Petra érett negyvenes nő, azért kér segítséget, mert depressziósnak érzi magát. – Azt hiszem, valami nincs rendben velem. Megint január van, és én megint ott tartok, ahol mindig, pedig minden év elején elhatározom, hogy akkor oké, jövőre másképp lesz – kezdi történetét.

– Ez rendszeres januári számvetés önnél?

– Nem számvetés! Csak arról van szó, hogy (sírni kezd) nekem semmi nem sikerül. Pedig tavaly elhatároztam… (sírós mosoly), ahogy minden éven elhatározom, hogy mit fogok elérni. És megint semmi. Érti? Semmi nem ment úgy. Szerintem velem valami baj van.

– Úgy tűnik, elég gyakran használja saját magával kapcsolatban az „elhatároztam” szót…

– Ezt most miért mondja? Azt hittem, itt úgy beszélhetek, ahogy akarok! És igen, nekem álmaim voltak, és célokat is szoktam kitűzni magam elé. De ez már a sokadik olyan év volt, amiben csalódtam.

– Miben csalódott? Az álmaiban, vagy inkább önmagában? Nem teljesen mindegy, hogy álmai vannak-e, vagy tervei. Előbbiek a vágyfantáziákon alapulnak, a tervek meg sokszor túl szigorúra formáltak, bár ezt nem szoktuk észrevenni. De az élet ennél talán bonyolultabb. Olykor még a legegyszerűbb dolgokat sem tudjuk elsőre átalakítani. Ha sötétszürke szemüvegen keresztül nézünk mindent, akkor elég nehéz örömteli…

– Na ez az! Semmi nem örömteli. És nem azért, mert szürkének látom, hanem azért, mert én semmit nem tudok elérni. Az anyámékkal is bajlódom, a gyerekeimmel is, a munkámat sem szeretem igazán, a lakásunk is folyton…

– Mindennel probléma van?