Szia, Marika. Hogy van Györgyi? Egy emberként izgult érte az ország, mikor két hónappal ezelőtt kórházba került.

Köszöni, jól. Valószínűleg a betegségével, a szklerózis multiplexszel kapcsolatos meszesedés okozta az átmeneti vérkeringési zavart. Kicsit nehezebben beszélt utána, de napról napra javul. Én a tilalom ellenére is látogattam a kórházban, mert olyan nincs, hogy magára hagyjuk a másikat a bajban, tesók vagyunk. De az egész baráti társaság felsorakozott mellé… Nehogy azt hidd egyébként, hogy Györgyi támaszra szorul. Fizikailag persze igen; be kell neki vásárolni, meg ilyenek, de amúgy egy mentális csoda! Harminc éve diagnosztizálták nála a betegséget, így csinálta végig ezt a nehéz pályát, amiben a jókedv, a vitalitás mindennél fontosabb, és egy percre sem zuhant maga alá. Sőt, még ő támogat lelkileg másokat. Abszolút példaértékű. Végtelenül szereti az életet, mindig azon töri a fejét, mit szeretne csinálni, egyszerűen nem vesz tudomást a betegségéről. Néha, ha elkeseredem, vagy úgy érzem, hogy sok, arra gondolok: mi bajom van nekem ahhoz képest, amit ő végigcsinált?! Hihetetlen erővel tud felhúzni egyszerűen csak a lényével, azzal ahogy hozzááll az élethez.

Össze vagytok nőve. Ha kimondják egyikőtök nevét, azonnal eszünkbe jut a másik. Hogyan lettetek „tesók”?

Az úgy volt, hogy Presser Pici meghívott minket a Rémségek kicsiny boltja című musicalbe a Vígszínházba. Korábban Sík Olga tanárnőnél meghallgatta a vizsgámat – az operaéneklésről nyergeltem át a könnyű műfajra –, és eszébe jutottam. 1988-at írtunk, éppen külföldön dolgoztam, onnan jöttem haza a szerep kedvéért, Györgyi meg Pécsen volt fiatal színésznő. Két duci lány, lehetetlen, csutkára nyírt séróval meg lezser cuccokban. Jé, csodálkoztam rá Györgyire, amikor megláttam, mintha testvérek volnánk! Azonnal meghívtam két próba közt pizzázni, az Arany János utcai metrómegállónál volt egy tuti pizzéria, és csak dumáltunk, dumáltunk, kiderült, hogy ugyanúgy látjuk a világot. Azokban a próbákban az volt a jó, hogy én nem tudtam játszani, botladoztam a színpadon, Györgyi meg nem énekelt még biztosan. Tudtunk segíteni egymásnak.

Kiben merült fel, hogy zenekart alapítsatok?

Györgyi kezdte el rágni a fülemet, emlékszem, halálra idegesített vele. Én nem vagyok olyan merész és exhibicionista, mint ő, elképzelni sem tudtam, mivel állhatnánk ki mi ketten a színpadra. Aztán lett egy lemezünk, mert Erdős Péter, a Hungaroton akkori tótumfaktuma azt mondta, ha bejutunk a döntőbe az Interpop Fesztiválon, csinál nekünk egyet. Naná, hogy így lett, ő volt a zsűri elnöke. Laár András A tengerész című dalával debütált a Pa-Dö-Dő.