A tompa, hajlani fényekben felszálló füstfelhő; a városból kifelé araszoló kocsisor; a metrómegállót elözönlő, szeretteik kezét, bőröndjeik fülét szorongató emberek – az orosz-ukrán háború pillanatképei elárasztották az internetet. Szinte Ukrajna teljes területe orosz támadás alá került egyetlen nap leforgása alatt: rakétatámadások érték az ukrán katonai létesítményeket, szárazföldi erők vonultak be az országba, és az ígéretek ellenére a háború civil áldozatokat is követelt. (A helyzet mindenkit megérintett a Nők Lapja szerkesztőségében is, Árvai Magdi megindító írásában hangot is adott keserűségének – a szerk.)
Akik menekülnek
Sokan már előre összekészítették csomagjaikat, hogy ha menni kell, azonnal indulhassanak. Ők csütörtök reggel már elindultak a határ felé, vagy menedéket keresve várják a további fejleményeket. Anastasia két nappal korábban még a Kijev feletti csillagos égről posztolt egy képet az egyik Facebook-csoportban, azóta ő is felkerekedett. Csütörtök délelőtt azt üzente, hogy a város felett orosz helikopterek jelentek meg. Nyugat felé tartott éppen a férjével, azt ígérte, ha biztonságos helyre ér, jelentkezik. Azóta is úton van, a cikk írásának pillanatában még öt órányira a lengyel határtól. A haladást az sem egyszerűsíti, hogy a benzinkutaknál kígyózó sorok állnak. Útközben orosz repülőgépekkel, helikopterekkel, katonai teherautókkal találkoznak.
A közösségi oldalakon magukról hírt adók órákkal az első támadások után ingóságaik szerény kupacáról, tömött autópályákról osztottak meg képeket, és arra kérték az őket követőket, hogy imádkozzanak értük, de az események felgyorsulásával ritkultak a posztok.
Anastasia Lengyelország felé menekül Ukrajnából
Akik Kijevben maradtak…
Kseniya tizenkét évesen költözött Amerikába tudós apukájával, azóta New York és Kijev között ingázik. Divattervezőként dolgozik, az általa megálmodott társastánc ruhák varrása az ukrán fővárosban zajlik, ahol rokonai, barátai élnek. „Azonnal felhívtam a kijevi ismerőseimet, amikor megláttam a híreket a CNN-en. Hajnal öt óra volt, a legtöbben még aludtak” – mondja Kseniya, aki bizonytalan időre bezárta helyi üzletét.
Kijevben eluralkodott a pánik, az emberek az autóutakon vagy a bankautomatáknál álltak sorban, miután Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy megtámadja Ukrajnát. A város vezetése légiriadót rendelt el, és arra kérte a lakosokat, hogy vonuljanak fedezékbe egy óvóhelyen.
A szirénák azóta újra és újra megszólalnak.
A délutáni órákra orosz helikopterek és vadászgépek lepték el az eget, légi csata kezdődött.
Kseniya New Yorkból izgul az Ukrajnában élő családtagjaiért, barátaiért
„A legtöbb ismerősöm Kijevben él – magyarázza Kseniya. „Közülük néhányan a külvárosba menekültek, de vannak, akik maradtak, és a legszükségesebb holmijaikkal együtt óvóhelyet kerestek.” Mint sokan mások, ők is azt tervezik, hogy valamelyik európai nagyvárosba menekülnek. „Az emberek sehol sem lehetnek biztonságban az országban, a háború egész Ukrajnát érinti” – teszi hozzá. „Ráadásul az orosz technológia pontatlan – sok rakéta nem oda ér célba, ahová szánják. Valami nagy baj van a világgal. Mindannyian veszélyben vagyunk. Imádkozzunk az ukrán hadseregért!”
Veszélyben Kárpátalja?
Az ukrán származású, Moszkvában lakó Kateryna Bandura szülei Odesszában élnek, Ukrajna ötödik legnagyobb, tengerparti városában. „Számomra is aggasztó a ma kialakult helyzet, de bízom benne, hogy a civilek biztonságban vannak” – mondja. Kateryna reggel óta folyamatosan tartja a kapcsolatot szüleivel, akik számára a nap szokványosan telt. Reggel megsétáltatták a kutyát, boltba mentek, az édesanyja még a fogorvosnál is megfordult. Nem tervezik, hogy maguk mögött hagyják az országot, biztonságban érzik magukat. „A boltok most valóban zsúfoltabbak a szokásosnál – ismeri be Kateryna – és az ATM-eknél is nagyobbak a sorok, de a szüleim nem érzik veszélyben magukat.”
Ugyan a konfliktus közvetlenül még nem érte el Kárpátalját, az ott élő magyarok közül már többen elindultak Magyarország felé, tartva attól, hogy háború nem marad sokáig távol a térségtől.
„A mai napon olyan eseményekre ébredtünk, amelyek hallatán arra a döntésre jutottak sokan, hogy mihamarabb elhagyják az országot – mondja Kovács-Molnár Anita, aki a Beregszászi Kossuth Lajos Líceumban dolgozik. – A határátkelőkön egyre nagyobb sorok alakulnak ki, nemcsak kárpátaljaiak tartanak oda, az ország más régióiból is érkeznek. Főként olyan családok indultak útnak, akiket rokonaik, barátaik fogadnak be a helyzet stabilizálódásáig.” Azok, akik maradtak, igyekeznek feltankolni az autóikat, feltölteni az élelmiszerkészleteiket és készpénzt felvenni.
Kárpátalja mindeközben felkészül arra, hogy befogadja a belső országrészekből érkező menekülteket. Több intézményben biztosítanak számukra helyet, és egyre több közösségi oldalon teszi közzé a lakosság számára elérhető óvóhelyek listáját. „Bízunk a Jóistenben, és reméljük, hogy nem kell elmenekülnünk az otthonainkból” – teszi hozzá Anita.
Kiemelt kép: Getty Images
