Egyedül maradni egy vagy több gyerekkel teljesen új élethelyzet. Sokakat ilyenkor annyira megcsapja a változás szele, hogy az új lendületben ki akarják fordítani az életük minden területét a négy sarkából, és mindent új alapokra helyeznének, mások napokig, hetekig fel sem állnának a padlóról, az ágyból vagy a kanapéról. Megint mások a két állapot kiszámíthatatlanul váltakozó dinamikájával néznek szembe. Mindenesetre, érezzük bárhogyan magunkat, ez voltaképpen mindegy. Akár egész nap feküdnénk, akár újrabútoroznánk a lakást, egyiket sem tehetjük meg abban a tempóban, ahogy szeretnénk, mivel a gyerekekkel fel kell kelni, el kell őket látni. Természetes, hogy ilyen terhelés mellett a gyászfolyamat is elhúzódik. Ezért nagyon fontos, hogy türelmesek legyünk magunkkal és megfelelően gondoskodjunk saját igényeinkről a hétköznapok (és kisgyerekeseknél az éjszakák) folyamatos nyomása alatt is. Egyedülálló anyákról szóló cikksorozatunk második részében ehhez gyűjtöttünk össze néhány tanácsot. (Cikksorozatunk bevezető része itt olvasható – a szerk.)

1. Engedd meg, hogy fájjanak és gyógyuljanak a (lelki) sebeid

Bármilyen krízisen is vagy túl, bántalmazó kapcsolatból szabadultál vagy békésebb válásban volt részed, eleinte biztosan feldúlt vagy és kétségbeesett. Új kapaszkodókat kell találnod, elsősorban magadban, de mivel teljesen szét vagy esve, körül kell venned magad emberekkel, akikben megbízol. Rajtuk keresztül a bölcs tanácsok is meg fognak találni – mindenki segítő szándéka, élethelyzete szerint fog neked mindenféle dolgokat mondani, amik nem biztos, hogy a te helyzetedben is segítenek vagy érvényesek.

Ezért nagyon-nagyon fontos, tulajdonképpen a nulladik lépés, hogy fogadd el az érzéseidet, mert azok most biztosan nem hazudnak, és hagyd kipörögni őket.

Ha fájdalmat érzel, az azért van, mert bántottak. Ha dühöt érzel, az azt jelenti, hogy képes vagy együttérezni magaddal, és ez a feldolgozási folyamatban fontosabb, mint hinnéd. Nem kell rázúdítani az indulataidat senkire – főleg nem a gyerekre –, de fontos, hogy tudd azonosítani, mit érzel és megértően tudj válaszolni magadnak, magadban ezekre. Ők az igaz barátaid most, mert azt jelzik, hogy az igazi éned, a legbelső mag, amelyik te vagy, kommunikálni próbál veled. Valószínűleg hosszú évek óta elnyomtad és most szót kér. Lehet, hogy ő vezetett ki észrevétlenül számodra méltatlan helyzetekből. Lehet, hogy most egy darabig veled is veszekedni fog. „Miért engedted, hogy ezt tegyék veled?” Lehet, hogy bocsánatot kell kérned tőle: „Ne haragudj, hogy ennyire elfelejtettelek. Hiába próbáltál jelezni, folyamatosan elnyomtalak. Sajnálom, hogy láthatatlanná tettelek a saját életemben.” Tanulj meg kommunikálni magaddal és empátiával fordulni magadhoz, mert ez lesz az előfeltétele annak, hogy meg tudd húzni a határaidat, hogy saját magad biztonságos tere lehess saját magad számára és, hogy a későbbiekben hamarabb felismerd, ha méltatlanul bánnak veled. Az, hogy teret és időt adsz a fájdalomnak, az előfeltétele annak, hogy ne ragadj benne.

Kép forrása: Unsplash

2. Légy türelmes magaddal

A gyászfolyamat és önmagunk megértésének folyamata hosszú idő. De tart ameddig tart: sírj, aludj, csináld, ami jól esik – amikor tudod. Persze, dolgozó, egyedülálló anyaként nagyon nehéz megadni magadnak az időt az összeomlásra és a felépülésre. Tartani kell magunkat a gyerekek előtt, a munkahelyen is. De nem lehet megspórolni. Még rosszabb hír, hogy a fájdalom nem múlik el egyik napról a másikra. Hosszú idő, mire egy ilyen gyászfolyamat véget ér, nemhiába beszélünk gyászévről – de van, akinek még ennél is több időre van szüksége. Ne kergesd magad irreális elvárásokba (ha ilyesmire vágysz, azokat megkaphatod bőven a környezetedtől). Attól, hogy valaki előrébb jár ezen az úton, boldog második házasságban él, már lefogyott 15 kilót, egyáltalán nem biztos, hogy most azonnal neked is ott kell tartanod. És lehet, hogy amikor már azt hinnéd, hogy egyenesbe jöttél érzelmileg, megint padlót fogsz. Ez teljesen normális és természetes. A kilengések kellenek ahhoz, hogy beálljon az új egyensúly. Az lenne a furcsa, ha nem éreznéd ennyire összevissza magad.

