Az új Marie Curie lehetett volna. A 90-es évek Marilyn Monroe-ja. Az intelligenciahányadosa 150 felett van. Tizenöt évesen érettségizett. Tizennyolc évesen szépségversenyt nyert. A pennsylvaniai egyetem legnagyobb reménysége volt. Ma már reménytelen, a tudomány számára teljesen elveszett.
Meadville legnagyobb látványossága a két közlekedési lámpa volt, amely a kis pennsylvaniai porfészeknek egészen városias jelleget kölcsönzött. Forgalom az nem volt, de mindenki szorgalmasan ácsorgóit a piros lámpánál. A főút a falu elejétől egészen a falu végéig tartott, mégis túl rövidnek bizonyult a tizenéves Sharon Stone számára. New Yorkba akart menni. Pedig odahaza a város büszkesége volt, minden babér neki termett. Kitűnő tanulóként korengedménnyel kezdhette el a gimnáziumot, és tizenöt évesen (!) leérettségizett. Ja, és egészen csinoska volt, senki sem látott még ilyen helyes csodagyereket. A pennsylvániai egyetem kedvence lett. O volt a legfiatalabb, a legokosabb, no és a legvonzóbb. Diploma előtt – tizennyolc évesen – a város szépségkirálynőjévé választották. Nem sokkal később úgy döntött, búcsút mond a laboratóriumnak, ahol annyi érdekes kutatási élményben volt része. Kémcsövei helyett sokkal jobb kísérleti alanyt talált: saját magát.
Első kísérlet – New York
Már majdnem tizenkilenc volt, de tizenhatnak nézett ki, úgy festett, mint egy éretlen Barbie baba, amikor New Yorkba érkezett. Ha az atomkutatásban kívánt volna érvényesülni vagy a gyógyszeriparban, biztos tárt karokkal fogadják a kitűnő bizonyítvánnyal, de ő egy modellügynökséghez jelentkezett. 168 centijével, 58 kilójával nem volt az a klasszikus manöken alkat. Sebaj, nem azért jutott annyi sütnivaló Sharon Stone-nak, hogy hagyja magát az első modellügynökségnél eltanácsolni. Drasztikus fogyókúrába kezdett (a hízásra hajlamos sztár, ma is kínosan ügyel vonalaira). Kitanulta az öltözködést, és a smink legapróbb fortélyait. Aztán bekopogtatott a legrangosabb New York-i ügynökség ajtaján. A rengeteg jelentkező és a legalább annyi csinos szőke közül őt választották, így három évig körbejárta a világot a magazinok címlapjain. A legnagyobb kozmetikai cégek termékeit népszerűsítette, miközben ádáz csatát vívott sokasodni kívánó kilóival. A fotók és reklámok nem jelenthették az ambiciózus Sharon életcélját. Tisztában volt vele, hogy az igazi, legnagyobb modellek közé sohasem fog bekerülni. Márpedig ő a csúcsra tartott. Beiratkozott egy színitanodába, és a fotózások szünetében Csehovot, Shakespeare-t és Oscar Wilde-ot olvasott.
Második kísérlet – Hollywood
Ismét ügynökségek után talpalt. Ezúttal az álomgyárban próbált szerencsét, ez a nagyon is realista hölgy. Csupa harmadrangú szerep! Hatodrangú tévésorozatokban. A „butácska szőke” skatulya kezdett Sharon idegeire menni, de azért szorgalmasan domborított cicababaként, miközben szellemi képességeivel rendszerint az egész stábot lekörözte.
1984-ben végre – úgy tűnik – megtalálta a megoldást – és a szerelmet. Férjhez ment Michael Greenburghoz, az ismert tévéjátékrendezőhöz. Három évig éltek együtt. Azok számára, akik e frigyet érdekházasságnak vélik, Sharon romantikus nyilatkozatokról gondoskodott. „Halálosan szerelmes vagyok a férjembe, órákat tudok eltölteni azzal, hogy ülök az ágy szélén, és nézem, ahogy alszik. Ilyenkor semmi másra nem tudok gondolni csak arra, te jó ég, mi lesz velem, ha elhagy?”
