Kérdés: „Én külföldön élek, de sokat vagyok itthon a lányomnál. A lányom elvált, és egyedül neveli kilencéves fiát. Jó a kapcsolatunk, de nevelési kérdéseken néha vitatkozunk. Például: nyáron az unokám tíz-tizenkét órát televíziózott nem egyszer naponta, s nyár végére aztán már úgy kezdte rángatni a szemét és az arcát, s úgy pislogott, hogy most pszichológushoz jár. Ezen már nyáron is vitatkoztunk a lányommal s én idéztem neki mindazt, amit az „elektromos bébiszitter”-ről, a televízióról külföldi és hazai lapokban olvastam. Hiába. Most meg azon vitatkozunk, hogy az unokám még mindig gyakran a lányommal alszik. Holott van külön ágya, de még külön kis szobája is. Én ezt károsnak, a gyerek számára megzavarónak tartom. A lányom szerint nincs igazam. Mi erről a szakember álláspontja?”

Válasz: A szakembert már sokszor megszidták és kioktatták azért, mert azt javasolta a szülőknek, hogy lehetőleg a kezdet kezdetétől altassák külön ágyban – és ha lehet külön szobában – gyermekeiket. Illetve, ha a gyerek este vagy éjszaka átjön a szülői ágyba, kis idő és vigasztalás, megnyugtatás után (mert például „rosszat álmodott”) vigyük, kísérjük vissza az ágyába. És ha kell, ezt tegyük meg többször is egy éjszaka. Vegyük elejét az együtt alvási szokás kibontakoztatásának. A szidalmazók és a kioktatók elmondták, hogy régebbi kultúrákban vagy távoli országokban vagy szegényebb néprétegekben igenis az egész család is nemegyszer együtt alszik – esetleg maguk is így nőttek fel -, és ennek semmiféle káros utóhatása nincs, sőt, ellenkezőleg, tápláló érzelmi melege van. És ez igaz.

Csakhogy nagy különbség, hogy egy egész család – vagy legalábbis több ember, testvérek, szülők – vackolódik össze egy fészekben, vagy pedig egyetlen gyerek alszik a szüleivel vagy éppenséggel valamelyik szülőjével, apjával vagy anyjával. (Tegyük hozzá: sok ember együttalvása is lehet traumatizáló, érzelmi, lelki sérüléseket okozó a gyerek számára bizonyos esetekben.) Ha egy gyerek kerül ilyen helyzetbe, ez tudattalan vagy félig tudatos fantáziákat indíthat el benne, melyek aztán különböző szorongásokhoz vezethetnek. Feldolgozhatatlan – mert nem tudatos – erotikus feszültségek léphetnek fel és zavarhatják meg a gyerek fejlődését és mindennapi életét.

Az egyre nagyobb fiát egyedül nevelő anyának csak az tanácsolható: 

valósítsák meg a külön alvást, még ha hiányozni is fog a szuszogó gyerek, vagy a gyereknek a mama közelléte az elalvás előtt.

Nők Lapja 1996/2. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Fortepan / A R