Hihetsz benne – higgy is – hogy előbb-utóbb minden kisimul, de fogadd el, hogy nem tudod sürgetni.

Ilyen helyzetben mindenképpen tedd meg, ha teheted: fordulj segítő szakemberhez, aki végig tud kísérni ezen az úton. (Családsegítők és nevelési tanácsadók is tudnak ilyesmiben segíteni, hogyha a terápiádnak anyagi akadályai lennének.) A barátaid pedig legyenek a barátaid. (Lásd: 3. pont.)

3. Merj és tanulj segítséget kérni: vedd körül magad az embereiddel

Egy válás vagy szakítás a kapcsolataidat is újrarendezi. Valószínűleg fogsz visszautasítást vagy értékítéletet kapni olyan emberektől, akiktől támogatásra számítasz, ugyanakkor jöhet olyan helyről a megértés és törődés, ahonnan egyáltalán nem számítanál rá.
Az első hetekben jó, ha legtübbször van veled valaki, hogy elvonulhass sírni vagy kiszellőztetni a fejed. Valaki, aki segíteni tud neked a gyerekek körül. Aki lehetővé tudja tenni számodra, hogy pihenj, aludj, csendben lehess – vagy kibeszélhesd magadból a krízist, ha arra van szükséged. Fontos, hogy az illető jól értsen téged és a helyzet törékenységét – azt, hogy a gyerekek is intenzívebben reagálhatnak, még jobban rád lehetnek huzalozva, mint egyébként, ezért magad mellett a gyerekekkel is türelmesebbnek kell lenned. (De erre is csak akkor leszel képes, ha magaddal türelmes vagy.) A segítőidet meg is lehet tanítani segíteni: vannak, akik szeretik, ha konkrét feladatot kapnak, mert akkor valóban hasznosnak érzik magukat, vannak, akik egyből vacsorával állítanak be és elmosogatnak, vannak, akik el tudják vinni játszóterezni a gyerekeket – tehát, ha a krízis szükségszerűen magányos mélypontján nem is úgy látod, valójában sokan, sokféleképpen tudnak neked segíteni, de nem biztos, hogy sorban fognak állni az ajtód előtt. Ha igen, akkor légy értük nagyon hálás, ha nem, keresd őket, és kérd meg, hogy segítsenek.
Ha pedig nincs ilyen embered, mert messze élsz a családodtól, de jól keresel, akkor itt az idő, rendes, megbízható bébiszitterbe invesztálnod. Ha hosszútávon az egyszülős modellre kell berendezkedned, feltétlenül keresd a sorstársak közösségét, nincs is megerősítőbb egy ilyesfajta támogató közegnél, ahol időnként azt is megeshet, hogy az veszi fel a másik gyerekét, aki hamarabb odaér a dugóból. (A sorstársak közösségéről is lesz szó még egy külön cikkben.)

