Január, február, itt a nyár… Addig azonban végtelen hosszú téli esték sorjáznak, és szinte visszasírjuk a novemberi ködöket. Sállal és sapkával űrhajós szkafanderré alakítjuk a télikabátot, ha pedig otthon vagyunk, a plafont bámuljuk, és a repedéseket számoljuk. (Nálunk négy van.)

Mint ahogy azt egy kedves olvasónk, „kisrozi” írta az interneten: „A január az év hétfője.” Ennél találóbb kijelentést régen hallottunk már: a január tényleg álmos, és igencsak nyögvenyelősen telik, továbbá elképesztően hosszú. Általában sötét és hideg is. Elseje rögtön hasogató fejfájással kezdődik, másodikán megszegjük az újévi fogadalmakat, néhány nap múlva pedig kivágjuk a lakásból a karácsonyfát, így már az sem tartja bennünk a lelket. (És persze, szétszórjuk a fenyőtűket, hogy aztán este mezítláb beletapossunk, majd üveges szemmel roskadjunk az ágy szélére, hogy a lét és nemlét mélységes kérdéseit feszegessük félhangosan.)

Rosszkedvünk tele

Ha a fentieket tapasztaljuk, akkor bizony utolért bennünket is a téli depresszió. A szezonális búskomorságnak több tünete is van, és ezektől függően a bajunk lehet pusztán múló, fagyosabb hangulat, de rosszabb esetben akár komoly depresszió is, amelyre a pszichiáter kis rózsaszín és nagyobb zöld tablettákat meg pszichoterapiát javasol.

Mindenesetre gyanakodhatni kezdhetünk, ha késő ősz óta egyre nyomottabb a kedélyállapotunk. Folyamatosan álmosak vagyunk, nem tudjuk kellőképpen kipihenni magunkat, holott az alvásigényünk a barnamedvéével vetekszik a téli hónapokban. Aki pedig egyébként állandóan izeg-mozog, szervez, zsizseg, az is visszahúzódóbb, kevésbé aktív. Az étrend megváltozása is jelez számunkra: téli, szezonális depresszió esetén nem a hagyományos depresszió kísérőtünete, az étvágytalanság jelentkezik, hanem egyenesen az ellentettje, a fokozott tápanyagbevitel. Jobban kívánjuk az édességeket is. Aki nem csokival vidítja fel magát, az a pohár fenekére nézeget. Ilyenkor még a szex sem olyan érdekes, mint máskor, a tavaszi melegfront idején.

Nem kell, hogy, akárcsak a legerősebb depresszió esetén, öngyilkossági gondolatok forogjanak a fejünkben, éppen elég, ha a kedélytelenség miatt napi feladatainkat nehezebben tudjuk megvalósítani, vagy kapcsolataink bánják rosszkedvűnket – mindenképpen tennünk kell valamit!

Nehéz a finneknek

A skandináv államokban élők fokozottabban szenvednek a téli hangulati mélyrepüléstől, amelyet aztán próbálnak normális szintre visszaállítani. Egyes kutatók éppen ezzel magyarázzák az északi népek duhaj téli alkoholizálását. (Mindenesetre, ha lehet, mi ne nyúljunk az italhoz, mert rövid távon talán feldob, de túl nagy ár márciusra befeküdni egy elvonókúrára, csak hogy megússzuk a téli depressziót.)

A jelenséget már régóta ismerik az orvosok, a megfigyelések szerint a legjobb gyógymód egy mediterrán, délszaki utazás. A szezonális depressziót ugyanis leginkább a fényhiány okozza. A fény szabályozza a szervezetben a melatoninhormon termelését, ami viszont serkentőleg hat a szerotonin- (ez az úgynevezett „boldogsághormon”) szintre. Ha tehát kevés a fény, felborul a szervezet megszokott melatoninszintje, ezért aztán kevés a szerotonin, ennek pedig nyílegyenes következménye, hogy legszívesebben nyakon vágnánk a hetes buszon nevetgélő alsó tagozatos iskolásokat.

Ugyanez a téli hormoningadozás figyelhető meg az állatvilágban, de az állatoknak ilyenkor jobb a dolguk: elvermelnek és téli álmot alszanak, míg mi kávét főzünk, és meghallgatjuk a Reggeli Krónikát a Kossuthon, noha januárban még az sem az igazi.

Több fényt!

Vannak biztató kilátások: a január ugyan a leghidegebb hónap, de a téli napforduló – december huszonegyediké – óta folyamatosan hosszabbodnak a nappalok. így nemcsak a tavasz lassú közeledtét érezzük, hanem több fény ér bennünket.

