Amíg beszélgettünk, épp a fiát fuvarozta edzésre, így a kihangosíthatóságnak hála, gyakorlatilag a volán mögül interjúztunk… A lányom meg csendben irigykedett, hogy Elzával csevegek a Jégvarázsból. Hát igen, fontosak az ideálok, de talán még inkább a hitelesség.
Láttam a xanthelasma eltávolítás nyomait, egy hős vagy, hogy bevállaltad, pláne, hogy az Instagramon utána meg is mutattad…
Ó, hát szerintem a hősiesség nem itt kezdődik, de tényleg! Igazából két oka volt annak, hogy a fotót megosztottam. Az egyik, hogy kicsi ez az ország, ez a város, én nagyon sokat jövök-megyek, ezért jobbnak láttam, ha publikussá teszem ezt a dolgot, semmint, hogy találgatásokra adjak okot. Tizenéve gluténmentesen étkezem, mégis alkatilag kialakultak nálam a szem alatti sárga zsírcsomócskák, ezeket távolították el. A beavatkozás tulajdonképpen egy fájdalommentes, lézeres kezelés volt, de kb. egy hétig azért nyoma maradt pontszerű, vöröses-lila foltok formájában. Átmeneti állapot, most épp ez van. Annyira unom, hogy mindenki csak a napsütéses dolgokról beszél az Instán, ami annyira deprimáló tud lenni az átlagember számára, beleértve saját magamat is! Mindenki mindig annyira „hepi”, szép, fiatal, azt mutogatja, minden tökéletes, és ez nagyon megbetegíti a társadalmunkat. Nyilván a másik végletet sem jó túltolni, ha valaki bal lábbal kel fel, és két perc alatt kiosztja a környezetét, de lássuk be, a való élethez a rosszabb vagy nehezebb helyzetek is hozzátartoznak. Részemről nem vagyok hajlandó kreálmányokról hírt adni, mert tudom, hogy engem is betegít ez a jelenség. A nők öregedése szinte tabu.
Ageizmus (életkor miatti hátrányos megkülönböztetés – a szerk.)?
A Keresztanyu kapcsán megint szembesültem vele, hogy mennyire hatással van ez a mindennapjainkra. Napi rendszerességgel régen voltam képernyőn, tehát aki nem jár színházba vagy koncertekre, viszonylag rég látott engem. Az ő fejükben az a huszonéves kislány van, aki elindult a Barátok köztben. De idén 45 éves leszek, és az elmúlt 24 évben elég sokat változtam, ha úgy tetszik, öregedtem…
De hála Istennek, hogy itt tartok, megérhettem ezt és remélem, leszek még nagyon ráncos öregasszony is!
Tudom, hogy a velem egykorú nők jó része behódol a divathullámnak, és az ismert emberek közül is sokan drasztikusabb beavatkozásoknak vetik alá magukat, így lassan a középkorú nők elvesztik a jellegzetes testi adottságaikat, szembeszállnak a bőr öregedésével, és így egy egyforma, kortalan arcuk lesz – persze csak egy darabig, mert egy idő után ez valahogy annyira természetellenes lesz, hogy (legalábbis szerintem) torzzá válik. Ezzel a lehetőséggel nem kívánok élni. Amikor a Keresztanyuban újra láttak a nézők, kétféle megjegyzést kaptam, az egyik, hogy túl fiatal vagyok Míra szerepére, a másik pedig, hogy mennyire megöregedtem… Borzasztónak tartom, hogy ez mára szinte szitokszó! Örülnék, ha az emberek észrevennék, hogy ha csak a külsőségeket nézzük, nagyon rossz irányba haladunk, és jó lenne, ha senkinek nem kéne rosszul éreznie magát a bőrében, azért ahány éves, vagy mert úgy néz ki, ahogy.
Míra szerepében
Míra karaktere egy börtönből frissen szabadult nő, akit megviselt az élet, ezért nem is lehetett huszonévesre sminkelni. Hogy érezted magad?
Boldogan és büszkén vállaltam, mert szerintem tök jó dolog, hogy ma már ezt így meg lehet mutatni a tévében, és hogy az alkotók nem akarták Mírát feleslegesen szépíteni, „filterezni”, annak meg külön örülök, hogy a nézők is megbarátkoztak vele, jól fogadták. Szerencsére jóban vagyok magammal, szerető családban élek, ahol körbevesz egy biztonságos közeg, amiben önmagam lehetek. Nincs okom arra, hogy ki legyek szolgáltatva számomra idegen emberek véleményének, de néha mégis rosszul tud esni, és ezért el tudom képzelni, hogy más nőket is mennyire rosszul tud érinteni, ha pellengérre állítják. A kritika ugyanakkor együtt jár a szerepléssel. Régóta visszavágytam már a képernyőre, hiszen a karrierem is ott indult, éppen ezért nagyon örültem, hogy játszhatok a Keresztanyuban.
