A vénkisasszony angol megfelelőjének tekinthető spinster szót a legtöbben a Bridget Jones-filmekből ismerhetik – a szó azonban egyáltalán nem a huszadik század szüleménye. Valós foglalkozás volt az 1300-as években: a kézifonónőé (alacsony jövedelmű, gyakran egyedülálló nők voltak, akik megélhetésükre gyapjúszál kézi sodrásával tettek szert), és a viktoriánus korban (1837–1901) kezdték el pejoratív stílusban használni gyermektelen, férjezetlen és ezáltal (nyilvánvalóan…) silány kilátásokkal bíró nők megnevezésére. Legkedvencebb „vénlányunk”, Miss Jones az első film idején ugyan csak a harmadik ikszet tapossa még, de már őt sem kímélik rokonai a kellemetlenkedő megjegyzésektől – ezzel kegyetlen viccek tárgyává teszik, szomorú, magányos, a „polcon ragadt” aggszűzzé degradálják. A film főhőse időről időre ügyesen hárítja a verbális szúrka-piszkát, de még számára is tanulsággal szolgálhatnának a Tit-Bits nevű brit hetilap tizenkilencedik századbeli megszólalói. 

In 1889, Tit-Bits magazine offered prizes to single, female readers who sent in the best answers to the question: ‘Why Am I A Spinster?’ Here are some highlights... pic.twitter.com/7gRG0kVbUO

— Dr Bob Nicholson (@DigiVictorian) February 17, 2018

A rovatot (amelyben korábban a férfi olvasóknak is feltették ugyanezt a kérdést) Dr. Bob Nicholson történész fedezte fel és osztotta meg személyes közösségimédia-felületén, így jutott el hozzánk is.

A szerkesztőség kérésére osztotta meg néhány olvasó szingliségének indokait, és a megmosolyogtató válaszokból két dolog biztosan megállapítható: a legtöbb esetben nem a humorérzék vagy önkritika hiánya miatt éltek egyedül ezek a nők, illetve hiába voltak gyakorlatilag másodrangú állampolgárok ekkor a nők, éles humornak és kritkai látásmódnak ekkor sem voltak hiányában.

A hetilap eredeti terve szerint egy nyertes választ közöltek volna, de végül 21 felé osztották a díjat, mivel ennyien küldtek be a szerkesztőség megítélése szerint elismerést érdemlő választ. A nyertesek végül fejenként 5 shillinget kaptak válaszukért (ma ez nagyjából 8-9 ezer forintot jelentene).

Íme tehát néhány a legjobban megindokolt válaszok közül a kérdésre, miszerint: 

Miért vagyok vénlány?

Mert egy szelídíthetetlen kanca

„Akár a préri vad musztángja, mely szabadon kalandozik és mély megvetéssel rázza fejét a hozzá közelítő lasszó ellen, amely ha egyszer nyaka köré tekeredik: foglyává kiáltja ki – számomra is sokkal élvezetesebb szabadság és fogság peremén egyensúlyozni, mintsem hagyni a vadásznak, hogy körém vesse a házasság lasszóját” – írta Miss Sarah Kennerly, akinek szabadságvágya ezek szerint a társadalmi kirekesztettségtől való aggodalomnál is erősebb volt.

Az átkozott jenkik miatt!

„Mivelhogy én egy angol úrinő vagyok, és az amerikaiak monopolizálták a piacot” – Miss Jessie Davies. A válasz azokra az amerikai nőkre utal, akik ezekben az években annak reményében költöztek a szigetországba, hogy ott arisztokrata férjet találjanak maguknak.

A saját lábán áll

„Mert más szakmalehetőségek is nyitva állnak előttem: kevesebb munkaórával, kellemesebb feladatokkal – esetlegesen több pénzért” – írta Miss Florence Watts. Mivel az eredeti cikkben a válaszadók neve mellett pontos lakcímüket is közölték, egy kis levéltári kutatás után több minden kideríthető a szerzőkről. Például Florence Watts foglalkozása a fennmaradt népszámlálási iratok szerint 1881-ben „művész/festő” volt, és a versenyben való részvétele után egy évvel felhagyott a vénkisasszonyi léttel, és hozzáment Herbert Flowerdew íróhoz. 

Népszámlálási papír 1911-ből, rajta Florence Flowerdew (született Watts) férje, Herbert Flowerdew és fiuk, Herbert Charles Flowerdew adatai. (Fotó: Dr Bob Nicholson/Twitter)

Különleges és értékes

„Mert (akár a ritka porcelán) törékeny vagyok és javítható – de nehéz hozzám passzolót találni” – Miss S. A. Roberts. 

Shakespeare tudná csak pontosan megfogalmazni

„Vénlányságom okára A makrancos hölgy egyik részlete ad választ: »Eddig férfi nem akadt, kiről azt mondtam volna, hogy nekem akármelyiknél többet is jelent«” – Miss Lizzie Moore példája jól mutatja, hogy nem mindig abból lett vénlány, aki nem érdekelt senkit.

Tizenkilencedik századbeli illusztráció egy fiatal nőről (Fotó: Cannasue/Getty Images)

Folyamatos készenlétben a bevetésre

„Mert olyan vagyok, mint az önkéntes haderő: mindig készen állok, de sosem alkalmaznak” – Miss Annie Thompsonnak ha férje nem is, öniróniája bizonyára volt.

Bestiák kíméljenek

„Mert nem vagyok érdekelt még egy kisállattal bővíteni a gyűjteményemet – véleményem szerint ráadásul a férfiállat engedetlenebb a kutyánál, ridegebb a macskánál és kevésbé szórakoztató mint egy majom” – Miss Sparrow véleménye igencsak keményvonalas…

A nagy átverés

„Azért, mert a férfi olyan, mint az a kis töltött, háromszögletű teasütemény: a szemnek tetszetős, de közelebbről megvizsgálva kiüresedettnek, áporodottnak és felfuvalkodottnak bizonyosul, csupán minimális mennyiségű édességből, valamint a kötekedésre való leküzdhetetlen késztetésből áll” – Miss Emaline Lawrence tehát sokkal többet adott a belbecsre, mint a külcsínre.

Nincs kiszállás

„Mert a házasság olyan, mint egy zárlatos villanyakkumulátor: ha egyszer hozzányúlsz, nem tudod többé elengedni, bármennyire is fáj – hasonlóképp a szánkózáshoz: ha egyszer már elindultál vele, végigmész a pályán, bármennyire is hepehupás az út” – Miss Laura Baxnek vélhetően elköteleződési problémái lehettek – vagy nem állt előtte elég jó példa…

Forrás: UpWorthy, Kiemelt kép: Kézifonónő sztereoszkóp képen, 1900 körül – Universal History Archive/Universal Images Group/Getty Images