Hány helyen és milyen módon van jelen az Ökumenikus Segélyszervezet a háborús válságban?
A tevékenységünk hangsúlya Ukrajnában van, ez abból fakad, hogy 1993. óta dolgozunk a szomszédos országban. 1998. óta állandó a jelenlétünk, és a 2014-es fegyveres konfliktus óta egész Ukrajnára kiterjesztettük a jelenlétünket. Tíz különböző régióban partnerszervezetekkel együtt támogattuk a több százezer belső menekültet. Ennek köszönhető, hogy a kijevi minisztériumban is bejegyzett szervezet lettünk. Ukrajnai képviseletünk Beregszászban van, ezt most nagyon megerősítettük, hogy képes legyen ellátni régiós feladatát, a Kárpátaljára érkező belső menekültek támogatását. Már közel száz kisebb-nagyobb közösségi menekültszálló van, akiket támogatunk, hol mire van szükség: bojlerrel, mosógéppel, mikrohullámú sütővel, élelmiszerrel. Új központot hoztunk létre Lembergben, ez közelebb van a frontvonalhoz, sokan érkeznek ide is. Irakból, Afganisztánból telepítettünk át oda a krízisövezeti munkát alaposan ismerő, tapasztalt munkatársakat, az volt a feladatuk, hogy új struktúrát építsenek fel.

Milyen a helyzet Kárpátalja többi részén, Técsőn, Rahón, Visken, Mezőváriban? Keveset hallani róluk.
A mai adat szerint Kárpátalján összesen 240-250 ezer regisztrált belső menekült van, tapasztalt munkatársaink szerint ennek duplája a valós szám, mert sokan nem regisztrálnak. Sok kárpátaljai településen jöttek létre menekülteket befogadó központok, iskolákban, kollégiumokban, művelődési házakban, egyházi közösségi terekben. A körülményektől függően kapnak segítséget és támogatást ők is.

Gáncs Kristóf (Fotó: Fekete Daniel / MÖS)

Hogyan működnek együtt ebben a válságban a különböző segélyszervezetek?
Ezzel rá is térünk a magyarországi munkánkra és helyszínekre. A Karitatív Tanács koordinálja a hat nagy segélyszervezet együttműködését, így alakult ki az is, hogy a határátkelőket felosztottuk egymás között, mi például az beregsurányi átkelő ukrán oldalán, Asztélyon vagyunk jelen. Szorosan együttműködünk a múlt hétfőn megnyitott új tranzitellátó központ, a BOK Csarnok üzemeltetésében is. A szervezetek tizenkét óránként váltják egymást. Most már ide érkeznek a menekültek, felfrissülnek, pihennek, kapnak enni, inni, van egészségügyi ellátás, tudnak jegyet venni, és innen indulnak a transzfer járatok például a repülőtérre. Aki úgy dönt, hogy hosszabb időre Magyarországon marad, őket is innen szállítják el a kínálkozó szállásokra.

Óriási érték a magyar társadalom odaadó és áldozatkész segítsége. A civileknek is jut hely a felállt új rendszerben?
Ez valóban óriási kincs! Annak az eredménye, hogy sok emberben nemcsak együttérzés van, de kész aktívan is segíteni, nagyon meglátszott az elmúlt hónapban. Ugyanakkor egy bizonyos lépték fölött egyszerűen szükségessé válik a koordináció, az erőforrások hatékony beosztása. A pályaudvarok nem menekültek ezreinek fogadására lettek kitalálva, szakmailag szükséges lépés volt egy befogadó központ létesítése. Amikor sok embert kell egyszerre ellátni, ott más szabályok érvényesek, mintha megvendégelünk valakit az otthonunkban. Remélem, senki nem úgy élte meg, hogy elvették a feladatát, hiszen nagy szükség van a civilekre a továbbiakban is. De azt fontos tudomásul venni, hogy a segítség mértékét, idejét és helyét az igény szabályozza, nem biztos, hogy az önkéntes ott tud segíteni, ahol és amikor elképzelte.

Többen kifogásolták, hogy a lelkes civilek nem kaptak köszönetet senkitől.
Ilyen krízishelyzetben a segítő munkát senki sem hivatalos köszönetért végzi. A sok nehéz sorsot látva az ember leginkább maga lehet hálás, hogy abban a helyzetben van, hogy ő segíthet.

Sokszor halljuk, hogy a legtöbbet akkor segíthetünk, ha pénzt adunk. Szerintem ez logikus, de azért erősítsük meg, miért is?
Valóban a pénzadomány a legnagyobb segítség. Beláthatatlan, hogy mi következik még ebben a válságban, és az is, meddig tart. A pénz nem romlik el, be lehet osztani, lehet tartalékolni. Az igazi nagy problémák nem a magyar menekültellátásban vannak, hanem Ukrajnában. A pénz lehetővé teszi, hogy a legkritikusabb, akár távoli pontokon is segíthessünk belőle.

Érdemes böngészni a szervezetek honlapját is. Önöknél egy gyors és egyszerű utalási lehetőséget láttam, és azt, hogy a Foxpost segítségével adománycsomagot lehet feladni. Úgy értelmeztem, hogy ingyen.
Igen ingyen, és ez is egy újdonság. Az első időszakban rengetegen kerestek minket azzal, hová lehet adományokat vinni. Csakhogy több raktárunk egyben védett ház is, aminek a címe nem nyilvános. A Foxpost felajánlotta, hogy az ő automatáikba le lehet adni a csomagot, és ők szállítják ki azokat a logisztikai központjainkba. Azt is leírtuk, pontosan mi kerülhet egy-egy ilyen csomagba, romlandó élelmiszer például nem.

Kicsit félve hozom szóba, de ma több olyan bejegyzést is olvastam, hogy ne üljünk fel a sok hazugságnak, nincs is háború, vagy nem olyan komoly, a felvételek manipuláltak, ez az egész egy összeesküvés…
Ezt hirtelen nem is tudom értelmezni…

… nem is egyszerű.
Minden globális válságban vannak hasonló szélsőségek, gondoljunk csak a járványra.

Szerintem, nem lehet eltúlozni ennek a háborúnak a jelentőségét és a rombolását.

Kétszer jártam Ukrajnában az elmúlt időszakban, és tartom a kapcsolatot a Lembergben dolgozó munkatársaimmal. Rengeteg szenvedést látunk. Emberek mondják el, mi elől hogyan menekültek, hogyan szakadtak szét családok. Ezek tragédiák. Mi, akik már több háborús válságban, Irakban, Afganisztánban, Afrikában dolgoztunk, tudjuk, hogy az embereken és az országokon ejtett háborús sebek éveken, akár évtizedeken át nem gyógyulnak. Úgy készülünk, hogy a munka elején vagyunk, a nagy része még csak ezután jön: az újjáépítés, a rehabilitáció. Még nagyon sokáig lesz arra szükség, hogy ott álljunk egy lerombolt ország állampolgárai mellett, akár itt maradnak, akár úgy döntenek, hogy visszamennek.

Kiemelt kép: Átmeneti menekültszálló Beregsurányban (Janos Kummer/Getty Images)