Nagyon fontos azonban megjegyezni, hogy a melatoninszintet csak az a fény serkenti, amely a szemünkön át jut be a szervezetünkbe. így például a szoláriumozás ugyan szépen lebarnít, de a hangulatunkat nem dobja fel. (Ha csak tévedésből be nem fekszik mellénk valaki, aki lehetőleg ellenkező nemű.) Sokkal jobb tehát, ha minél többet tartózkodunk friss levegőn, napsütésben. Ha tehetjük, persze, utazzunk el melegebb éghajlatra, de egy sítúra is felér egy kiadós szerotonin-fröccsel. Ha csak lehet, menjünk ki a városból a szabadba, és tegyünk hosszabb-rövidebb gyalogtúrákat! Ha irodában dolgozunk, igyekezzünk negyedórás-húszperces sétával megajándékozni magunkat ebédidőben: már ennyi elég ahhoz, hogy a szervezetünk – mint az amatőr fotós filmje – fényt kapjon.

Úgy tűnik, a színek is jó hatással vannak kedélyállapotunkra. Felejtsük el a szürkét és a feketét, és próbáljunk élénk árnyalatú ruhákat, kiegészítőket hordani!

Ne engedjük tehát, hogy sznob ismerőseink lebeszéljenek a sárga sál – lila sapka – piros cipő kombinációjáról!

Sport szelet

Kibontott csokikkal is csatába vonulhatunk a téli depresszió ellen. A szénhidrát ugyanis jótékony hatással van a szerotoninhormon termelődésére. A boldogság a csokoládéban is lakozik tehát, de akárcsak az alkohollal, ezzel is bánjunk csínján! Könnyen felszedhetünk néhány kilót, és aztán ettől esünk majd kétségbe.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy vajon a fokozott testmozgás használhat-e a téli búbánat ellen. Mindazonáltal egy kis sport sosem árt, nem is beszélve arról, hogy az aerob sportok, a futás, a fallabda, az aerobik szintén egyfajta endorfin – boldogsághormon – elválasztását indítják be. A téli sportok viszont azért hathatnak, mert ezek társas tevékenységek, az emberi kapcsolatok pedig a depresszió egyik legfőbb ellenségei. Ha kiszánkóztuk és -korcsolyáztuk magunkat, öltözzünk be tehát Bambinak vagy Darth Vadernak, és irány a farsangi bál!

Téli rosszkedvünket egyéb frontokon is támadhatjuk. Önmagunk kényeztetése, egy kiadós szaunázás, egy illóolajos forró fürdő, sőt, a halakban található különleges telítetlen zsírsavak is enyhítik tüneteinket, főképp akkor, ha hiszünk is ezek eredményességében.

Nos, láthatjuk hát, hogy csakis rajtunk múlik, rossz passzban vagyunk-e januárban, vagy éppen ugyanúgy felpörgünk, mint az év többi, kellemesebb időszakában, és hogy energiával telve, boldogan várjuk-e a márciust. Na meg – a tavaszi fáradtságot. 

A Nők Lapja olvasóinak túlélőtippjei

Marha jó élni

„Hahó! Korán (négykor) szoktam kelni. Felébredni akkor tudok, amikor kilépek a lépcsőházból, és beleharapok a hideg, friss levegőbe. Az utcán még senki sem jár, tehát minden méltóságomat félretéve csúszkálok a jégen, és jókat vigyorgok, amikor dobok néha egy istenes hátast. A csillagok gyönyörűek, szikráznak, sejtelmesek. A fák jégvirágot virágoznak, ilyen sincs nyáron. Egyébként pedig év- és napszaktól függetlenül is, marha jó élni.” (búzasör)

A macska is melegít!

„A sokat emlegetett, jó öreg aromaterápia! Depresszió ellen tényleg jó! Narancs, fahéj, szegfűszeg. Mindez jöhet a forralt borba is! És olyan kajak, amelyeket a nagy melegben nem ennénk. Ezenkívül videózás a Kedvessel, ágyból, vagy a meleg takaróval letakart kanapén összebújva. A macska is jöhet, ő is melegít! Ja, és el lehet olvasni a sok felgyülemlett könyvet a magányos téli estéken!” (Tigerlily) 

Milyen jó is neked…

Gyere el ide, Észak-Finnországba! A nap kel 10.19-kor, nyugszik 14.29-kor, kint mínusz húsz fok, aztán menj haza, és örülj, hogy milyen jó is neked…;-) (Finnpiros)

Meleg ágy, forralt bor…

„Egy lángoló szerelem képes még a legfagyosabb napokat is átmelegíteni! Ketten egy jó meleg ágyban, a paplan alatt, forralt bor társaságában… Folytassam még…?” (ivi4)

Vannak csudiszép dolgok is

„Nagyon meg tudom érteni az érzést. Én is csak számolom a napokat, hogy mikor lesz már vége… De nem esek olyan mélyre a depressziómba, mert vannak olyan csudiszép dolgok is januárban! Bentről, a meleg szobából figyelni a hóesést, vagy jókat főzni délutánonként. Belemerülni szuper sorozataink egyikébe… Vagy éppen otthon tornázni jókat a Norbira. Én még a nyári fényképeket is elő szoktam szedni, hogy lássuk, milyen jó is volt a dögmeleg Olaszországban!” (kisrozi)

Kiemelt kép: Fortepan / Hlatky Katalin-Főkert

Nők Lapja 2002/4. (Forrás: Nők Lapja archívum)