­­Nagy élmény volt figyelni titeket fotózás közben. Beragyogtátok a stúdiót. Vihogtatok, vidámságot sugároztatok, és ez mindenkire átragadt…

Réka: Mondod ezt azért, mert az elején még nem voltál itt, akkor azt láttad volna, hogy egy tablófotózáson feszengünk. Szandi azért fészkelődött, mert tudta, hogy én nemigen szeretem ezt a felhajtást, én pedig azért, hogy ne hozzak szégyent szegény fejére…

Szandi: De aztán éreztük, hogy mindenki kedves, szeretettel viszonyul hozzánk, elnézi a bénázásunkat, és mire jöttél, már sikerült feloldódnunk, akkor már tényleg önmagunk voltunk. Éreztük, hogy nem kell jó kislányoknak lennünk és megfelelnünk.

Egyébként fontos megfelelni? Hiszen olyan szabadok vagytok!

Szandi: Úgy érzem, eleve belénk ivódott a fegyelem, a tudatosság, a felelősségérzet, mert ez szükséges a sporthoz. Szerintem mások nem is sejtik, hogy ha kettesben maradunk, milyen lökött bakfislányok leszünk, és mennyit bolondozunk. Olykor elröhögcsélünk olyasmin, amit korábban hatalmas problémának láttunk, és ha igazi problémáról van szó, akkor pedig együtt „bölcsebbé” válunk. Az pedig egészen nagyszerű, hogy mindketten teljes mértékben őszinték vagyunk egymáshoz…

Mennyire tudunk vagy merünk őszinték lenni? Én például a kudarcaim, fájdalmaim egy részét inkább nem osztom meg a szeretteimmel, nehogy szomorúságot, gondot okozzak nekik…

Réka: Igen, sokszor mi is úgy érezzük, hogy megóvnánk a családtagjainkat, de egymással mindig őszinték vagyunk. Ez különleges szimbiózis. A másik fülcimpájának állásából észrevesszük, ha esetleg gondja van, és eszünkbe sem jut ilyenkor „kímélni”. Természetes, hogy megosztjuk egymással, mi a baj, és együtt próbálunk meg kilábalni belőle. Elfogadjuk, megértjük egymás hibás lépéseit, és elmondjuk, mi az adott a helyzetben mit csinálnánk. Aztán rábízzuk a másikra, mennyit fogad el abból, amit tanácsoltunk.

És mennyit fogadtok el?

Réka: A környezetem időnként észre is veszi, mennyire megváltozott a véleményem valamiről, miután megbeszéltem Szandival, és új szempontokra

hívta fel a figyelmemet.

Szandi: Rajtam sokat alakított Réka megértése, szeretete, figyelme, de sokszor már önmagában is segít az, hogy kiadhatom magamból a feszültséget. Hatalmas kincs, hogy a testvéremben minden körülmények között maximálisan megbízhatok.