A pandémia nem csak egészségügyi és gazdasági szempontból jelent fenyegetést a társadalomra nézve. Az elszigeteltség és a kiszámíthatatlanság társas kapcsolatainkra is rányomta a bélyegét, ezzel is erősítve az elmagányosodás érzését. A Netflix új dokumentumfilmjében, a A Tinder-csalóban (The Tinder Swindler) Simon Leviev mindezt kihasználva, önmagát dúsgazdag gyémántkereskedőnek hazudva több millió dollárt csalt ki a randiappon ismerkedni vágyó áldozataitól.
Simont a műsorkészítők segítségével elfogta a rendőrség, majd 15 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték szülőhazájában még 2019-ben, Izraelben elkövetett egyéb bűncselekmények miatt. Jó magaviselet miatt öt hónap után szabadlábra helyezték, és ezután indította pénzügyi tanácsadással foglalkozó weboldalát. Becslések szerint több mint 10 millió dollárt csalt ki áldozataitól világszerte, emiatt viszont soha nem kellett bíróság elé állnia.
Nyilvános (és azóta már törölt) Instagram-fiókja szerint szabadon él Izraelben, nincsenek anyagi gondjai, míg a dokumentumfilmben szereplő áldozatai a mai napig is törlesztik a miatta felhalmozott adósságaikat. Az utolsó Insta-posztjában azt is elárulta, hogy hamarosan nyilvánosságra hozza az ő szemszögét is, ami más megvilágításba helyezi a történteket. (A férfit azóta sorban tiltják le az online társkereső platformok, hogy soha többé ne tudja a segítségükkel átverni a nőket.)
„Ezek a bűnözők profi manipulátorok. Világszerte megtalálhatóak szinte minden társkereső platformon, és céljuk, hogy a lehető leghamarabb elnyerjék kiszemelt áldozatuk bizalmát” – áll az FBI weboldalán.
Kutatók szerint a szerelmi átverésekről szóló rendőrségi jelentések száma 40 százalékkal növekedett a világjárvány idején. Tehát nem a dokumentumfilmben szereplő nők az egyetlenek, akik ehhez hasonló szélhámosság áldozataivá váltak az elmúlt időszak során. Sőt, az áldozatok száma még ennél is jóval magasabb lehet, hiszen nem tudhatjuk, valójában hányan vannak azok, akik nem mernek megszólalni, mert az elkövető fenyegeti őket, vagy rettegnek a megbélyegzéstől és az áldozathibáztatástól (nem is ok nélkül, hiszen a dokumentumfilmben szereplő nőkre is bőven zúdult az őket elítélő kommentekből).
Tanácsok a csalások elkerüléséhez
A Starling Bank pénzügyi bűnözéssel foglalkozó szakembere, Sarah Lenette elmondta az Independentnek, hogy mire érdemes figyelnünk az online társkeresések során.
„Azt nem elég tudni, hogy más közösségi felületeket is használ-e az illető, akivel beszélgetünk. Ennél sokkal mélyebbre kell ásni.”
- Soha ne legyen bűntudatunk, ha azt érezzük, az illető által mutatott kép szinte már feltűnően tökéletes – inkább kételkedjünk és hallgassunk a megérzéseinkre, mintsem hogy átverjenek minket!
- Google és más képkeresők segítségével lenyomozhatjuk, hogy az adott személy nevét, profilképeit és egyéb adatait felhasználták-e máshol.
- Érdemes alaposan átgondolni, hogy mit teszünk közzé nyilvánosan, kiszűrve ezzel a szélhámosokat, akik az adataink alapján céloznak meg minket.
- Kérdezzünk sokat, és ha szükségesnek érezzük, ugyanazt a kérdést többször is tegyük fel!
- Mindig legyen gyanús, ha valaki rögtön a legelején, a közvetlenebb kommunikáció érdekében Facebookon szeretné folytatni a beszélgetést, ezzel a randiapp elhagyására kérve minket. Így hamarabb szerezhetnek információkat érdeklődési köreinkről, családról és barátokról.
