Az őszinteség sokkal nagyobb biztonságot ad a gyereknek, mint a ködösítés vagy a füllentés.

A gyerekek kíváncsiak és érdeklődőek – ez így természetes. Ahogyan az is, hogy teljesen másként kezelik a nehéz helyzeteket, beszélgetéséket, kényelmetlen szituációkat, mint mi, felnőttek. Sokszor elbizonytalanodunk, milyen információt osszunk meg velük a világról, az életünkről, és azokat hogyan, miként tálaljuk. Szülőként felelősségünk őket megóvni a káros behatásoktól, élményektől, de igenis vannak olyan témák, amelyekről muszáj beszélnünk velük. Főleg, ha érdeklődnek valami után, és kérdezgetnek is bennünket róla.

Az őszinteség a kulcs a megértés felé

Sokan úgy gondolják, hogy jobb bizonyos témákat kerülni a gyerekekkel, amíg idősebbek nem lesznek. Vagy van, aki úgy tartja, idővel úgyis választ kapnak a kérdéseikre – iskolában a tanároktól vagy a barátoktól –, és jobb is így, mert nagyon kínos lenne velük bizonyos dolgokról beszélgetni.

Holott ha a szüleiktől kapják meg a kívánt válaszokat, az sokat segíthet nekik eligazodni az élet sűrű erdejében, továbbá könnyebben válhatnak nyitott, elfogadó felnőttekké.

Lehet, hogy elsőre furcsa tény, de az őszinteség sokkal nagyobb biztonságot ad nekik, mint a titkolózás vagy a füllentés – ezt ugyanis, akármilyen jó színészek is vagyunk, azonnal kiszagolják. „A szülőknek mindig emlékezniük kell(ene) arra, hogy a gyerekből egyszer felnőtt lesz, és a hazugsággal nem védjük meg semmitől. Jobb már kiskorában őszinteségre nevelni a csemetét, de azt is tudatosítani kell benne, hogy nem minden ember őszinte”– mondja Donna J. Bozzo újságíró, műsorvezető, akinek számos könyve, írása született ebben a témában, amolyan szülő-szakértőként tekintenek rá Amerikában. Természetesen a végső döntés a szülő joga, de mi most összeszedtük azokat a témákat, amelyekről a Romper egyik cikkében megszólaló szakértők szerint nem érdemes ködösíteni a gyerekek előtt.

A múltban elkövetett hibák

Ha úgy teszünk, mintha tökéletesek lennénk, és soha nem követnénk el hibákat, azzal valójában csak rosszat teszünk a gyereknek, mert ha ő marad valamiben alul, sokkal inkább megviseli a saját kudarca. „A gyerekek tőlünk tanulhatják meg, hogy el kell fogadni, ha valami nem sikerül az életben, pont úgy, mint amikor sikereket érünk el” – mondja a cikkben Naphtali Roberts amerikai családterapeuta, három gyermek édesanyja. Fontos, hogy a gyerekeket megtanítsuk arra, hogy okuljanak a hibáikból, ugyanakkor arra is, hogy ne szánjanak erre több energiát, mint amennyit érdemel.

Halál és veszteség

A születés és a halál elég korán elkezdi érdekelni a gyerekeket. Előfordulhat, hogy a halállal először egy kisállat elvesztése kapcsán találkoznak, vagy egy idősebb családtag, ismerős hal meg a környezetükben, de az is lehet, hogy egy mesében hallanak róla. Amilyen nehéz a halálról beszélni, legalább annyira szükséges is.

„Szülőként úgy gondoljuk, hogy bizonyos dolgok, mint például a halál túl bonyolult számukra, de minden gyermeknek szüksége van az igazságra és a korosztályához megfelelő, kielégítő válaszokra

– állítja Julia Cook, többszörös díjnyertes gyerekkönyv-író, újságíró. – Amennyiben nem  az igazságot kapják, akkor megtörik a bizalmuk, és nem fognak hozzánk, szülőkhöz fordulni, ha valamilyen információra van szükségük. Ha kérdésük van, igenis adjunk nekik olyan válaszokat, amelyeket a saját szintjükön fel tudnak dolgozni.”

