Hazudnék, ha azt mondanám, a futás megszállottja vagyok. Eddigi próbálkozásaim alkalmával rendszerint eleredt az eső, tönkrement a frissen vásárolt mp3 lejátszóm, és még egy kutya is végigkergetett a fél utcán. A körülmények szerencsétlen közjátékának és – bevallom – lustaságomnak köszönhetően évek óta már ígérgetni sem ígérgetek. Se előre, se hátra, se mással, se magammal. Maximum akkor, ha „kedves az életem”.
Márpedig kedves az életünk
A PureGym legutóbbi felmérése szerint az elmúlt időszakban 50 százalékkal nőtt a hátrafelé futásra vonatkozó online keresések száma. A #backwardsrunning címke alatt futó videókat több mint 100.000-szer nézték meg a TikTokon, és még világbajnokságokat is rendeznek az úgynevezett backward running vagy retro running néven ismert sport szerelmeseinek. De mégis miért választanánk a hátrafutást, ha nem látjuk mindeközben a menetirányt, a gyalogosokat, vagy ne adj isten, a villanyoszlopot?
A Journal of Strength Conditioning Research 2016-ban megjelent tanulmánya szerint a hátrafelé futás hagyományos megfelelőjével ellentétben másképpen terheli az izomzatot, ezáltal pedig számos előnnyel bír:
- Nagyobb összpontosítást igényel
- Növeli az oxigénellátást
- Javítja az egyensúlyérzéket, a teljesítőképességet és a testtartást
- Óvja az ízületeket, ezáltal enyhíti a térdre helyezkedő terhet
- Csökkenti az ízületi fájdalmakat
- 30 százalékkal több kalóriát éget el hagyományos megfelelőjével ellentétben.
Egy amerikai egyetem diáklányai a szokásos edzéstervüket heti háromszori hátrafelé futással váltották fel, ennek hatására pedig testzsírjuk 2,5 százalékát veszítették el – 6 hét alatt. Az elsőre igencsak furcsa divathóbortnak tűnő mozgásforma nem újkeletű felfedezés, futók és más sportolók körében régóta nagy népszerűségnek örvend az edzések kiegészítéseként. A sportág eredete a 20. század eleji sportolókhoz vezethető vissza, köztük Gene Tunney ökölvívóhoz, a birkózóbajnok William Muldoonhoz és Ed Schultzhoz, akikről közismert volt, hogy gyakran egészítették ki edzéseiket ezzel a szokatlannak tűnő technikával.
Unsplash/Lucas Favre
Nigel Holmes aranyérmes retrófutó szerint (állítása szerint a hátrafutásnak köszönhetően előrefutóként is sokkal gyorsabbá vált) fontos, hogy ne hasonlítsuk össze a két futási stílust. A legtöbb futó számára mindig az előrement lesz az alapértelmezett irány, a hátrafutás pedig egy praktikus gyakorlat, amit könnyű – és érdemes – beilleszteni az edzésprogramba, hiszen különféle módokon segíti megugrani testünk kihívásait. Egy 20 perces hátrafutás ugyanolyan hatékonysággal bír, mint a hagyományos megfelelője 30 percben. Elkezdeni természetesen nem egyszerű, de ha fokozatosan építjük be az edzésprogramba, gyors fejlődésre számíthatunk fizikailag és mentálisan egyaránt.
Rehabilitációs előnyök
Barry Bates professzor az elsők között vizsgálta a hátrafelé futás előnyeit. Tanulmányában Bates megállapította, hogy a mozgásforma az alábbi sérülések esetén rehabilitációs gyakorlatként is alkalmazható:
- Gerincsérülések
- Csípőízületi sérülések
- Lágyéksérülések
- A combizom sérülései
- Térdízületi sérülések
- Sípcsont problémák
- Az Achilles-ín sérülései
- Bokaficam
A cardiffi és milánói egyetem tudósai a közelmúltban megállapították, hogy a sportsérülések száma is minimalizálódott a hátrafutás kedvelőinek körében.
Dr. Robert K. Stevenson szakértő – a 2013-ban megjelent Backwards Running című kézikönyv szerzője – állítja, az előnyök annyira hatékonyak, hogy minden futó fitneszprogramjának elengedhetetlen részévé kell válnia.
Hogyan alkalmazzuk biztonságosan?
A megfelelő technika kialakítása létfontosságú a sérülések és balesetek elkerülése érdekében. Először is meg kell találni a megfelelő edzésteret. Szakértők szerint a legjobb, ha egy ismerős, forgalomtól távol eső, széles útszakaszt vagy futópályát választunk. Ha tehetjük, párban kezdjük el, így felváltva figyelhetünk egymásra és az útirányra. A legbiztonságosabban azonban futópadon lehet elkezdeni a gyakorlást.
Szégyen (?) a futás, de hasznos
És mi a helyzet a furcsálló tekintetekkel? „Hátrafutás közben úgy érzem magam, mintha meditálnék. Megfeledkezem a hétköznapok gondjairól, miközben a lábamra és az egyensúly megtartására koncentrálok. Ilyenkor a testtel párhuzamosan a gondolkodás is megfordul, ami kétségkívül számos mentális előnnyel jár. Az önbizalmat növeli, ha a megszokottól eltérő, szokatlan dolgokat csinálunk, hiszen ez is a bátorságunkat bizonyítja. Ugyan elképzelhető, hogy nevetség tárgyává válunk, de szerintem ez is csak nézőpont kérdése. Szórakoztató megnevettetni a körülöttünk lévőket, hátrafutás közben például szemkontaktust tartani és összemosolyogni is lehet a mögöttünk (vagy előttünk? – szerk.) haladóval” – mondja Shantelle Gaston-Hird, az Egyesült Királyság leggyorsabb retrófutója, aki 2 óra 27 perc alatt teljesítette a hátrafutók félmaratonját.
A számunkra testhezálló mozgásforma kiválasztásában elsődleges szempont, hogy örömünket leljük benne. Túlzás lenne azt mondanom, hogy a cikk végére kedvet kaptam a futáshoz, a magam módján mindenesetre hátrafelé is kipróbáltam, és teljes hitelességgel állíthatom, hogy nem csak én, de a környezetem is nagyon jól szórakozott.
Forrás: standard.co.uk, theguardian.com, kiemelt kép: Unsplash/Venti Views
