Nem azért, de ezekhez a finom kis húzásokhoz a nők értenek igazán. Mert hiába sötét és depresszióra hangoló téli reggel, a fürdőszobai szertartásnak elmaradhatatlan része a sminkelés. Egy kis alapozó, szemhéjpúder, leheletnyi parfüm, és máris kezdjük embernek érezni magunkat. Ezt a trükköt minden nő tudja. A szemceruza, szempillaspirál csak kellékek. Segítenek az önszuggesztióban. Mert amint a látvány – az álomtól bedagadt szem, nyúzott arc, szarkalábak – optimális esetben a ráfordított idővel egyenes arányban – kezdenek feljavulni, készséggel hajlunk rá, hogy elhiggyük: „Nem is rossz”.

Ha eddig elevickéltünk, nyert ügyünk van, mert az önbizalommal spékelt belső sugárzást észreveszik. Elég egy bók, egy bonyolult férfipillantás, és máris jó napunk van.

Mackósodás, agyő!

Néha, persze. így is eluralkodik rajtunk a „mackósodás szindróma”: szívünk szerint a medvével együtt aludnánk át a hervasztó napokat. De sajnos, nem tehetjük, ezért kénytelenek vagyunk más stratégiához folyamodni. A „szomorú vasárnap” hangulat helyett dobjuk fel magunkat! Ha netán még mindig (!) a tükör előtt állnánk, eresszünk meg egy szívből jövő mosolyt: „Helló!” Ez így elég nevetségesen hangzik, de – higgyék el – működik. Sőt, ha egyedül vagyunk a fürdőszobában, nyugodtan megkockáztathatunk egy: „Helló, édes!”-t is. A mosoly minden arcot átlényegít, és rejtélyes módon jobb kedvre derít. Még hatásosabb a látvány, ha műfűre hangulatban vagyunk, és úgy mosolygunk a tükörképünkre, mert a rosszkedv elillan, felszívódik. Volt, nincs. Érdemes tehát a mosolyt, és a nevetést könnyű helyen tartani. Varázsszerek, ha kéznél vannak…

Persze, nem a riasztó gumimosolyra gondolunk, amelyet az amerikaiak fejlesztettek tökélyre, és csak addig tart, amíg hátat nem fordít az ember, hanem a valódira. Minden ellenkező híreszteléssel szemben lehet a lelkünket nevelni. Mondjuk, például arra, hogy zordon fizimiska helyett barátságos képpel mászkáljunk a világban. Arra mindig van legalább egy jó okunk, hogy kedvesen nézzünk embertársunkra – hiszen ez jóérzéssel tölt el minket is. Másrészt, a bizalommal és mosollyal teli tekintet hihetetlenül megkönnyíti a kapcsolatteremtést és a kommunikációt.

Süss fel, Nap!

Lelombozottak vagyunk, mert kevés a napfény? Merítsünk erőt belső napunkból! A plexus Solaris, a napfonat tenyérnyivel a köldök fölött helyezkedik el. Hunyjuk be a szemünket! Ha koncentrálunk, érezzük, hogy meleg önti el köldöktájon a bensőnket. Lazítsunk, ne gondoljunk másra, csak erre a szelíden áradó melegre, meg arra, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben! A mondatot többször elismételhetjük hangosan is, mert lendületet ad. A kimondott szónak hatalma van. A jókedvre, derűre hangolódás ezer százalékban az önszuggesztió műve, mert öntudatlanul folyton ezt meg azt sugalmazunk a tudatalattinknak. Vagy azt, hogy „kövér vagyok, ronda vagyok, persze, hogy ez a nap is pocsék lesz”, vagy hogy „jó passzban vagyok, jöhet bármi, igenis szuper napom lesz”. A tréning csak az elején nehéz. 

Egy kis nasi

Zimankóban nagy a kísértés, hogy édességgel, rágicsákkal, sütikkel kényeztessük magunkat? Nosza, engedjünk neki! Miért ne, ha egy tábla csoki feldob, mert úgy olvad szét a szánkban, hogy a boldogság, és elégedettség íze árad szét tőle a testünkben? A csoki bűvös hatását már az indiánok is nagyra tartották. Talán emlékeznek Karinthy Frigyes tüneményes novellájára. Az ifjú titán gimnazista korában megbukott algebrából, és sajnos, a táskájában lapult a bizonyítvány, de ahelyett, hogy hazament volna, egy édességboltba vette az irányt, és degeszre tömte magát egy zacskó pralinéval. Amint a művelettel végzett, máris kevésbé lesújtónak látta saját, amúgy siralmas helyzetét.

