Látni a jövőt – Vass Virág beköszöntője az új Nők Lapjából

Kezdjük a múlttal: Kingát leépítették. Egy webes szerkesztőségből bocsátották el tavaly ősszel, kétéves munkaviszony után. Az elmúlt hónapok totális álláskereső pánikban teltek, de Kinga makacsul hajtogatta, hogy ő bízik, mindezek ellenére is bízik.

Pár napja összefutottunk, és valami egészen csodálatos fény ragyogott a szemében. Felvették látónak. Kétségtelen, hogy itt csoda történt.

Telefonos jóslatokat kell lebonyolítania. („Hívj, mindenre van megoldás!”).

Elárulta azt is, mennyit fog keresni, ha látja a jövőt. Maradjunk annyiban, hogy nagyjából annyit, mint amennyit a múltban keresett, amikor a jelent kellett megírnia napi hírként. De nem is a pénz lelkesítette. Az emberek ügyei.

Megkérdeztem, mióta lett ilyen jól értesült a jövőt illetően, hiszen alig egy hónapja még teljesen kilátástalannak találta.

Sokatmondóan mosolygott. Néha a nagy megoldás nem földi, hanem égi síkon érkezik. A sokadik állásinterjú után jóshoz fordult. Arra a zavarba ejtő következtetésre jutott, hogy a boszi tulajdonképpen mindent tud róla. Például, hogy milyen könnyen ráhangolódik másokra.

Az sem a véletlen műve, hogy egy antikváriumban a kezébe került Larsen híres, mágusoknak szóló kézikönyve. Az életben semmi nincsen cél nélkül. Larsen hat demográfiai csoportra osztja az embereket, és mindegyik számára felállít egy állításcsomagot. Abból a pszichológiai tényből kiindulva, hogy a kliensek hinni akarnak, konyhakész életreceptre, egy kis biztatásra vágynak, a kézikönyv bonyolult asztrológiai számítások helyett a hatásos retorikát ismerteti. Kinga máris olyan földöntúli erővel idézgette leendő kuncsaftjait, hogy lényegében már alakot is öltöttek.

Önök talán most arra gondolnak, hogy nehéz ideológiát gyártani ahhoz, ha az ember egy egészen enyhe kis kuruzslásra való hajlamot fedez fel magában? Óriási tévedés.

Már Arisztotelész is a „szkholé” (ráérő idő, hobbi, önképzés) alapján különböztette meg a szabad embert a rabszolgától. Az ókori görögök azt tekintették boldogságnak, ha a létfenntartás nem keserű robot, vagy ha mégis, nem foglalja le teljesen az ember idejét. Szabad fanyalogni.

A fontos egyedül az, hogy az ember a földön s a csillagok alatt higgyen valamiben.