Egy ölelés is sokat segíthet (Fotó: Getty Images)

Szexuális témák

A szexualitás az egyik legkényesebb téma tud lenni gyerek és felnőtt között, de fontos, hogy a gyerekek ne féljenek kérdezni erről sem, és ne érezzék úgy, hogy ez tabutéma. „Igyekezzünk minél őszintébben válaszolni a kérdéseikre – javasolja a Rompernek Ginger Lavender Wilkerson, házasság- és családterapeuta, kamaszkor-szakértő – , mert a pubertáskor tökéletes alkalom a szexuális egészség megvitatására. A szexuális egészség a késztetések elismerésén, a határok megvitatásán és a döntések mögött meghúzódó érvelésen múlik.”

Erőszak és tragédiák

A világ bonyolult, és sok szörnyűség történik benne. Illúzió azt gondolni, hogy a gyerekek nem veszik észre ezeket a dolgokat, és nem is kell róluk tudomást venniük – különösen, ha nem közvetlenül befolyásolják az életüket –, de ha kérdeznek ezekről, jobb ha válaszolunk. „Egyszer-egyszer a gyerekek is hallanak olyan híreket, amiben erőszakos eseményről, háborúról, terrorizmusról esik szó. Bármennyire is szeretnénk, hogy a gyerekek ne szembesüljenek a napi hírek traumáival, tudomásul kell vennünk, hogy hallanak dolgokat. Vannak módok arra, hogy a kisgyermekekkel az erőszakról úgy beszéljünk, hogy az ne keltsen bennük félelmet, csupán válaszokat kapjanak a kérdéseikre” – világít rá Naphtali Roberts családterapeuta.

Diszkrimináció és előítéletek

„Már egészen fiatal korukban találkoznak a gyerekek a kirekesztéssel, csak azért mert valaki más mint a többség (vörös hajú, dadog, más a bőrszíne stb.).  A diszkrimináció, a rasszizmus és a kirekesztés nagyon is jelen van” – meséli Roberts. Ő mindig arra bátorítja a szülőket, hogy beszéljenek róla, és tanítsák meg a gyerekeknek, hogyan kezeljék ezekkel kapcsolatos érzéseiket.

Az is fontos, hogy tudják, ezek létező dolgok, és az emberek rossz, kirekesztő bánásmódja nem helyes.

Főleg, ha a mi gyermekünket bántják. Mindig biztosítani kell a gyereket arról, hogy meghallgatjuk, ha sérelem, bántás éri, és bátorítanunk kell, hogy el is mondja. 

A saját érzéseink

A szülők túl gyakran a szőnyeg alá söprik saját érzéseiket – a boldogságon kívül –, és elrejtik gyermekeik elől, mert megpróbálják megvédeni őket, nem akarnak túlzott stresszt vagy szükségtelen aggodalmat okozni nekik. Ez érthető, de mégsem a legjobb megoldás. „Az egyik dolog, amit gyakran mondok a szülőknek (és úgy tűnik, meglepődnek), hogy ne titkolják el érzéseiket a gyerekeik elől. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen szabadjára kell engedned minden érzésedet a gyerek előtt, de fontos, hogy tudja, mit érzel és miért”– mondja Shanna Donhauser  gyermek-és családterapeuta.

Nem kell elrejteni az érzéseidet, de mindig mondd el a gyereknek, mi bánt, mi zajlik le benned (Fotó: Getty Images)

A gyerekek hihetetlenül intuitívak, és különösen a szüleikre fókuszálnak, mert a szüleik érzelmi állapotain keresztül mérik fel a világot. Ha frusztrált, bosszús, szomorú vagy csalódottak vagyunk, ragadjuk meg az alkalmat, és magyarázzuk el az érzelmeinket, az érzelemre vonatkozó szót és a kontextust. A sírással is ugyanez a helyzet. A könnyek mellett magyarázzuk el nekik, miért vagyunk szomorúak, vagy mi fáj. Sokkal megnyugtatóbb számukra ez a megoldás, mint az, ha sírunk, de nem tudják, miért, és esetleg attól kezdenek szorongani, hogy ők követettek el valamit. Az őszinteség nyílt terepet ad a boldogabb gyerekkorra, és nekünk szülőként is sokkal könnyebb lesz egy jó gyerek-szülő kapcsolatot kialakítani.

Kiemelt kép: Getty Images