Negyven-ötven éves kor felett mindenkinek ismerős az érzés, hogy amikor olvasni szeretnénk, a könyveket, újságokat egyre távolabb tartjuk magunktól. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a normálisnak mondható, huszonöt-harminc centiméteres olvasási távolságot folyamatosan növeljük. Aztán egy idő után arra is rájövünk, hogy a karunk már „nem elég hosszú”, egyszerűen nem tudjuk az olvasnivalót olyan távolságra tolni, hogy a betűk tiszták, élesek legyenek. Ez a probléma – hivatalos nevén öregszeműség, vagy presbyopia – gyakorlatilag mindenkit érint, inkább csak az változik, mikor vesszük észre. Aki például irodai munkát végez vagy sokat olvas, hamar zavarónak találja, míg mások később.
Ha már eljutottunk a felismerésig, általában elmegyünk a szemészetre, majd pedig az optikába, hogy beszerezzünk egy olvasószemüveget, amellyel ismét jól látunk közelre. Kezdetben elég lehet egy plusz 0,5 vagy plusz 1 dioptriás lencse, de a szemüveget a dioptria folyamatos változása miatt pár évente cserélni kell. Az öregszeműség kizárólag a közeli látásnál okoz gondot, a távolira nincs semmilyen hatása. Így akinek korábban nem volt szüksége mínuszos szemüvegre, annak általában idősebb korában sem lesz.
Ugyanaz, de más miatt
Ugyan az öregszeműség tünetei hasonlóak a távollátáséihoz – ami alatt azt értjük, hogy csak távolra látunk jól, közelre nem –, teljesen más okozza. A távollátás ugyanis olyan látásprobléma, ami jellemzően fiatalabb korban alakul ki, hátterében pedig klasszikus fénytörési hiba áll. Egészen pontosan az, hogy a szembe érkező fénysugarak nem a retinán találkoznak, hanem mögötte. A negyvenéves kor felett kezdődő öregszeműség más okból alakul ki.
– Itt a problémát az okozza, hogy a szemlencse rugalmassága az életkor előrehaladtával csökkenni kezd, emiatt pedig romlik a közelre fókuszáló képesség. Ez természetes folyamat, ami negyven-negyvenöt éves kor körül kezdődik. A panaszok eleinte csak a délutáni és az esti órákban jelentkeznek, de idővel egész napossá válnak. A romlási ütem egyénenként változó, átlagosságban azt mondhatjuk, hogy a közeli látás öt-tíz évente romlik egy dioptriát – mondja prof. dr. Nagy Zoltán Zsolt egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója.
Az öregszeműség miatt nem csak az olvasási képesség szenved csorbát, hanem minden, amihez közeli látás szükséges. Nehezebbé válik például a cérna befűzése a tűbe, általában a hímzés, varrás, és bármilyen munka, amit monitor előtt végzünk. Ráadásul amiatt, hogy problémássá válik a közelre fókuszálás, szemfáradtság és fejfájás is kialakulhat. A folyamat végpontja általában hatvanéves kor körül jön el, a szemlencse ekkorra veszti el teljesen alkalmazkodóképességét. Ha egyéb szemprobléma nem áll fenn, akkor a végpont általában plusz 3 dioptriát jelent.