Kép forrása: Unsplash

4. Mozogj – a saját tempódban, de rendszeresen

A testmozgás elképesztően fontos. Sosem sportoltam, gyenge és ügyetlen gyerek voltam mindig is, és ez akkor ütött vissza leginkább, amikor egyedülálló szülő lettem Ezt tényleg bírni kell szuflával, fizikailag is, nem csak mentálisan. Egy nagybevásárláshoz „n” számú gyerekkel vagy egy reggeli bölcsi-ovi-suli körös rohanáshoz is kell az állóképesség. Nincs rá idő, tudom, hogy eljárj órákra vagy edzeni, mert egyrészt hová is tennéd a gyerekeket, másrészt vállalhatatlanul bénának érzed magad. Romokban lévő önbizalmadnak már csak a ferde pillantások hiányoznak (persze, nem néz rád úgy senki, de neked a pillantásokkal amúgy is bajod van még). Ráadásul, rettentő frusztráló lehet az is, hogy bizonyos kor után már nem olvadnak úgy a kilók, ahogy korábban, amikor elég volt két hétig kicsit tornázgatni meg odafigyelni a szénhidrátokra. Ilyenkor az ember könnyen feladhatja, gondolva, hogy a hiba az ő készülékében van, hogy aztán tovább utálja magát és a testét. De elmondom a varázsigét: nem azért kell mozogni, hogy lefogyj. Hanem azért, hogy jól érezd magad. És ha a választott sporttól nem érzed jól magad, keress másikat. Én egy ugrabugrálós intervall edzéssel kezdtem, de fájt tőle a derekam és nem bírta a térdem. Áttértem a jógára, de az meg nem mozgatott meg eléggé. Próbáltam egyszerre csinálni a kettőt (egyiket este, másikat reggel), az jól működött, de annyi ideje meg nincs egy nap az egyedülálló anyának. (Én nem bírok felkelni, ha egyszer húsz percet még véletlenül alhatok, mert egyik gyerek sem ugrott rám reggel. De valakinek az válik be. Valakinek meg nem. Légy rugalmas és találd meg azt, ami a ti életritmusotokba belefér.) Végül én is találtam egy jóga alapú kardio edzésprogramot, és több mint egy év után úgy érzem, hogy alakul valami, és nem kell kétségbeesett diétába kezdenem a bikiniszezon közeledtével. Lehet, hogy kilóra nem lettem kevesebb, mint voltam (már nem is mérem), de megváltozott a tartásom, olyan izmaim formálódtak ki, amikről nem is tudtam, hogy léteznek, és tényleg jól érzem magam a bőrömben. Ha pedig kihagyok egy-két napot – képzeld el – nem történik semmi! A lényeg, hogy a harmadikat már ne hagyd ki, hetente 3-4 edzés meglegyen (ez 3 x 15 perc). Utána igényelni fogod a mozgást, és elkezdesz majd kacsintgatni nagyobb erőnlétet igénylő sportok felé is. De lehet sétálással, úszással – bármivel kezdeni. A lényeg, hogy kezdd el és ne hagyd abba. Akkor sem, ha valamiért néhány napra (vagy betegség miatt néhány hétre) leálltál.

5. Táplálkozz (viszonylag) egészségesen

Tudom, ez a másik kedvenc téma. A „le kellene fogynod kicsit”, a „fogadd el magad úgy, ahogy vagy” mellett a rengeteg diéta, ami csodát ígér, és ami azt sugallja, hogy mégsem vagy jó úgy, ahogy vagy. Ha ez nem lenne elég, megint ott a frusztráció, hogy vagy pénzed nincs egészséges hozzávalókat venni, vagy időd nincsen az egészséges kajákat előkészíteni és megfőzni. Amit ráadásul a gyerekek tuti nem esznek meg, és ki fog ebben az élethelyzetben kétfélét főzni mindennap? Nyilván megeszed azt, amit a gyerekeknek egyébként is főznél vagy amit a jótevő rokon hozott (akkor is, ha az egy pizza), és nem utasítod vissza a szülőknél a pörköltet tésztával, ha egyszer végre valaki eléd teszi azt a tál meleg ételt. (Vagy azt a bármit, amit találsz otthon, mert nincs kedved 7 órakor elindulni a gyerekekkel vásárolni.) De – és ez nagyon fontos – megint csak megteheted, hogy amikor viszont hó eleje van és elmész vásárolni, mindig próbálsz eggyel jobb döntéseket hozni vásárláskor. Vehetsz zabot (zabkása almával és fahéjjal nem nagy luxus) vagy áldozhatsz  két zacskó teljes kiörlésű tésztára egy hónapban, amit majd magadnak főzöl ki a vacsorához. Ha kevesebb húst veszel, vehetsz több zöldséget. De ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha eszel húst, pizzát vagy bármit, ami jól esik és éppen van.

Indulj el ezen az úton, és szépen lassan észre fogod venni, hogy egyre többféle hozzávaló közül választhatsz, és ha már választhatsz, választhatod az egészségesebbet ízlésedhez és pénztárcádhoz mérten is.

