Bus István – Természetesen
A legtöbben – férfiak és nők – attól rettegnek az apás szüléssel kapcsolatban, hogy ha a férfi meglátja a nőt ebben a teljesen kiszolgáltatott, véres és önmagából némileg kifordult valójában, onnantól kezdve oda a libidó, és nagyjából vége is van a szexnek egy életre. Én nem szorongtam ettől, mert már jóval korábban a kezem ügyébe akadt egy tudományos kutatás, amely éppen az ellenkezőjéről számolt be: a követéses vizsgálatok alapján az apás szülés elementáris élménye közelebb hozza a párokat, és bensőségesebbé teszi a párkapcsolatukat.
Mire gondoltam még? Arra bizton számítottam, hogy olyan jeleneteknek leszek a szemtanúja, amik simán felülmúlják A nyolcadik utas: a Halál című film bizonyos képkockáit, és ösztönösen is éreztem, hogy az apás szülésen való bent-tartózkodásom során leginkább arra kell törekednem, hogy ne legyek láb alatt. Ami a legpokolibb volt már előre számomra, az a családi teherviselés teljes megborulása: szülés közben hiába próbálnék átvenni valamit a fájdalomból vagy juttatni egy kis erőt a vajúdó kismamának, sajnos ezt a meccset neki kell végigcsinálnia. Minderre a szülési jógán való részvételemkor is rádöbbentem, amikor a felkészítő lány elmondta, hogy nem vagyok köteles addig állni összeszorított szájjal, amíg el nem ájulok, hanem, ha már nem bírom tovább, nyugodtan kimehetek, és járhatok egyet a friss levegőn. Mélységesen bántotta az igazságérzetemet, hogy ez a lehetőség enyhén szólva sem lesz biztosítva a többórás kitolási szakaszban a feleségemnek. És hogy kerültem a szülési jógára? Van néhány dolog, amit nem beszéltünk meg töviről hegyire a házasságunkban. Például azt sem, bent leszek-e a szülésnél. Teljesen természetesnek tűnt mindkettőnk számára.