Kivételes pillanat ez. Ön, kedves Olvasó, most belépett Némethy-Vető Katalin világába, a szépség és szenvedély tiszta színekre hangolt birodalmába. A szavak ebben a sokdimenziós térben súlytalanul lebegnek, a képek is rejtélyes kódok. Nem a szín, a fény, a forma, maga a költői látomás szuggerál. Mert a látványban – titok miért – mágneses erő van. Magába szív, szinte feloldódunk benne, miközben ez az álomszerű, mély valóság kitörölhetetlenül rögzül emlékezetünkben.
Az ezredvég költészete ez, vásznon elbeszélve, feminin, mély intuícióval. Salvador Dalí Vénusz lánya fogja az ecsetet, de a látomást Valaki küldi, innen van talán a képek hihetetlen varázsa, a fátyolfinomságon is átütő döbbenetes ereje.
Jó leírni: Némethy-Vető Katalin nemcsak magyar neve okán a miénk (is). Családja régi művészdinasztia, fotográfusok, festőművészek voltak közöttük. Munkács, Ungvár, Debrecen polgárai talán emlékeznek még a Rajzó és Némethy nevekre. Katalin viszont már Londonban született. Most – a Tavaszi Fesztivál keretében – képeit együtt állítja ki férje, Vető Richárd alkotásaival és édesapja, Némethy Zsolt posztimpresszionista festményeivel, a Csontváry Galériában március 12-26 a között.
Hazaért? Feltéve, ha lelkünk titkos kapuit nyitjuk meg előtte, hiszen ott kopogtat kivételes ajándékával – ez a tüneményes perszóna!
Nagy Emőke
Nők Lapja 1992/11. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Nők Lapja archívum
