Amikor felhívtalak benneteket, nevetve mondtátok, hogy négy női generáció van együtt a szentendrei házban. Ettől elolvadtam. Négy korszak, négy világ, mégis egy. 

Irén: Igen, ott volt a nyolcvanhét esztendős édesanyám, Lili, a lányom, Clio, a szépséges, boldog másfél éves unokám és én. Erő van e kvartettben. Különbözőség, folytonosság, gyökértől a legfiatalabb ágig…

A kvartett élete két földrészhez kötődik. Te, Irén, nagyon fia­talon, a népszerűséged csúcsán, amikor olyan óriásokkal játszottál filmekben, tévéjátékokban, mint Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám vagy Básti Lajos, közben szerelmes volt beléd a fél ország, az Egyesült Államokba költöztél 1981-ben, és férjhez mentél. 

Irén: A szerelem repített Amerikáig, és persze a kíváncsiság, a kalandvágy, meg az is, hogy a fényesnek tűnő sikereim ellenére sem volt könnyű megtalálnom a helyemet a hetvenes évek zárt színészvilágában. A férfiak pedig tartottak tőlem, nem mertek kezdeményezni – tán azért, mert megközelíthetetlen sztárnak tartottak? –, pedig én családra, gyerekre vágytam. Anyukám tizenhét évesen szült engem, én harminc felé közeledtem, de társam sem volt. Tehát ha a szerelem Amerikában vár, akkor irány Amerika! Persze ott sem hagytam fel a színészettel, időnként jó szerepeket kaptam, természetgyógyász végzettséget is szereztem. 

Lili, soha nem érezted, hogy anyukád félt téged a színészi pályától? Hiszen gyönyörű, de kiszolgáltatott a hivatásotok.

Lili: Én New Yorkban születtem, szabadon választhattam, anyu nem terelt általa megálmodott utakra. Tehát a színészet mellett mást is tanultam, például pszichológiát. Aztán rájöttem, színészet és pszichológia édestestvérek. Gondolj a pszichodrámákra! Hiszek abban, hogy nem véletlenül talál meg egy-egy szerep, céllal kapunk az életben mindent, ezért alkalmas a hivatásom öngyógyításra is. 

Popper Péter pszichológiai laboratóriumként írta le a színházat Színes pokol című kiváló könyvében.

Irén: Az is! És igaza van Lilinek, ha én gyógyulok, a közönség is jobban van. A színész felhozza a nézők energiaszintjét, így egy előadás terápia is lehet a színház névre hallgató szentélyben.

Lili: Jelenleg ritkábban szerepelek színházban, inkább filmekben, sorozatokban foglalkoztatnak – most Szikora János Hadik című filmjében játszom, ezért vagyok itthon Clióval –, de egyetértek anyuval, a színpad szentély, mi közvetítők vagyunk. Ő rengeteget tett azért, hogy tisztán lássam, mivel jár a szakma, már kislányként vitt szereplő­válogatásokra, fotózásokra, együtt játszottunk filmekben. Tizenöt évesen egy zseniális pedagógus foglalkozott velem, aki Nicole Kidman és Tom Cruise tanára is volt, és én rájöttem, a színészet az én utam. Velem ellentétben anyunak harcolnia kellett e pályáért.