Milyen egy hatalmas képzeletbeli nyulat kerülgetni a próbákon?

Balázsovits Edit: Valóban hatalmas, 1 méter 94 centi.

Rudolf Péter: Pontosítanék: 1 méter 98 centi plusz a fül. Ő Harvey, a képzeletem szülötte, aki végigkísér a darabon. Jó kolléga…

B. E.: Volt, hogy a próbán meg kellett kérdeznem Pétert, hogy Harvey most épp hol van. Az ő barátja, csak ő látja, legalábbis kezdetben. Az összes színésznek egy és ugyanazt a Harvey-t kell látnia. Vagy legalábbis elképzelnie.

R. P.: Ez így van! Ez nem egy nyúlfarm, Harvey csak egy van!

A darabból készült, ma már klasszikus filmben a nyúl mellett James Stewart játszotta a főszerepet. Forgatási anekdota, hogy a stábebédeken külön széket készítettek ki Harvey-nak, sőt rendeltek is neki, nehogy éhen maradjon.

B. E.: Nem véletlen, hogy a melletted lévő szék üres. Vagy mégsem?

R. P.: Igazságtalannak érzem, hogy csak mi ketten beszélünk, ideje, hogy elmondja Harvey is, mit gondol. Harvey?

Segítene, ha leírnátok, arcberendezkedésre milyen nyulat képzeljek el.

R. P.: Az előadás közben mindenkinek meglesz a maga nyúlképe. A maga Harvey-ja. Az a különös magány, ami megszüli ezt a képzeletbeli nyulat, mindenkinek ismerős. Az az igény, hogy legyen egy barát, aki előtt meg lehet nyílni, akinek el lehet mondani mindent. És akivel valóban fontos dolgokat lehet csinálni: beszélgetni, enni-inni, kártyázni-sakkozni. Csupa olyan dolgot, amit az ember hajlamos egyre hátrébb sorolni ebben a valóságnak nevezett hiszterizált rohanásban. Rengeteg dolgunk van Harvey-val.

Nektek is volt már dolgotok színészként egymással a Vígben. Háború és béke, bemutató: 1996. Natasa: Balázsovits Edit (f. h.), Pierre: Rudolf Péter. Az f. h. annyit tesz: „főiskolai hallgató”.