Esti imádság

A háborús gyermekszobában

„Ki fényesebb vagy, mint a csillagok

S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok,

Én nem tudom, mi az a háború,

De látom, hogy mindenki szomorú. (…)

És reszketek, mint fiókmadár –   

Uram, a háborút parancsold vissza már!”

(Móra Ferenc)

Nem, nem, nem! Nem politizálok! Én csak örökre bevésődött képekről mesélek csöndesen, mert erősebbek, sokkolóbbak, mint az elemzések, mérlegelések, fontolgatások és jósolgatások.

Kijev. Kék dzseki, fiatal női arc a kapucni alatt, a tekintete nagyon fáradt, mintha kimerítő futás után érkezett volna a kopott ház elé, ahol megállította a CNN riportere. Hangját nehezen hallani a fegyverropogástól, erősen kapaszkodik a babakocsiba, benne parányi emberke, pár hónapos lehet. Az anya szeméből parttalanul csorognak a könnyek, mintha a sírás olyan természetes lenne, mint a levegővétel, majd robbanás hallatszik, nagyon közelről. Összerázkódik, óvón a babakocsi fölé hajol, és nem a riporternek, inkább valahová távolra, a világmindenségbe kiabálja: „Hová rejtsem a gyerekemet?!” Aztán a könnyek még szorgosabban csorognak elkínzott arcán, de a szavát már nem érteni a fegyverropogástól.

Lengyel határ. Esteledik. Színes, hatalmas, békés tömeg. Férfi alig, hiszen a tizennyolc és hatvan közöttiek már nem jöhettek, rengeteg nő, még több gyerek. Egy anyuka karján egyévesforma kisfiú. Barna-fehér sapka, világoskék szempár, meleg, kávészín dzseki. Álmos, sírdogál, nem érti… Hol a kiságy? Hol a mese? A fiatal ukrán nő angolul nyilatkozik. A férje… ó, a férje, nem tudja, hol, merre…! Él? Az arc a szavak nyomán hirtelen megöregszik, ilyen barázdált lesz negyven év múlva. A vasgyúró fiúcska feszegeti magát az édesanya kezében, erősödik a sírása, nem bírja tovább. Ekkor a mikrofont tartó kéz váratlanul eltűnik, és következő percben kicsi plüsselefántot mutat a gyereknek, még táncoltatja is, mire boldog kacagás, békés gügyögés váltja fel a sírást. Nyúl az elefántért, az orrocskája is nevet, az édesanyja mosolyogva szorítja magához, mintha most fogná fel, nem kell rejtegetni a gyerekét, ez már nem a pokol. De a férje? Őt ki rejti el a bombák elől, hogy láthassa még a kisfia szép arcát?