Bár az előre eltervezett és érdekházasságok kora már lejárt, valójában sokszor mégis az vezeti a felek egyikét az oltár elé, hogy valamit szeretne elérni. Lehet, hogy ez egy jobb életstílus, egy gyermek, vagy éppen egy szorosabb szál, amit nehezebb elszakítani. Ám az élet gyakorta bebizonyítja, hogy ezek nem a legjobb döntések.

„Ő nem akart gyereket”

Kriszti és Botond még a húszas éveik elején ismerkedtek meg egy tanfolyamon. Egyiküknek sem volt tartós párkapcsolata, a lány nem sokkal azelőtt költözött egy kis faluból a megyeszékhelyre, és úgy gondolta, szeretné kiélvezni az élet minden örömét, amit a falubeliek szúrós tekintetétől követve nem tehetett meg. „Valójában én kezdeményeztem az ismerkedést Botonddal, aki bár kimondottan jóképű volt, nagyon félénk és magának való – meséli Kriszti. – Egyikünk sem ragaszkodott ahhoz, hogy »hivatalosan« együtt járjunk, inkább egyfajta laza viszonyunk volt, amibe belefért a közös nyaralás, de az is, ha hetekig csak egy-két sms-t váltunk. Aztán felmondták az albérletemet, és megkértem Botondot, hogy amíg másik lakást találok, hadd költözzem hozzá. És ott ragadtam. A »barátság extrákkal« viszonyunkból észrevétlenül egy párkapcsolatban találtuk magunkat. És legnagyobb megdöbbenésemre működött! Nem vágytam már bulizni, inkább sportolni jártam Botonddal, a barátainkkal találkoztunk, vagy éppen utaztunk. És ez így ment tíz évig. Közben az ismerősök sorban küldték az eskü- vői meghívókat, és egyre több lett a babanéző vendégség is. Éreztem, hogy kétségbeesetten vágyom gyerekre, de én abban nőttem fel, hogy egy gyereknek házasságba kell érkeznie. Többször felvetettem hol viccesen, hol komolyan, hogy esetleg szorosabbra kellene fűznünk a köztünk lévő szálakat, de Botond elintézte annyival, hogy ő így is a feleségének tekint, nem kell ehhez egy többmilliós lagzi. Inkább utazzuk el azt a pénzt. Végül választás elé állítottam: vagy elvesz, vagy fel is út, le is út. Ez hatott: fél év múlva 100 vendég előtt kimondtuk az igent. Azonban a kapcsolatunk ezzel semmit sem változott. Ő a korábbi, kellemes életünket akarta folytatni, amibe nem fértek bele a gyerek mellett átvirrasztott éjszakák és a pisis pelenkák. Soha nem mondta ki nyíltan, hogy nem akar gyereket, de egyre többször rákérdezett, hogy ugye bevettem a gyógyszert. Az egyik este, amikor ő a barátaival sörözött, én pedig zokogva néztem a tévében egy sorozatot, ami kismamákról szólt, összepakoltam pár holmit, és a barátnőmhöz költöztem. Később aztán, amikor beadtuk a válási papírokat, volt Botonddal egy hosszú beszélgetésünk. Bevallotta, valójában soha nem vágyott gyerekre, csak nem akarta összetörni az álmaimat. És hát olyan jól megvoltunk így is. Én viszont úgy gondolom, 35 évesen még van esélyem, hogy rátaláljak arra a férfi re, akivel valóban közösek az álmaink.”

„Ami nem jó, az nem fog változni”

Anita és Balázs tizenéves koruktól egy párt alkottak. A barátok, családtagok már a kapcsolatuk elején látták, hogy valójában nem illenek össze. Ám a teljesen egyértelmű jeleket ők nem akarták észrevenni.

…

A cikk folytatásában további példákon keresztül szemléltetjük, min múlhat egy házasság tartóssága. Keressétek a Nők Lapja Psziché 2017/02. számában!

Szöveg: Ványik Dóra

Fotó: Getty Images