben segíteni.  

Mi a helyzet a borderline-világnappal? Úgy tudom, azt sem adtad fel.
Nem is fogom soha feladni, az is folyamatban van. Olyannyira, hogy napirendi pontként már előterjesztésre került. Tudod, ha a ronda pulcsiknak (is) van világnapja…

Mi a következő cél a világnapon kívül?
Megérteni, megértetni és megélni.

További információ és kapcsolatfelvétel: borderlinestop@gmail.com

Kiemelt kép: Getty Images