6. Engedj meg magadnak olyasmiket, amiket szeretsz és amik örömmel töltenek el

Nem csak az étkezésre vonatkozik, hanem körül-belül mindenre, hogy áldozz időt, fordíts energiát magadra, mert most senki nem fog téged a tenyerén hordozni – rajtad kívül. A legjobb, ha magaddal foglalkozol még egy kicsit. Legyen meg az az egy magazin, egy kávé, egy bármi, amit megengedsz magadnak azért, hogy úgy érezd, neked is van életed. Képezd tovább magad, próbálj ki új színeket, kísérletezz új stílusokkal – az anyukás Facebook-csoportok tele vannak mesés használt ruhákkal – csereberélj a barátnőiddel, itt sem a pénz a lényeg. Hanem hogy magadra hangolódj és ezeken a területeken is megtanulj jobb döntéseket hozni. Én például rájöttem, hogy lassan tíz éve írok női magazinoknak, de nem tudom, mi áll jól nekem. Szóval most ezt tanulom.
Kereshetsz közösségeket és foglalkozásokat a közeledben, ahol gyerekekkel együtt is szívesen látnak, legyen az egy (roppant toleráns) kórus vagy akár olyan hobbi, amit együtt végezhettek a gyerek(ek)kel. Ha úszni viszed a gyereket, ússz te is egyet! Ha jól rajzol a gyerek, tanulj meg vele rajzolni – persze úgy, hogy ne azt érezze, hogy az ő saját tereit is leuralod, és téged is töltsön fel. (Ha nem tölt fel, akkor csinálj mást.) Utazzatok, fedezzetek fel új helyeket együtt, ezzel a gyerekek világa tágul, nagyon sok szuper közös élményetek lesz, ami mindenkit új kihívások elé állít és újfajta együttműködést tanít. Súrlódások is lesznek, és ez így van rendjén. Azok olyanok, mint a vihar: jönnek-mennek. De nem az lesz az alap. Hanem te. Ezért gondoskodj magadról is a helyzetedhez mérten megfelelően, kérlek. Köszönöm.

Kép forrása: Unsplash

7. Olvass jó könyveket, nézz jó sorozatokat

Ha nem engedheted meg magadnak a terápiát, nagyon jó szolgálatot tehetnek az önsegítő könyvek, sorstársakról szóló regények és sorozatok. Ezek lehetnek nagyon fájdalmas olvasmányok, de hát már így is épp eléggé fáj, nem igaz? Nem kell irreális célokat kitűznöd magad elé, de néha altatás után a Facebook-üzenőfal görgetése helyett a könyvolvasás is jó móka (ráadásul, hasznos és jobban is alszol tőle).
Nekem ezek segítettek:
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Lukács Liza: Hogyan szeretsz? Kötődési sebeink gyógyítása
Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sorsok
Halász Rita: Mély levegő
Betty Friedan: A nőiesség kultusza
Logan Ury: How to not die alone
Valamint az Egy szobalány vallomása című Netflix-sorozat, amiről ajánlót is írtam anno. (Meg persze a Bad moms, de ha az utcán kérdeznéd, letagadom.)

8. Hallgass zenét

Azon az úton, ami a saját hangomhoz vezet, leghűbb társam a Spotify. Tőle tudom azt is, hogy 2021-ben 56 000 perc zenét hallgattam összesen. Azt hiszem, tulajdonképpen ez mentett meg az őrülettől. És a Spotify jó barát: minél többet hallgatod, annál jobban fogja tudni, mi kell neked. Nagyon érdekes ez a zenei utazás, ahogy a kamaszkorom zúzós rockzenéje találkozik a mostani zenei világommal, a klasszikus a folkkal és így tovább. És a felfedezés, hogy ez mind én vagyok, ez mind tetszhet egyszerre, hiszen úgysem hallja senki más, miközben rohanok a gyerekekért. Lehet a kocsiban üvöltve énekelni. (Kocsi nélküli verzió: a maszk alatt tátogva üvöltözés.) Gyermekeid és a szomszédaid bizonyára hálásak lesznek érte, ha a stressz levezetésének ilyesfajta módjait gyakorlod! (Végül, de nem utolsó sorban: zenét természetesen nem csak Spotify-on lehet hallgatni.)

9. Rendezkedj be az új életedre és abban legyen saját tered

A legtöbb mamifórumon időnként előjön – és ezt mindig szívfacsaró olvasni –, hogy az egyébként 0-24-ben mások körül tüsténkedő (családos) nőknek nincs saját szobájuk. De még saját íróasztaluk vagy saját sarkuk sem abban az élettérben, ahová egyébként nem csak hazajárnak, hanem ahol a legtöbb idejüket töltik. Ha egyedülálló szülőként új életmódra rendezkedsz be, itt a lehetőség, hogy kialakítsd ezt a teret vagy sarkot, és ne hagyd a gyerekeidnek vagy egy új partnerkapcsolatnak, hogy rátelepedjenek. Az legyen csak a tiéd, ahol azt a tevékenységet végzed, ami feltölt, örömöt és méltóságot, flow-élményt ad, és kikapcsol. Legyen az a torna, a sminkelés, az életműved megírása, a horgolás, a varrás, a rajzolás, bármi. Az egész lakásban, de itt különösen vedd magad körül olyan tárgyakkal és bútorokkal, amik között jól érzed magad és ha ez az alap megvan, akkor belülről jön majd az igény és a lendület, hogy – valamennyire – rendben is tartsd a dolgaidat.