Csak lazán!

Táncoljunk, mozogjunk, ússzunk le pár tucat medencehosszt, mindegyikért boldogsághormon plusz jár. A cukrászdái kilengés után amúgy sem árt felpattanni a szobabiciklire, vagy reggel, este beiktatni egy kis zenés tornát. A lendületes muzsika legalább úgy feldob, mint a gimnasztika. De ha megmozdulni végképp lusták vagyunk, hát lustálkodjunk! Hangulatalapozónak megteszi egy jól összeválogatott CD-gyűjtemény is. Lényeg, hogy ne görcsöljünk, ne legyen abban semmi kényszer, hogy tél ide, zimankó oda, mi akkor is jól érezzük magunkat.

A vásárlás szoft ópiuma

Egy kis önfeledt nézelődés, vásárolgatás a boltokban minden nőnél bejön. Ugrásszerűen emeli boldogsághormonszintünket, akárcsak a tánc vagy a csokoládé. Különösen egy barátnővel karöltve, aki nem fanyalog, ahogy a férjek szoktak, nem sürgeti, ráncigálja az embert, hogy menjünk már, hanem tüzetesen végigmustrálja velünk a teljes cipő-, harisnya- és táskafelhozatalt, halálosan élvezi a válogatás-választás keserédes dilemmájának minden egyes pillanatát, hogy „akkor most azt az elegáns bordót vegyem meg, vagy mégis inkább a praktikus bézst?” Semmi okunk arra, hogy megtagadjuk magunktól, pláne télvíz idején ezt a néhány boldog pillanatot, ami nem a pénzen múlik. Elvégre nem kell nercbundát venni. Egy dögös pulcsi vagy szexi harisnya ugyanolyan boldoggá tehet. A férfiak ezt persze, nem értik. Ám a problémát inkább hanyagoljuk! Olykor hagyjuk őket is békén, mert a téli összezártságban különösen fontos, hogy édes urunk, társunk is akkor és annyi időre vonulhasson vissza a kuckójába, saját kedvteléseinek hódolni, netán durmolni, amikor kedve tartja. Hogy aztán előkerülhessen, és a nyakunkba brummogjon pár kedves szót. Elvégre a tél több, mint figyelemreméltó doppingszerei közé tartozik, hogy jelentősen megnövekszik az ágyban eltöltött órák száma, így alkalmasint a tett helyszínén értethetjük meg a férfi logikus elméjével, hogy az ember fél életét az ágyban, másik felét meg a cipőjében tölti. Ezért kellett megvennünk délután a százhuszonegyedik pár cipőt, hogy komfortérzetünk az ágyban, vele, és ágyon kívül is tökéletes legyen. Elvégre mi lehet ennél fontosabb?

Fényterápia

Dr. Budavári Ágota pszichoterapeuta szerint minden élőlény lételeme a fény. Ez adja a napi ritmusunkat. Ezért télen, amikor kevés a fény, fontos volna, hogy eleget aludjunk. Igazság szerint jóval többet kéne, mint amennyit valójában megengedhetünk magunknak. Bár az ember megtanult éjjel fennmaradni, hajnalig mulatni, de hosszú távon ezek a folyamatok sose zajlanak büntetlenül.

De ha már fent vagyunk, keressünk minél több fényt – természeteset vagy mesterségeset -, mert ettől javul a közérzetünk. Nem kéne télen a fénnyel, a villannyal spórolni. A vasaló, vagy a mikrohullámú sütő amúgy is jóval többet fogyaszt, mint egy kétszáz wattos égő, amely a jól kivilágított helyiségben pótol valamit abból, amit a Nap hiánya miatt elveszítünk.

Nem véletlen az sem, hogy mostanában kezdődik a báli szezon, hiszen a szórakozás, a táncos összejövetelek is színt, változatosságot hoznak az életünkbe, épp az év sötétebb szakaszában.

Tehát röviden: azzal teszünk jót magunknak, ha minél többet alszunk, aztán minél fényesebb és szórakoztatóbb programokban veszünk részt.

Nagy Emőke

Kiemelt kép: Fortepan / Bauer Sándor

Nők Lapja 2002/5. (Forrás: Nők Lapja archívum)