Mi lesz vele? A szerencse! Attól a pillanattól kezdve, hogy Michael elhagyta, a szerencse mellépártolt. De az is lehet, hogy egyszerűen megértette, ezután csakis önmagára számíthat. Tisztában volt vele, ahhoz, hogy elismerjék, előbb ismertté kell válnia. Eljött az ideje, hogy bevesse a leghatásosabb fegyverét: a testét. Miután kikérte a papa és a mama beleegyezését, felkereste a Playboy magazin szerkesztőségét, és néhány hét múlva aktfotók jelentek meg róla, fekete-fehérben. „Remélem, nem gondolják komolyan, hogy egy harmickét éves csoroszlya combjait színesben fogják mutogatni!”
A felvételek készítése alatt Sharon diktálta a feltételeket. Az engedelmes és befolyásolható húszévesekhez szokott fotósok bizony vért izzadtak, mire a debütáló színésznőt bemutató sorozat elkészült. Sharon nemcsak a színes képeket vetette el, de minden egyébbe beleszólt. Ennél már csak az Elemi ösztön forgatásán volt vele több gond. Ahol a legkedvezőbb világítás érdekében terrorizálta az operatőröket. „Én vagyok a legkövérebb karcsú nő a világon. De velem gyűlik meg a bajotok, ha a zsírpárnáimból a nézők akár egy dekát is észrevesznek!”
Az aktsorozat-taktika kiválónak bizonyult. Paul Verhoven a Playboyt lapozgatva felfigyelt rá, és felajánlta neki Arnold Schwarzenegger feleségének szerepét a „Totál Recall”- ban (Az emlékmás). Világsiker. A tizenhatodik filmje után végre bekerül a filmlexikonba a Sharon Stone név.
Harmadik kísérlet – A végzet asszonya
Az Elemi ösztön régóta készülődött már Hollywood boszorkánykonyhájában. Egy olyan mozit akartak, egy olyan sikerreceptet, amely messze túlszárnyalja a műfajban felülmúlhatatlannak tartott Kilenc és fél hét mítoszát. Ehhez szükség volt egy döbbenetes sztorira, kemény szexjelenetekre, és két belevaló főszereplőre, akik majd kiverik az emberek fejéből a Basinger- Rourke párost.
Michael Douglas biztos tipp. A hollywoodi szívtipró népszerűsége csúcspontján áll. A színész el is fogadta az ajánlatot, de kikötötte, hogy Kathleen Turner legyen a partnere. Őt viszont a rendező erre a szerepre túl korosnak találta, és helyette Julia Robertsnél, Michael Pfeiffemél és Geena Davisnél próbálkozott. Hollywood üdvöskéi viszont kategorikusan visszautasították az Elemi ösztön biszexuális, bűnös lelkű írónőjének a szerepét. Sharon Stone, aki a Total Recall óta tartotta a rendezővel a kapcsolatot, értesült a sorozatos kudarcokról, és úgy érezte, eljött végre az ő ideje. A sztárok begyulladtak? Annyi baj legyen! Neki nincsenek a szereppel szemben morális fenntartásai. Jelentkezett próbafelvételre, és néhány nap alatt mindenkit meggyőzött arról, hogy ezt a szerepet neki találták ki.
„Az »Elemi ösztön« nem jó film, de kiváló mozi. Remek fantáziajáték mindazoknak, akik ilyen dolgokat sohasem művelnének!” A legvadabb erotikus kockákat a szemérmes amerikai közönség kedvéért kivágták, Európában viszont eredeti változatában mutatták be a pszichokrimit. így esett, hogy Sharon Stone-ból szexbálvány lett. És a hölgy meg is tett mindent, hogy megerősítse „végzet asszonya” mítoszát. Egy évig nem vállalt újabb filmszerepet (hol vannak már azok az idők, amikor még ő kutyagolt az ajánlatok után!), hogy minden idejét és energiáját a férfiak őrjítésére fordítsa.
Az intellektuális Jodie Foster és a topis Julia Robertsszel szemben ő vállalja, és tudatosan viseli a vampos stílust. Saját bevallása szerint gyűlöli és imádja a férfiakat, de az lenne az igazi, ha újra születhetne, mert akkor egészen biztosan leszbikus lenne. Részben, mert úgy tartja, csak a nőkben bízhat meg igazán, részben azért, mert szeret sokkoló kijelentéseket tenni. Mint aktuális hollywoodi dívának, ez a tisztje, ha nem filmezik, ebből él. Előbb leforgatott másfél órányi izgalmas és izgató jelenetet, majd másfél éven át azzal tupírozta sikerét, hogy a forgatás mikéntjét elemezte. „Mire gondolt, miközben Michael Douglasszel a szexjeleneteket forgatta?” „Arra, hogy mit kell munka után bevásárolni.” „Ha ismernek olyan nőt, aki ilyen akrobatikus pozitúrákban élvezni tudja a szexet, akkor küldjék el hozzám, hadd kérdezzem meg, hogyan csinálja.”
