Az utóbbi évtizedekben tendencia a nyugati világban a válások számának növekedése, az alternatív együttélés – például az élettársi kapcsolat –, valamint az egyedülálló életforma térnyerése. A divatos „szingli” kifejezés új értelmet adott az egyedüllétnek. A szingliség „kultuszát” hirdette a népszerű Szex és New York-sorozat, példát mutatva arra, hogy egyedülállóként jobban kiteljesedhetünk a karrierünkben, csak a saját szabályaink szerint élhetünk, és ez a hosszabb vagy rövidebb ideig tartó állapot lehetőséget ad a mélyebb önvizsgálatra is. Utóbbi nyomán a kultusz helyét a 21. századra a self-partnershipnek nevezett jelenség vette át, ami ma Nyugat-Európában és az USA-ban, valamint a hírességek körében is elterjedt. A kifejezés a Harry Potter-sorozat sztárja, Emma Watson 2019-es British Vogue-interjújából lett igazán ismert, de a popsztár Ariana Grande és Selena Gomez nyilatkozatai szerint is boldog, produktív időket éltek meg egyedül. Általában azok az emberek élnek self-partnershipben, vagyis önmagukkal párkapcsolatban, akik megbékéltek az egyedülléttel, és nincs szükségük partnerre a kiteljesedéshez.
Középutas magyar társadalom
Egy párkapcsolat vége mindkét fél számára traumatikus lehet, és az is feldolgozandó nehézségeket sejtet, ha valaki a harmincas, negyvenes, ötvenes éveire sem talál stabil partnert. A jelenségek mögött számos társadalmi ok húzódik, és fontos az is, ha ilyen helyzetbe kerülünk, mit teszünk saját lelki egészségünk helyreállítása érdekében.
„Magyarországon a válások száma az 1990-es évektől körülbelül 2010-ig nőtt, azóta csökkenő tendenciát mutat, de még mindig elég magas”
– mondja Erát Dávid szociológus, a Pécsi Tudományegyetem oktatója. „A házasságok sikertelensége egyrészt növeli az alternatív kapcsolati formák, másrészt az egyedülállók számát is. Tendencia továbbá, hogy a várható élettartam növekedésével a hosszú kapcsolatok felbontása is gyakoribb. Ma már nem ritka, ha tizenöt–húszéves házasságok bomlanak fel, emiatt magasabb lehet az egyedülállók száma a negyvenes–ötvenes korosztályban is. Tradicionális társadalmakban, ahol a családcentrikusság nagyon erős, az egyedülállók még mindig sajnálkozást vagy ellenérzetet válthatnak ki, míg a progresszív társadalmakban ez már teljesen elfogadott. Magyarország valahol a kettő között helyezkedik el.”
A pénzügyi függetlenség megalapozhatja a nők önálló életét, így nincs már szükség arra, hogy valaki benne maradjon egy rossz kapcsolatban, vagy kényszerből válasszon (új) párt, ami szintén növelheti az egyedülállók számát.
Magunkra mindig számíthatunk
Ha egyedül maradunk, fel kell dolgoznunk az ide vezető úton szenvedett sérelmeket. Knapek Éva klinikai szakpszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy az elhagyatás megélése sebeket tép fel. „A kapcsolat vége felszínre hozhatja a kötődéssel és veszteséggel kapcsolatos régi élményeinket – magyarázza. – Megdőlhet az igazságos világba vetett hitünk, hiszen gyakran a legfőbb támaszunkat veszítjük el. Sokan rontják el ilyenkor azzal, hogy egyből belevetik magukat a párkeresésbe, de én óva intenék ettől. Fontos, hogy ilyenkor megálljunk, és ameddig lehet, egyedül vigyük a gyászfolyamatot, ha kell, szakember segítségével. Egy feldolgozatlan kapcsolat ugyanis negatív hatással lehet a párkeresésre. Az új partnert ilyenkor gyakran összehasonlítjuk az előzővel, tudat alatt is keressük azokat a hibákat, félmondatokat, amelyek közrejátszottak az előző kapcsolat felbontásában, és ez megnehezítheti, hogy reálisan lássuk a másikat, és ne az előző kapcsolat nehézségeinek szemüvegén keresztül.” Azoknak pedig, akik vágynak társra, de a negyvenes–ötvenes éveikre is csak sikertelen kapcsolatokon vannak túl, a pszichológus mélyebb önvizsgálatot javasol.
