A közigazgatásilag Spanyolországhoz tartozó, de autonómiával rendelkező Kanári-szigetek jóval közelebb fekszik Afrika északi partjaihoz, mint Európához. Budapestről Tenerifére nagyjából öt és fél órán át tart a repülőút, ami az európai úti célok mércéjével hosszúnak számít. Megéri vajon? – tűnődtünk a maximális kihasználtság–minimális lábhely elvvel kialakított fapados járat ülésein szorongva, de amikor végül kiléptünk a langyos, illatos levegőre, beláttuk, hogy ennél jobb helyszínt keresve sem találtunk volna ahhoz, hogy néhány napra elmeneküljünk az otthoni téli szürkeségből.

Fürdőruha és kardigán

Tenerifét nem véletlenül emlegetik úgy az utazási irodák hirdetéseikben, hogy „az örök tavasz szigete”, hiszen itt nem jellemző sem az igazán hideg, sem pedig az a fullasztó hőség, amit hazánkban is egyre gyakrabban megtapasztalunk – télen-nyáron átlagosan 20-25 fok van. A déli, turisták körében népszerű részen télen 22 fok az átlaghőmérséklet napközben, és éjszaka sem süllyed a hőmérő higanyszála 15 fok alá. Csak ritkán esik, az is inkább csak szitálás, és sosem tartós. A sziget északi és déli részének hőmérséklete között akár ötfokos is lehet a különbség, illetve északon gyakoribb a csapadék, ezért mindenképp vigyünk magunkkal kardigánt, esőköpenyt, ha az ottani partokra kirándulunk.

Hiába nyoma sincs a bennünket évi három hónapon át nyomasztó télnek, az itteni városok utcáin a legnagyobb napsütésben is látni csizmában, kabátban közlekedőket, zömében fiatalokat: ők a helyiek. A ruhaüzletek is a téli kollekciók darabjaival vannak tele ilyenkor, a szigetlakók ugyanis nem hagyják magukat megfosztani a hótaposóban és pufidzsekiben rejlő változatos öltözködési lehetőségektől.