A máglyarakás már önmagában is falni való kedvenc, de torta formájában egyenesen képtelenség neki ellenállni.

70e

HOZZÁVALÓK EGY KB. 24 CM ÁTMÉRŐJŰ TORTÁHOZ:

A tésztához: 20 dkg liszt | csipet só | negyed (kezeletlen) citrom héja | 4 dkg vaj/margarin + a formához | 1 dl tej | 2 dkg porcukor | 1,5 dkg friss élesztő | 2 tojássárgája
A töltelékhez: 3-4 darab alma | 2,5 dkg kristálycukor | 2 (kezeletlen) narancs héja és leve | 5 dl tej | 1 (kezeletlen) citrom reszelt héja | 4 dkg porcukor | 4 tojássárgája
A tetejére: 4 tojásfehérje | 10 dkg kristálycukor

1. A tésztához elmorzsoljuk a lisztet, a sót, a citromhéjat és a puha vajat/margarint. A tejet meglangyosítjuk a porcukorral, felfuttatjuk benne a morzsolt élesztőt, majd beletesszük a tojássárgáját. Az élesztős részt a lisztes részhez adjuk, sima, fényes tésztává dagasztjuk.

2. Meleg helyen 30 percig kelesztjük, majd néhány mozdulattal átgyúrjuk a megkelt tésztát. Kb. 3 cm átmérőjű, sütőlemez hosszúságú rudakat sodrunk belőle.

3. A rudakat sütőpapírral fedett sütőlemezre helyezzük egymástól néhány cm távolságra. Letakarva 10-15 percet kelesztjük, majd 170 °C-ra előmelegített sütőben 12-14 perc alatt aranybarnára sütjük. A kihűlt rudakat 2-3 cm széles korongokra szeljük.

4. A töltelékhez puhára pároljuk a hámozott, szeletelt almát a kristálycukorral és az egyik narancs levével, héjával. A tejet forrásig melegítjük a citrom és a másik narancs héjával, majd a kihűlt tésztakorongokat leforrázzuk vele egy tésztaszűrőben. Ha kissé kihűlt a leforrázott tészta, összeforgatjuk a porcukorral kihabosított tojássárgájával, majd egy kb. 24 cm átmérőjű kikent tortaforma aljába nyomkodjuk. Rárétegezzük az almatölteléket.

5. A tetejéhez a tojásfehérjét kemény habbá verjük a kristálycukorral, majd az almatöltelék tetejére simítjuk. 170 °C-ra előmelegített sütőben aranybarnára sütjük 20-25 perc alatt.

ELKÉSZÍTÉS: 60 PERC + KELESZTÉS
SÜTÉS: 12-14 + 20-25 PERC
KALÓRIA: 2833 KCAL/EGÉSZ TORTA

A recept a Nők Lapja Konyha Desszert 2016. decemberi számában jelent meg.

Recept: Urbán Gábor

Fotó: Körmendi Imre