10. Ismerkedj – vagy ne

Egy ponton túl a második leggyakoribb kérdése mindenkinek az lesz: van-e már valakid? (Az első: hogy vannak a gyerekek? Az, hogy te hogy vagy, nem biztos, hogy annyira érdekli az embereket, ezért fontos, hogy téged érdekeljen – de remélem, ezt a leckét megtanultad az előző pontokból.)
Természetesen a társkeresés rögös útján is mindenki el fog látni kéretlen tanácsokkal: be kell pasiznod! Nem vagy még rá készen, hogy új kapcsolatba kezdj! Most végre kipróbálhatod a Tindert! Apa nélkül fognak felnőni? Egészséges ez? Le kellene fogynod kicsit. Nem túl korai még ez? Éljél már egy kicsit végre! És a sort hosszan folytathatnánk.
Ám valójában senki nem fogja tudni megmondani, mikor állsz készen egy új kapcsolatra. Vagy arra, hogy elkezdj randizni. De – hacsak nem akarsz magányosan megsavanyodni – előbb-utóbb azért el lehetne kezdeni. Nagyon fontos, hogy nem férjet keresel és nem kapaszkodót másban (hiszen azt, ugye, megtaláltad magadban!), hanem ismerkedsz.  Túlhajszolt életed egy apró kis szegletében, szimpatikus és vonzó emberek társaságában szeretnéd magad kicsit jól, kicsit nőnek (jó nőnek!) érezni. Innen tudsz majd tovább lépni. Mire eljutsz idáig, valószínűleg nagyon kellemetlen randiélményekben is részed lesz, de mivel már ismered a határaidat, tudod ezeket kezelni. De az is lehet, hogy nem várt fordulatokat hoznak majd. Persze, lehet ismerkedni appok nélkül is, csak élethelyzetünket tekintve úgy egy kicsit nehezebb, mivel nem kis szervezést igényel, hogy eljuss olyan közösségi eseményekre, amik érdekelnek téged és – remélhetőleg – olyan embereket, akik téged érdekelhetnek. Új barátságokat is lehet kötni és az új barátok barátaival ismerkedni. Fel lehet venni újra a kapcsolatot régi emberekkel, vagy új közösségeket felfedezni. (De erről is lesz még szó egy külön cikkben.)

+ 1. Ne akarj mindent egyszerre és hibázni ér

Talán már az is frusztráló, hogy mindezt egyben leírva látod, akár egy feladatlistát. Nem kell egyszerre elkezdeni sportolni, egészségesen enni, három könyvet elolvasni egy hét alatt, új hobbit szerezni, stb. Ezek mind arra a biztos alapra fognak jönni – idővel –, hogy te el tudod fogadni magad, fel tudtad dolgozni a történeted. Mindazt, ami idáig vezetett és téged ilyen emberré tett. Amikor a magad hibáit és sötét oldalát is felismerve, ki tudsz békülni saját magaddal.

Megismerted a saját hangod, belaktad a saját életed, felvetted a saját tempód.

Ettől fogsz tudni egyre jobb és jobb döntéseket hozni, és így fogod tudni, ki lesz majd a neked való partner és ki nem. Mersz majd hibázni.
Hosszú idő, amíg a szokások annyira beépülnek, hogy észre se veszed, hogy csinálni „kell”, mert már igényled a mozgást és már magadtól nem nyúlsz a cukros üdítőkhöz a szupermarketben. Amikor a hétköznapok idegőrlő ritmusa már nem szorongással tölt el, hanem bele tudsz – saját, egyedülálló rezgéseddel – simulni, mert tudod, hogy hol és hogyan keresheted és találhatod meg az erőforrásaidat. Ez nem történik meg magától, de egyszer csak megtörténik. Végül, de nem utolsósorban, hogyha megtanulod magadat jól szeretni, a gyerekeidet is jobban fogod tudni szeretni. Mondanám, hogy ilyen egyszerű az egész, de hát mind tudjuk, hogy nem az.

Kiemelt kép: Benjamin Manley / Unsplash