Annamária szerint ma az esetek 80 százalékában sokszor több éve húzódó, már-már az életben is rutinná váló, tünetekkel együtt járó szorongásos panaszokkal fordul valaki szakemberhez. De az elmúlt két év alatt még azok is éreztek szorongást, akiknek egyébként nem feltétlenül volt ez az életük része, hiszen soha nem tapasztalt állapotokat kellett megélniük, és olyan élethelyzetekbe kerültek, amelyeket eddig csak filmen vagy nagyon messzi országok híradásaiból láthattak.

Megküzdési stratégiák

„A pandémia során mindenkinek mozgósultak a tudattalan megküzdő érzelmi stratégiái, ez természetes válaszunk a krízishelyzetekben. Vannak, akik érzelemfókuszú, mások problémafókuszú megküzdéssel jellemezhetők. Így látunk két végletet, a tragédiáktól elforduló, önmaga problémáiba bezárkózó, szorongó és a másoknak segítő, altruisztikus magatartást. A passzívabb magatartás sokszor félelemvezérelt, ami nem azonnali megoldóképletet termel ki, hanem felerősíti a rossz érzéseket, és lassabb, nem feltétlenül a legjobb reakciókat állítja elő.

Unsplash/Engin Akyurt

Aki aktív és problémafókuszú stratégiával jellemezhető, annak azonnal van valamilyen cselekvési terve. A járvány kezdetén például rengeteg problémafókuszú embert láthattunk, ők voltak azok, akik mázsaszámra vásárolták a vécépapírt.  A legjobb helyzet, amikor valakinek kevert stratégiája van, vagyis a félelem vagy szorongás átélése után valamilyen cselekvésbe kezd. Aktív bevonódásnak nevezzük, ha az egyén viszonylag hamar megpróbál tenni a kialakult szorongás ellen. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy jó zene vagy könyv is megoldás lehet, vagy egy jó beszélgetés. Az, hogy leterít a szorongás és passzívan szenvedünk, vagy pedig felállunk és tevőlegesen teszünk önmagunkért, az azért egy nagyon nagy különbség, és nyilván az utóbbi lenne ajánlott. A szorongás ijesztő élmény, de minden látszat ellenére kezelhető, ha megértjük az okát.”

Látható hatások a közösségi médiában

Annamária szerint, ha a nagy tömegeket és a médiában megjelent tudósításokat nézzük, látjuk, hogy sokszor indulatvezérelt viselkedés vált jellemzővé. „Az internet elhozta az információs szabadságot, de azt a lehetőséget is, amikor az egyszeri felhasználó tartalomelőállítóvá válik. Ezzel együtt pedig igazzá vált, amit Andrew Keen mondott:

„Eljött a Szent Amatőrök kultusza”

Krízishelyzetben önkéntelenül magyarázatot és válaszokat keresve sokaknak lett szüksége bűnbakra. Ilyen érzelmi állapotban mindig lehet haragudni valamire vagy valakire; hol egy denevérre, hol pedig azokra, akik ellenőrizetlen vadhúst ettek, vagy az egészségügyi szakemberekre, akik nem tudnak azonnali megoldást nyújtani. Ez is érzelemfókuszú stratégiára vall, s e szerint az egyén akkor érez megkönnyebbülést, ha másokat okolhat a kialakult helyzetért, és eközben azt éli át, hogy már „érti” a helyzetet. Így láttuk sokszorozódni a laikus vírusszakértők számát, az egyre növekvő indulatokkal megjelenő kommentcunamikat, melyek hátterében az érzelmi megkönnyebbülés keresése áll, vagyis épp elég nárcisztikus indulat és agresszió dolgozik valakiben ahhoz, hogy mindezt tekintet nélkül zúdítsa másokra.

Unsplash/Visuals

Szociálpszichológiai tény, hogy tömegméretű csoportokban csökkenni kezd az intelligenciahányados, tehát minél nagyobb lesz például egy kommentszekció létszáma, annál kevésbé várhatunk bölcs és higgadt reakciókat. Ilyenkor az emberek már heterogén, moderálatlan csoportként működnek, vagyis  ahol 300-400-an szólnak hozzá valamihez, amit senki nem felügyel, nem gyomlálja a kiugró agressziókat, akkor a csoportdinamika szabályai szerint fognak hömpölyögni az érzelmek.

Megéri rugalmasnak lenni

Az elmúlt időszakban a megszokottnál is nagyobb mentális teher szakadt a társadalom nyakába. Sokaknak gyásszal, sokaknak pedig betegségfélelemmel, halálszorongással, kiszámíthatatlansággal és létbizonytalansággal kell megküzdeniük, amelyek mind egyénileg, mind pedig össztársadalmilag hosszútávú pszichés hatásokkal járnak. Fontos – és nem szégyen – beismerni, ha külső segítségre szorulunk.  

„Szakemberként nekünk először látnunk kell, hogy valaki mennyire képes fogadni az értelmezéseket, ami az alapja a közös munkának. Nyilván aki segítséget kér, a saját gondjaival tisztában van, de nem találja a megoldást. Sokszor meglepő tud lenni számára, ha olyan kívülről jövő értelmezést kap, ami más szemszögből világítja meg a problémát és mutat meg valamit a háttérben lévő okokból. Fontos kérdés, hogy ezt az illető mennyire fogadja rugalmasan. Tulajdonképpen ezen áll vagy bukik a segítségnyújtás sikeressége.

Unsplash/Stormseeker

Szeretném, hogy ha ebben a rovatban valódi szakmai segítséget kapnának az olvasók, ezért a témák is aktuálisak lesznek: vagy sokszor előfordulnak a rendelőben, vagy a média kapta fel, amit szintén szükséges tisztázni, vagy olyan tudományos eredményhez, megjelent tanulmányhoz kapcsolódnak, amelyek szakirodalom lévén nem jutnak el mindenkihez. A rovat motorja rendelői jelenetekből épül fel, ahol adott egy páciens, aki leírást ad az állapotáról, amihez pszichoterápiát vagy csak tanácsot kér. Ez a jelenet fogja illusztrálni a témát, amit a későbbiekben körbejárunk. Így részben láthatóvá válik egy rendelés párbeszédes formája is, és ez valószínűleg annak is segítség lehet, aki soha nem járt még pszichológusnál.”

Kiemelt kép: Fiala de Gábor