A rendőrség az Oscar-gála előtt már hetekkel tervezte, merre kell elterelni a nyilvános forgalmat a Hollywood Boulevard legcsillogóbb szakaszáról. Díjazottak és Oscarról lemaradtak – na meg a drukkerek és ellendrukkerek – már jó előre megrendelték ruhakölteményüket. A legesélyesebbek pedig gyúrták-fogalmazták könnyáztatta köszönőszövegüket – mely a szervezők szigorú utasítása nyomán nem lehet több, mint negyvenöt másodperc.

Nagyon úgy tűnt, hogy az idei Oscar-gála elmarad. Még március elején is arról cikkezett a hollywoodi sajtó, hogy az iraki válság árnyékában nem lenne ildomos megrendezni az ünnepséget. Később már csak halasztásról volt szó. Volt már rá példa: 1933-ban árvíz miatt, 1968-ban a Martin Luther King meggyilkolása után keletkezett feszültségre hivatkozva, 1981-ben pedig az akkori – westernszínészből lett – elnök, Ronald Reagan elleni merénylet okán tolták odébb az időpontot. Bagdad azonban messze van Los Angelestől, másrészt pedig, háborús fenyegetettség idején – így volt ez a New York-i terrortámadás után is – az emberek szeretnek a családias, kedélyes, gondtalan csillogás- villogásba menekülni. (2001. szeptember 11. után például soha nem látott keletje lett a – lehetőleg kutyás – családi vígjátékoknak.)

A hetvenötödik Oscart azonban megtartották. Házigazdája az őszbe csavarodott bohóc, Steve Martin volt, aki nem sokkal felkérése után beszámolt arról a bulvársajtónak, hogy igencsak megtisztelve érzi magát a lehetőségtől. Annak is örült, hogy újra fogyhat néhány kilót, hiszen ilyenkor (már másodszor kérték fel házigazdának) rendszerint az izgalom okozta görcsös hasmenéssel küszködik.

Peter O’Toole, a hetvenesztendősen is sármos színészkirály azonban megenyhült. Először nem kívánta átvenni a neki ítélt életmű-Oscart, mondván, ezzel aztán végleg leírják őt, és többé nem pályázhat az „igazi” aranyszobrocskára, utóbb azonban mindenkitől elnézést kért. A legtöbben azonban valószínűleg Catherine Zeta-Jonesra figyeltek a díjkiosztót megelőző napokban. Nemcsak azért, mert nagy esélylyel pályázott a Chicago legjobb mellékszereplőjének Oscarjára, de azért is, mert az előzetes hírek szerint a mindenórás Jones már csak a széksorok szélére mert ülni, közel a kijárathoz. Miközben egy ápolónő és egy orvos folya- Catherine Zeta-Jones az Oscar árnyékában matosan szemmel tartja Mrs. Douglast, odakint egy rohammentő várakozik járó motorral, hátha az örömhír hallatán elfolyik a magzatvíz.

Aki viszont nem kívánatos az Oscar-gálán: Eminem. A detroiti dühös rapper önéletrajzi ihletettségű filmje, a 8 mérföld elég jól sikerült, a betétdala pedig egyenesen fenomenális. Az Amerikai Filmakadémia tagjai jelölték is, ám a szervezők jobbnak látták, ha Eminemet egész egyszerűen kitiltják a rendezvényről. Féltek ugyanis, hogy a szabadszájú hiphop dalnok be-beszól a díszes társaságnak, az meg, ugye, kinek hiányzik Mosolyországban?

Az biztos: a várakozás óriási volt. Háborús válság ide, Közel- Kelet oda, az ABC, a díjátadást közvetítő tévétársaság máris hatalmas összeget kaszált a reklámbevételeken. Hiszen egy-egy harminc másodperces reklámblokkot rekordáron, átszámítva háromszázkétmillió forintért tudtak értékesíteni, így összesen majdnem húszmilliárd forintnak megfelelő dollárt kerestek.

Mindezen hírek mellett szinte eltörpül, hogy az idei „anti-Oscar”, az Arany Málna várományosai voltak többek között Madonna (legrosszabb film és legrosszabb főcímdal az új James Bondért), Jennifer Lopez a Most már elég című filmben nyújtott alakításáért, a lopós Winona Ryder és a szegény, önmaga dugájába dőlt tinibálvány, Britney Spears, kivételesen gyönge szösszenetéért. És azzal sem foglalkozott senki, hogy a Guerilla Girls nevű feminista szabadcsapat a Hollywoodban dolgozó nők – valóban – alacsony számarányát pellengérezte ki, és a gerillalányok sajtóközleményén az arany szobrocskát átfazonírozták: Oscaron úszógumik meg zsírpárnák lógnak. Lóg továbbá más is. Éppen a lába között…

B. I.

Nők Lapja 2003/13. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: A Hollywood Boulevard a 75. Oscar-díjátadó idején – Jeff Kravitz/FilmMagic Inc/Getty Images.