- Soha ne küldjünk magunkról olyan képeket, pénzügyi információkat és egyéb adatokat, amelyekkel a későbbiekben zsarolhatnak minket és a környezetünket!
- És a legfontosabb: ne küldjünk pénzt senkinek, akivel soha nem, vagy csak néhány alkalommal találkoztunk!
Egyetlen match végérvényesen megváltoztathatja az életünket
Miután a sztori nyilvánosságra került, Leviev áldozatait aranyásónak minősítették a kommentelők, akik azt kapták, amit megérdemeltek, hiszen – feltételezték – vonzó volt számukra a luxus, amit a férfi kínált. Az ő bajuk tehát, ha elhitték a mesét a dúsgazdag hercegről, akit ellenségei egyik pillanatról a másikra anyagilag ellehetetlenítettek. Az áldozatok önszántukból döntöttek úgy, hogy a bankszámlájukat lemerítve, önmagukat súlyos adósságokba taszítva segítenek a szeretett férfin, akiről akkor még nem is sejtették, hogy szélhámos.
A valóság azonban ennél jóval összetettebb, és ítélkezni a legegyszerűbb, könnyű bármit is állítani anélkül, hogy tisztában lennénk a másik ember hátterével. „Szeretem a szerelmet. Azt a mindent elsöprő érzést keresem, amit gyerekkoromban elképzeltem. Először a Disney-mesékben láttam, hogy mi az igaz szerelem. Tudjuk, hogy ez nem a valóság, mégis sokan reménykedünk benne, hogy a szerelem pontosan olyan varázslatos, ahogyan azt a mozik lefestik” – hangzik el az egyik érintett szájából a dokumentumfilmben.
A pszichológusok éveket töltöttek azzal, hogy megértsék, hogyan működik a meggyőzés és a manipuláció. Sokszor öntudatlanul vágyunk arra, hogy gondoskodjunk, hogy gondoskodjanak rólunk. A romantikus történeteket bemutató filmek népszerűsége a jóképű hercegekről, akik lecsapnak az egyedülálló fiatal nőkre, arra utal, hogy a tündérmesék alapvető vonzereje még mindig erősen jelen van. A vágy, hogy értékeljenek minket, a legtöbb pszichológiai motivációs elmélet központi eleme, és kulcsfontosságú testi-lelki jólétünk szempontjából.
Az pedig, hogy
a nők egyszerűbben bedőlnek ennek, érthető, hiszen gyakorlatilag egész életünkben arra nevelnek bennünket, hogy a szőke herceg egyszer csak megment minket, és boldogan élünk vele, amíg meg nem halunk. Vagy mint a Tinder-csaló esetében: amíg ki nem derül a hervasztó igazság.
Az ádozatokat hibáztató kommenetelőknek pedig nincs igazuk: nem kell ahhoz aranyásónak lenni, és nem kell hozzá gazdag(nak hazudott) férfi sem ahhoz, hogy A Tinder-csalóhoz hasonló helyzetbe találjuk magunkat. Hányan élnek rossz, erőszakos kapcsolatban, amiben a férfi sem nem gazdag, sem nem jóképű, egyszerűen „csak” egy manipulátor?
Társas lények lévén hiszünk a szerelemben, vagy legalábbis hinni szeretnénk. A szerelmet keresve mindannyian követtünk el hibákat, ruháztunk fel másokat általunk vágyott, de nem létező tulajdonságokkal. Észrevettük akkor? Nem. Mindig csak utólag, amikor már nem lehetett visszájára fordítani az eseményeket. A dokumentumfilm szereplői – ahogyan sokan mások is a világban – ismerkedtek, reméltek és tévedtek. Majd bátorságukkal példát statuálva kiálltak a nyilvánosság elé, vállalva az esetleges megbélyegzéseket és támadásokat. Kiálltak azért, hogy felnyissák a világ szemét. Kiálltak a jövőért, hogy soha többé ne történhessen hasonló eset.
Forrás: independent.co.uk, psychologytoday.com, fbi.gov, Kiemelt kép: Getty Images