A filmet nem tartja sokra, legalábbis a nyilatkozataiban nem. „Amikor először láttam, rosszul lettem, sőt kimondottan hányingerem lett tőle. Legszívesebben felhívtam volna az összes barátomat, hogy lebeszéljem őket, eszükbe ne jusson megnézni.” Akárhogy is fitymálta, az „Elemi ösztön ”-t több millióan látták, és Sharon Stone-t ez a film tette ismertté és elismertté. Pont, ahogy remélte. Megszületett a „kilencvenes évek arca”, legalábbis az amerikai sajtó szerint, és ez akkor is roppant hízelgőén hangzik, ha az elmúlt három évben ugyanezt Julia Robertsről, Michael Pfeifferről és Geena Davisről is leírták.
Az új arc azonban fejtől lefele is hasonló babérokra pályázott. Épp ezért az önként vállalt egyéves munkanélküliség alatt teljes erőbedobással a végzet asszonya mítoszszál foglalkozott. Elcsábított minden facér férfit Hollywoodban, és gondoskodott róla, hogy valamenynyi flörtje szalagcím legyen. „Szeretek sokkolni. Néha egyenesen közönséges vagyok. Egyszerűen azért, hogy magamra irányítsam a figyelmet. Ez elemi érdekem. Úgy használom a szexuális vonzerőm, mint író az írógépét vagy rocksztár a gitárját. Én ebből élek. Persze ez álmodozásra készteti a férfiakat, tudom, hogy a vágyaik középpontjában állok, de ez önmagában véve nem nagy dolog. Megtartani őket, az az igazi bravúr!”
Sharon nem panaszkodhat, felszedi, majd eldobja a férfiakat. Mióta első házassága véget ért, sohasem hagyták el. A legtartósabban egy bizonyos Chris Peterst, egy nála tizenegy évvel fiatalabb, jóképű színészt tüntetett ki kegyeivel. A maratoni románc rajtuk kívülálló okok miatt szakadt meg: az első vékonyka szarkalábak a szeme körül vészcsengőként figyelmeztették Sharont, ideje idősebb partner után nézni. Bár Sharon és Chris még. mindig szerelmesek egymásba, a nőt kijózanította a sztár. Miss Stone remek partit kerített magának, nem sokkal azután, hogy szerelmét elhagyta.
Negyedik kísérlet – A hűséges feleség
Sharon Stone legújabb rögeszméje, hogy megpróbálja elhitetni az emberekkel: az ágyban aludni szokott. Helyes kis pizsamában, borzasán, smink nélkül. Mosolyog a legnagyobb nyugati magazinok olvasóira, mint egy álomittas diáklány, aki elaludta a nulladik óráját. Ráadásul bejelentette, hogy férjhez megy. És hogy soha, de soha többé nem vállal ilyen merész, szexi szerepeket ezen az egyen kívül, amit épp most forgat, s ami ugyan egy leheletnyivel erotikusabb, mint az „Elemi ösztön”, de mentségére szolgáljon, hogy a vőlegényével forgatja. Azután még megcsinálja az „Elemi ösztön II”-t, ha már így megegyeztek a hétmillió dolláros gázsiban, nem hagyhatja cserben a közönséget. Bilinek megígérte, hogy évente csak két filmet fog forgatni, és hétvégeken nem vállal munkát. Sharon azt állítja, szerelmes. Vannak bizonyítékai. Hiszen mi mással lehet magyarázni, hogy Bili otthagyta a várandós feleségét Sharon kedvéért, ha nem az ő hatalmas érzéseivel?
Miss Stone-ból Mrs. McDonald lesz, de továbbra sem lesz semmi köze a hamburgerekhez (változatlanul fogyókúrázik), viszont annál több a filmbusinesshez, hiszen ez a McDonald nem az a McDonald, hanem az, aki a moziipart táplálja Amerikában, és akihez a végzet asszonya igyekszik majd hűséges lenni. Hiszen ez elemi érdeke.
Nők Lapja 1993/43. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images