Most is forgatsz?
Jelenleg a harmadik évad megy a tévében, most épp nem forgatunk, ezért munka szempontjából egy kicsit lazább a helyzet. Illetve ez is nézőpont kérése, mert az Újszínházban játszom a Ricse, Ricse, Beatrice! című rockmusical női főszerepét, és a zenekarommal épp egy intenzív előkészítő szakaszban vagyunk. A Tintanyúllal most tervezzük meg az idei évet, beleértve a tavaly elmaradt koncertek pótlását és az ősszel debütáló Társasjáték című albumunkat, amihez már a könyvet is írom. Lehet, hogy kívülről úgy tűnik, épp nem csinálok semmit, viszont a háttérben meg nagyon sok mindent. Hosszú idő, amíg megszületik egy új lemez.
Szeretnénk arra rávilágítani, hogy a családi-gyerekzene műfaj pont annyira értékes, mint bármelyik más zenei műfaj! Az új Társasjáték album és mesekönyv, úgy gondolom, méltó folytatása lesz az Életmesék tematikájának, hiszen ugyanúgy minden meséhez fog tartozni egy dal, és fordítva.
Ezzel párhuzamosan pedig folytatjuk a duettsorozatunkat, amiben anno Gesztivel, majd Mező Misivel énekeltem, most karácsonykor Mihályi Rékával adtuk elő a közös dalunkat, de hogy idén kikre esett a választás, még legyen meglepetés!
Szívügyed a minőségi gyerekzene – mit ad neked egy-egy koncert?
A mai napig meghat, és hatalmas elismerés, amikor azt tapasztalom, hogy a családok szóról szóra tudják, közösen éneklik a dalainkat. Varázslatos érzés, amikor koncert után odajönnek az anyukák, apukák és elmondják, hogy ők bizony az én könyvemből olvasnak otthon esti mesét! Ez hihetetlen nagy erőt ad! Fontos küldetésnek tartom, hogy igényes dalok és albumok szülessenek, és ne olcsósítsuk el a családi- és gyerekzenét. Az új lemezzel is ez a cél. Azt gondolom, az egész életünk egy társasjáték: egy osztály működése, egy baráti kapcsolat, egy család működése mind-mind társasjáték, ahol kell, hogy legyenek szabályok, ahol szerepet kap a szerencse, de tudni kell taktikázni, esetenként veszíteni, miközben motivál a győzelem. Őszig még biztosan az Életmesék turnét folytatjuk. Az én életemben egyébként szinte minden tervezve van. Vannak rövid és hosszú távú terveink, de persze amiben lehet, azért igyekszem spontán lenni.
Réka az Életmesék című könyvéből tart felolvasást
Apropó spontán, a #Bochkor női vendégszereplőjeként mindig olyan lazának és hitelesnek tűnsz… ismered előre a témákat, partnereket?
Úgy örülök, hogy ezt mondod, mert úgy gondolom, hogy nem vagyok egy harsány típus, holott ennek a műfajnak valahol ez a sajátossága! Miközben nagyon élvezem a műsor felvételeit, azt tudni kell, hogy sok múlik azon, ki kivel van összeválogatva, sok múlik a társaság dinamikáján, bár szerencsére annyira már rutinosak vagyunk, hogy egy-egy helyzetben jól tudjunk reflektálni a másik stílusára, szinte témától függetlenül. Az utóbbi hónapokban többször voltam vendég beszélgetős műsorokban, és nagyon jól szórakoztam, a visszajelzések alapján a nézők is. Remélem, sokszor hívnak még ebbe a produkcióba is!
Azért nyugtass meg, hogy idén nyaralásra is jut idő…
A nagyfiamra most vár az érettségi és a felvételi. Sorsfordító időszak ez az életünkben, nagyon izgulok és szorítok érte, értük. Úgy néz ki, hogy nyáron a sportkarrierjében is nagy megmérettetésben lesz része, ahová mi is el fogjuk kísérni, és akkor végre megint utazhatunk, kvázi ez lesz a mi nyaralásunk. Az utazás – így családilag – már nagyon-nagyon hiányzott nekünk, szóval borzasztóan várom már, és azt is szívből remélem, hogy a tavalyi, első félévben elmaradt rengeteg, vidéki koncertünket is lesz alkalom bepótolni!
A képekért köszönet Farkasházi Rékának!
