Már nem hoznak lázba a legnépszerűbb turistacélpontok. Taszít a hömpölygő tömeg, másra vágyom, mint végigmenetelni a kötelező látványosságokon. Ezért már másodjára látogattam el Olaszország kevésbé felkapott részébe, Pugliába, ahol lelassul az idő és az ember csak jól érzi magát, akkor is, ha nem történik semmi. Pontosítok, apró dolgok történnek: beszélgetés a kisboltban, nevetés a hentesnél, naplementék, és madárrajok vonulása – csupa olyan dolog, amit máskor észre sem veszünk, vagy amiből továbbrohanunk. Itt viszont nem lehet rohanni. Nem engedik a pugliaiak.

Szezonon kívül

Én az őszi Pugliát ismerem: kevés turista, enyhe idő, a bátrabbak még fürdenek a tengerben. Persze nyaralási célpontnak is tökéletes, de a tengerparton ne olyan napernyő és nyugágysort képzeljük el, amilyet mondjuk Riminiben látunk. Itt is vannak kiépített, homokos strandok, de a helyiek inkább a „leteszem valahol a törölközőmet” elvet vallják, és a sziklás partokat részesítik előnyben. A közvetlen repülőjárat a tartomány fővárosába, Bariba érkezik, ami jó kiindulópont ahhoz, hogy csillagtúra-szerűen felfedezzük a környéket. Kevésbé jó idő esetén is bőven van programlehetőség: Baritól csupán egy órára található Olaszország legnagyobb karsztkomplexuma, a Grotte di Castellana nevű cseppkőbarlangrendszer, de a fasanói szafaripark is jolly joker lehet, különösen, ha gyerekekkel utazunk.

Akár Bariban, akár valamelyik kisebb tengerparti településen vagyunk, érdemes egyik nap korán felkelni és kimenni a kikötőbe: ekkor jönnek vissza a halászhajók az éjszakai portyáról, tele friss hallal és rákkal, amit helyben meg is sütnek, és lehet is reggelizni. Mi teljesen elmerültünk a halászok évtizedes rutinról árulkodó mozdulatainak bámulásában, és meglepődve fogadtuk, amikor megkínáltak bennünket a nyers (!) zsákmánnyal. Ott- tartózkodásunk alatt nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a helyiek megkapó kedvességével találkoztunk.