Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

Az élethez nemcsak virtus kell (…) és okosság, hanem türelem és jámbor szándék is (…), egyfajta mosolyogva csodálkozó beletörődés, mely nélkül nincs összhang a szívekben.

A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami a szívünkben marad.

Az ember nem tud mindent szavakkal, de mindent tud a szívével.

Egy sikeres kapcsolat záloga az, hogy az egyik eltűri, hogy a másik jobban szeret.

Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.

A szerelem olyan, mint a villamosság: csak bizonyos légköri feltételek mellett jelentkezik.

Emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag… nem, ez lehetetlen.

A szeretet végtelen és tud várni.

Vannak férfiak, akik nőiesek, s akiknek éppen ez kell, hogy szeressék őket. De aztán vannak másfajta férfiak, akik legfeljebb csak elviselik a szeretetet, úgy, ahogy.

Most minden nagyon fáj még. Majd jön az élet, és csodálatosan eligazít mindent, amiről azt hiszed, hogy elviselhetetlen.

A szerelem (…) nemcsak az ágy, s ami és aki az ággyal összetartozik, hanem a keresés, a várakozás, a reménykedés pillanatai, melyek egymás felé taszítanak két embert.

A bűn nemcsak az, amit megteszünk. Bűn az is, amit szeretnénk, de nem vagyunk elég erősek.

Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.

Semmit nem bánok, ami történt, és csak azzal szemben van „bűntudatom”, amit elmulasztottam.

Szöveg: F.R.

Fotó: Pinterest