„A nyelvtanulás gyerekkorban káros is lehet?” – Vekerdy Tamás válasza 1996-ból

Kérdés: „Régi álmom megvalósításának kapujába érkeztem, most, hogy a kislányom elmúlt egyéves. Szeretném német nyelvre tanítani. Úgy vélem, a legfőbb feltételek adottak: német szakos tanár vagyok, éltem Ausztriában, többen elismerték már nyelvtudásomat, a gyermekemet német anyanyelvűek közé tudom majd vinni, illetve küldeni. Én a következőképp gondoltam, hogy hozzászoktatom a némethez a kislányomat, aki pár szót tud eddig: amikor kettesben vagyunk, németül beszélek hozzá, német dalokat énekelek, rádió és televízió is besegíthet. A kérdésem pedig így hangzik: van-e kockázata ennek, s ha igen, mi az? Van-e szakirodalom, ami a kisdedkorban bevezetett idegennyelv-oktatással foglalkozik? Szeretnék valami nagyon jót adni a gyerekemnek, egy nagy lehetőséget. Ugyanakkor mindezt körültekintéssel, hogy kárt ne tegyek a szellemi és lelki fejlődésében. Még egy fontos tényező: egyedül nevelem a gyermekemet, de nagy családunk van, tágabb értelemben. ”

Válasz: Csakis akkor tudnám azt javasolni, hogy németül beszéljen egyéves gyerekével, ha Ön német anyanyelvű lenne. A gyerekek nemcsak a szavakra figyelnek, hanem mindarra, ami a szavak mögött bennünk él és történik. Ha csak egyszer is magyarról németre kell fordítania magában, amit gyerekének mondani akar, ez már – az én meggyőződésem szerint – egy leheletnyi zavart teremthet. Az anyanyelv nem véletlenül anyanyelv. Az anyák saját nyelvükre tanítják gyerekeiket – és ami nagyon fontos: ez soha nem nyelvtanítás, hanem mindig spontán, félig tudatos, vagy akár öntudatlan beszédmegnyilvánulás, tele lekottázhatatlan érzelmi ritmusokkal és dallamokkal. A kétnyelvűség akkor is szokott némi nehézséget okozni a gyereknek, ha adott a családban. De ha magyar környezetben a gyerekhez legközelebb álló személy — akinek anyanyelve magyar — németül akar vele beszélni, ez biztos, hogy feleslegesen meg fogja terhelni kettőjük kapcsolatát.

Jeles szakemberek szerint az idegen nyelv tanításával meg kell várni, amíg az anyanyelv struktúrája megszilárdul, ismerete elmélyül a gyerekben;

ez az első hat-nyolc évben következik be. Ezután kezdhetünk hozzá az idegen nyelvek tanításához és ilyenkor úgy, ahogy Maga írja: beszélgetve, énekelve, játszva (még mindig nem írva és nyelvtant tanulva). A beszédszervek ilyenkor még elég képlékenyek ahhoz, hogy elsajátítsák az idegen nyelv hangzóit, ritmusait. Vannak hívei az óvodások nyelvtanításának. Az én ismereteim, tapasztalataim és szakmai meggyőződésem szerint ez téves álláspont. Az anyanyelv biztos tudása az erőteljes és mélyreható gondolkodás kifejlődésének előfeltétele. Én úgy gondolom, hogy e biztos tudás kialakulását zavarhatná meg a túl korai némettanulás. Ugyanakkor: semmi akadálya annak, hogy gyereke iskolába lépésétől németül is beszélgessen vele, énekeljenek, kiutazzanak, s mindazt megvalósítsák, amiről levelében írt. Míg a túl korai és sajátos módszer a későbbiekben ellenállást is kiválthat a gyerekből, amihez hozzájárulhat, hogy környezete is furcsállni fogja, hogy Magyarországon magyar anyanyelvű édesanyával németül beszél.

Ami pedig a szakirodalmat illeti: az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum tud részletes felvilágosítással szolgálni e kérdést illetően.