1973: Beszélgetés Axel Herbert Olivecrona agy- és idegsebész professzorral

Szepes Magda emlékezetes írása a Nők Lapja archívumából.

A portás a nedves, ködös kert felé mutatott:

— Arra tessék menni, a legutolsó pavilonban találja meg a professzor urat.

A pavilon hatalmas, nyolcemeletes épület. Az intézményt kétszáz évvel ezelőtt alapították, Karolinska Institutet néven. A kórház, nevében, azóta is őrzi a múltat.

Ebben a már átépített és átalakított intézetben dolgozik 1922 óta Axel Herbert Olivecrona, svéd agy- és idegsebész professzor.

Neve összekapcsolódott a modern idegsebészettel. Számunkra a neve elválaszthatatlan Karinthy Frigyes emlékétől.

A kórház földszintjén keskeny, fehér ajtó. A csengő berregésére szabadot jelez egy kis lámpa. Bemehetünk.

A professzor dolgozószobájának egyszerűsége meglepő még akkor is, ha tudjuk, hogy ez az egyszerűség és természetes szerénység a svéd emberek alapvető tulajdonsága. A szoba közepén íróasztal, a falra szerelt polc telve tudományos könyvekkel, folyóiratokkal. Ezenkívül egy karosszék, és egy keskeny, fehér lepedővel letakart heverő — ez a világhírű agysebész professzor dolgozószobája.

A szívélyes meghívásra pontosan érkeztem, mégis azzal az érzéssel, hogy értékes időt rabolok a tudóstól, akinek minden perce — amit nem munkájára fordíthat — elveszett kincs. Sokan még, akik az 1936-ban Karinthyn végzett műtétet gondolatban és izgalommal átéltük, s reménykedtünk a sikerben, ismerjük a professzor arcát, vonásait, fényképekről, újságokból. Lekopott a mosoly, megfakult a derű. Az elmúlt harminchét év a még több tudás fáradalmát és a még nem tudás nagy kérdéseinek fájdalmát véste arcára.

Az indulásról

— Általános orvos voltam, nem kaptam speciális kiképzést. 1919—20-ban Amerikában jártam, ott láttam, hogy az idegsebészet mennyivel fejlettebb, mint Európában. Visszatérésem után itthon alkalmaztam amerikai tapasztalataimat. Nagyon sok agytumort operáltam, meglehetős sikerrel. Ezekkel a műtétekkel megszereztem idegsebészettel foglalkozó kollégáim bizalmát. Mind több és több agyműtétet végeztem és néhány évvel később már kizárólag a neurochirurgiának szenteltem minden időmet.

Változott-e a műtéti technika?

Az új találmányok a diagnosztikát gazdagították. Igen jelentősek azok a készülékek, amelyek epilepsziás betegek műtétéinél közvetlenül regisztrálják az agy működését, tájékoztatják az orvost.

Van-e tumorra predesztinált szervezet?

Némelyik rendellenesség lehet veleszületett. Sajnos, arra még nem tud választ adni az orvostudomány, hogy az agydaganatok hogyan és miért fejlődnek ki.

Vannak-e kapcsolatai magyar sebészekkel?

— Régebben kapcsolatban álltam magyar orvosokkal. De Önöknél most már olyan képzettek az idegsebészek, hogy nem igen van szükségük a tapasztalataimra.

Az agysebészet jövőjéről

— A legtöbb agyműtétet nagyjából minden klinikán ugyanazzal a módszerrel végzik. A távolabbi fejlődés attól függ, sikerül-e a rosszindulatú daganatokat más, nem sebészi beavatkozással gyógyítani? Azaz, találnak-e tudósaink olyan kémiai anyagot, amelyik a daganatot szétroncsolja anélkül, hogy az agy alapanyagát és egészséges állományát károsítaná.

A transzplantációról

— Az idegsebészetben a transzplantációnak semmi helye nincsen. A periferikus idegrendszer kisebb megbetegedéseinél a hiányok pótlása megengedhető.

Halálokok?

— Számokat nem tudok mondani, de első helyen állnak az országúti balesetek és sajnos, a fiatalok „vezetnek”. Ha az idősebb korosztályt vizsgáljuk, akkor itt is, akár Közép-Európában, a szívbetegségek és a rák szedik a legtöbb áldozatot.

Emlékezik-e Karinthyra?

— Igen, jól emlékszem Karinthy Frigyesre. Jóindulatú, jól operálható tumorja volt. A műtét után még találkoztam vele Budapesten. Olvastam a könyvet, amelyet műtété után írt. Őszinte sajnálattal hallottam haláláról. Utoljára 1948-ban voltam Magyarországon, úgy emlékszem, akkor Karinthy fiával is találkoztam.

Szabadidő?

— Sok a szabadidőm. Nyugdíjas vagyok. De tovább foglalkozom az agy- és idegsebészet problémáival. Időm legnagyobb részét olvasással töltöm. De nem hanyagolom el a sportot sem, sokat golfozok és vitorlázok.

Herbert Olivecrona 1935-ben kapta meg professzori címét és rangját.

Ez évben lett 82 éves.

Kép és szöveg: Szepes Magda

Nők Lapja 1973/12. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images