Az írás az élete, mondja, és megriad kicsit. Mire föl ez a sok munka, évente egy könyv? Talán a közeledő végtől való félelem munkál benne? Annyi mindent kellene még elmondania... Melankolikus beszélgetés egy téli délelőttön A gyerek, A cégvezető és a Mamikám című nagy sikerű regények írójával.

Tíz óra van. Ma reggel már dolgoztál?

Igen. Hajnali négykor keltem, egy T. S. Eliot vers, az Átokföldje fordításán dolgozom. Nagy kihívás, mert soronként két mitológiai utalás van benne, amelyek többségét a mai olvasó már nem érti, és jószerével én sem, holott egy versnek lábjegyzetek nélkül is meg kell élnie. Aztán még az is ott van, hogy milyen legyen a ritmusa. De most örülök, mert úgy érzem, megvan a szíve, most már meg fogom csinálni. Vidéki vagyok, néha népmesei hősnek tudom látni magam, aki megbirkózik a három próbával, és elnyeri a királylány kezét.

Apropó, három! Pont ennyi esztendeje beszélgettünk a Kik vagytok ti? című irodalomtörténeti köteted kapcsán. Azóta három regényed jelent meg: a Ne haragudj, véletlen volt, A cégvezető és a Mamikám. Mire ez a sietség? Nem mintha nem lennének egytől egyig remekművek.

Hát nem remekművet írni nem érdemes (csibészes mosoly). Amúgy, túl a viccen, írni nem lehet önbizalom nélkül. Hinned kell abban, hogy képes vagy azt a mondatot leírni, ami épp kell. A korrupt, vagy egyszerűbben fogalmazva, hazug mondatok eleve vesztésre állnak. Az írás nálam mélyen összetartozik a létemmel, szégyellem bevallani, de az egész életemet tudom az írás felől értelmezni, még a családomat is. Szeretek írni, de néha magam is megijedek a mennyiségtől, hogy nem arról szól-e ez, hogy szorít az idő. Mert itt a vége, fuss el véle.

Erre rímel a Mamikám fülszövege is: „Évek óta meg akartam írni ezt a könyvet a néniről és a fiatal cigány nőről… Aztán egyszer mintha megbökött volna valaki: Kié lesz, ha nem leszel?” Mintha egyúttal azt sugallnád, a megrendítő történetnek valóságalapja van.

Nincs. Pontosabban hogyne lenne. Természetesen van mintája az idős néninek és a szerencsétlen sorsú cigány nőnek is. Általában három-négy figurából rakom össze a szereplőimet, de alapvetően az, amit megírok, mint minden irodalmi mű, fikció. Nem a valóság tükörképe. Mindig fontos, de ha egy ilyen történetbe fogsz, ami nagyon más körülmények között élő emberekről szól, mint amilyenek között te mozogsz, még fontosabb, hogy pontos legyél. Nem lehet és nem szabad maszatolni.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .