1964. december 6. Van zsákomban minden jó

Hét éves kisgyerek voltam, amikor odahaza, Salgótarjánban beállított hozzánk két férfi. Én soha addig nem láttam őket, fogalmam sincs, ők hol láthattak engem, de anyukámtól kölcsönkértek, és ő elengedett. Elvittek valami öltözőbe, beöltöztettek Mikulás ruhába, a hátamra tettek egy puttonyt tele csokoládéval meg szaloncukorral, és elvittek sok gyerek közé, hogy osszam szét ezeket a finomságokat nekik. Soha azóta nem volt akkora közönségsikerem, pedig a világ legnagyobb hangversenytermeiben zenéltem. Én mámorosan osztogattam Mikulásként, ők pedig mind boldogok voltak. Szerintem ekkora népszerűséget sem értem el többé. Mindenki szeretett és örült. Erre azóta is büszke vagyok.

1983. augusztus 18. Együtt a szülőszobán

Megszületett a fiam, Toni. Akkor még nem volt akkora divat, de én ragaszkodtam hozzá, hogy feleségemmel, Angelával végig ott lehessek. Ezt az élményt sem elmondani, sem leírni, sem elzenélni nem lehet. Maga volt a csoda. Később aztán Angela azt is elmondta, neki nagyon fontos és jó dolog volt a folytonos testközelségem. Létezhet nagyobb visszaigazolás?