A huszonhárommillió bicikli országa – Új élet Hollandiában

Három gyerek, ház, autók, szép élet: látszólag mindenük megvolt itthon, a Herpai házaspár mégis úgy érezte, valami másra (is) vágyik, jó lenne külföldön élni egy kicsit – vagy sokat? Hogy Hollandiát választják, nem is volt kérdés, mert már korábban beleszerettek az országba.

Mennyi ideig készültetek a váltásra?

Herpai Balázs: Több mint egy évig pályáztam különféle cégekhez itthonról, mire 2019 nyarán sikerült munkát szereznem. Nehéz volt az az időszak, mert már rég ugrottunk volna. De tudtuk, hogy ha ennyi idő alatt sem lankadt a lelkesedésünk, akkor ez komoly.

Herpai-Kis Veronika: Az egész titkos projekt volt. Félévente kiutaztunk szétnézni, felfedezni az országot, mert arra hamar rájöttünk, hogy nem csak Amszterdamot érdemes észrevenni Hollandiából. A szüleinknek és a gyerekeinknek is csak aznap mondtuk el, hogy költözünk, amikor Balázst felvették. Az biztos, hogy komolyan gondoljuk, annyira, hogy jövőre azt tervezzük, saját házat veszünk, már csak azért is, mert nagyon megdrágult az albérlet. Most Amstelveenben, Amszterdam agglomerációjában élünk.

Miért szeretitek Hollandiát?

Balázs: Én az élhető szót szoktam használni, ami teljesen lefedi, hogyan érezzük itt magunkat. Egyszerűen más a levegő, szabad vagy, nyugalom van, béke, jól működnek a dolgok. Az emberek nem stresszelnek. Hihetetlen, hogy mennyire nyitottan és befogadóan állt hozzánk mindenki a kezdetektől fogva. Elképesztően olajozott az a „gépezet” is, amibe a külföldi gyerekek bekerülnek.

Vera: Először nyelvi iskolába jártak. Lenyűgözött, amikor az igazgatónő körbevezetett bennünket. Mindenféle náció képviseltette magát, a falon hatalmas térkép, rajta „behuzalozva”, ki honnan érkezett, be volt hálózva az egész föld… Általában kilenc hónap–egy év alatt tanulnak meg a gyerekek hollandul, és utána irány a normál iskola. A gyerekeink az első naptól fogva élvezik, érzik, hogy szeretettel fogadják őket, és a jó tulajdonságaikra fókuszálnak. Dórit nemrég a diákönkormányzatba is beválasztották.

Balázs: A kulturális sokszínűség nekem is óriási élmény. Tízfős csapatban dolgozom, kilenc nemzetiség képviselteti magát benne, nagyon izgalmas, nyitottá teszi az embert. Sokat lehet tanulni abból, ki hogyan közelít meg egy-egy problémát. A hollandok például rendkívül pragmatikusak, egyenesek. Sokszor szembesülök azzal, hogy míg én a neveltetésemből fakadóan valamit többször körülírnék – ami lehet, hogy udvariasnak hat, de nem feltétlenül hatékony –, addig ők két sorral elintézik, és az vezet a megoldáshoz.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 1 héten keresztül minden előfizetői tartalmat megnézhetsz.
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 500 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta. Ha van már előfizetésed, lépj be .